Emlékezés Eötvös Józsefre

Szomszédoló

Jankovits Márta

Ercsiben a mai napig is nagy tisztelet övezi Eötvös József személyét és családját. Az idén emlékezik meg Ercsi városa halálának 150. évfordulójáról. Nevét iskola, múzeum, könyvtár, kápolna, obeliszk, gyógyszertár őrzi. A családnak több közismert tagja is volt, mégis a leghíresebb báró Eötvös József és később fia Eötvös Lóránd fizikus, politikus, akadémikus, egyetemi tanár.

Elődei is ismertek voltak főleg Ercsiben, Érden és Battán is. Magazinunkban több számban is írtunk a család történetéról, a híres családok nyomában című írásban, ahol részletesen foglalkoztunk azzal, hogyan fonódott össze a Szapáry, a Lilien és az Eötvös család története.

Báró Lilien József Ercsi földbirtokosa és felesége, Szapáry Julianna Eötvös József nagyszülei voltak, így került már gyermekkorában Ercsibe. 28 évesen, 1841-ben költözött el az ercsi nagyszülői házból. Kapcsolatai Fejér megyével továbbra is szorosak maradtak, mert felesége édesapjának, Rosty Albertnek birtokai voltak Dunapentelén a mai Dunaújvárosban.

Verseinek és regényeinek egy részét bizonyítottan Ercsiben írta. Elköltözése után aktívan részt vett a politikai életben, ez tette nevét országosan ismerté. Jelen volt már az 1831-es országgyűlésen Pozsonyban. A hivatalnoki pályája is felfelé ívelt, Fejér megyében aljegyző, majd az udvari kancelláriába került az eperjesi kerületi tábla bírája. Munkássága egészen a bársonyszékig repítette, Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere lett.

Politikai pályafutásával együtt irodalmi munkássága is sikert hozott. Már az első regénye, a Karthausi nagy elismerést szerzett. 1838-ban a Kisfaludy Társaság tagjává, majd később elnökévé választották. Két év alatt 1845-ben és 1847-ben jelent meg két legismertebb munkája: „A falu jegyzője” és a „Magyarország 1514-ben”. Ezzel egy időben haladó politikai eszméit a Pesti Hírlapban jelentette meg.

Széchenyi Istvánnal szemben nyilvánosan is Kossuth Lajos mellé állt. Az országgyűlésen már mint felsőházi tag szerepelt 1840-ben. Utazásai során bejárta Európát, hogy megismerje az ott uralkodó haladó eszméket. 1861-től már komolyan részt vett a politikai életben Deák Ferenc politikájának hűséges híveként. Gróf Andrássy Gyula kormányában, mint vallás- és közoktatási miniszter meghozta a népiskolai közoktatásról szóló törvényt, megindította a közép- és felsőiskolák reformját. Javaslatára fogadta el az országgyűlés a haladó nemzetiségi törvényt.

1867-ben az egyik legelső törvény a zsidók emancipációjáról szólt. Létrehozta az izraelita kongresszust, hogy a zsidóknak is joga legyen az egyházi és iskolai ügyeiknek az intézéséhez.

Talán a legnagyobb fontosságú kérdésben is sikerült döntésre jutni, méghozzá a vegyes házasságból született gyermekek vallását szabályozó törvény megalkotásával. Ez vonatkozott az egyik vallásról a másikra való áttérés szigorú szabályaira, így lehetőség lett az áttérésre. A fiúgyermek az apja, a lánygyermek az anyja vallását követheti.

1870-ben a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé nevezték ki. A politikai ténykedése mellett az irodalmat sem hanyagolta el. Regényeket, színdarabokat, verseket írt. Talán a leghíresebb verse a „Megfagyott gyermek”. Ez azért is emlékezetes számomra, mert az általános iskola harmadik osztályában eljátszottuk a Megfagyott gyermeket, amit Ellmann Ágota osztályfőnök tanított be nekünk. Nagy sikerrel játszottuk el a falusi, akkori moziban. Én voltam az anya, aki egy fehér lepedőben járt a temetőben. Fogalmunk sem volt, hogy kinek a műve, de nagy élvezettel adtunk elő.

Visszatérve Eötvös József személyére, e kisebb személyes kitérő után.
1836-ban írta „Búcsú” című költeményét, amit Gyulai Pál a legnagyobb magyar ódák közé sorolt.

Környei Elek 1959-ben írt kiadványában, az „Eötvös József Ercsiben” címűben alaposan utánajárt, hogy melyik verseit és regényeit írta Ercsiben, illetve később Fejér megyében az apósánál. A „Mohács” című regényét biztosan Ercsiben írta, valószínű, hogy a „Végrendelet” címűt is.

Egész életében, műveiben, politikai szerepvállalásában is a nép műveltségének felemelése volt a célja. Élete végén, közvetlenül a halála előtt mégis úgy érezte – ami nagy fájdalommal töltötte el –, hogy minden ez irányú igyekezete hiábavaló volt. Ezt meg is írta fiának, Lorándnak: „Vannak pillanatok, melyekben néha oly érzés fog el, mintha egy nagy követ látnék magam előtt, amelyet föl kéne emelnem, s melynek felemelésére sem saját erőm nem elégséges, sem másnak segítségére nem számíthatok.”

Életének utolsó napjaiban sokat gondolt Ercsire és az volt a kívánsága, hogy halála esetén Ercsiben, a Duna partján temessék el, ami 1871. február 2-án be is következett. A kápolnát, amelyben nyugodott (bár nem örökre), 1828-ban nagyanyja, Szapáry Julianna építette férjének, Lilien Józsefnek, amely végül négyük nyughelye lett. 1828-ban báró Lilien Józsefet, 1831-ben Szapáry Juliannát, 1840-ben gróf Vieregg Józsefet, Eötvös József unokaöccsét, végül 1871-ben báró Eötvös Józsefet helyezték el itt.

Koporsóját a családból csak fia, Eötvös Loránd kísérte el, és apjának kívánságára egy nagyon idős kanonok, Radnics Imre kísérte el, aki több mint ötven évig volt Ercsi plébánosa. A szívét a koporsóval együtt, de külön helyezték el a kriptában, egy urnában. A kápolna eredetileg is Mária-kegyhely volt, de ez nem zavarta a háború alatt a rombolókat, mert kétszer is feldúlták, többször kirabolták.

1874-ben a kápolna elé közadakozásból obeliszket emeltek (Ybl Miklós alkotása), amelyre rávésték Végrendelet című versét. 1963-ban a szétszórt csontokat egy dobozban a város által rendelt, Vilt Tibor alkotta Eötvös Józsefről emelt szobor talpazata mögé helyezték el.

Már 1865-ben Pentelére hajózva fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy halála esetén Ercsiben legyen a nyughelye. Ezt le is írta a naplójában: „Midőn ma hajón átmenék, újra feltámadt bennem a gondolat, mellyel sokszor foglalkoztam, hogy egyszer minden kedveseimmel, kik mostan szétszórva nyugszanak, összegyűjtöm, itt temettetem el a kápolna mellett s itt készíttetek sírt magamnak is.”
Erre gondolva Ercsi város képviselő-testülete úgy határozott, hogy teljesítik kívánságát és most már örök és méltó helyen nyugodjanak. Ez év őszére tervezik az újratemetést, remélve, hogy addig sikerül minden hivatalos engedélyt beszerezni.

Halálának évfordulójára emlékezve Ercsi város önkormányzata ünnepségen emlékezett meg Eötvös József munkásságáról, bár a mai járványos időszakban szerényebb körülmények között.

Forrás:
Környei Elek Eötvös József Ercsiben
Szili Istvánné ercsi helytörténész