Egyetem a Hyde-park mellett

Óvárosi beszélgetés Bacsó Zéténnyel

Szegedinácz Anna

Bacsó Zéténnyel nyolc évvel ezelőtt találkoztam az Óvárosban, mikor jóga­oktató édesanyjával készítettem interjút. Zétény éppen akkor érkezett haza a suliból. Szóba elegyedtünk, és megkérdeztem a rokonszenves fiatalembertől, szokta-e olvasni az újságunkat? A középiskolás fiú válasza igencsak meglepett: „Igen, és azok a cikkek tetszenek nekem a legjobban, amik idős emberekkel készülnek, akik az életükről mesélnek.” Édesanyja mesélte róla, hogy nagyon érdekli a csillagászat, bár akkor nem kérdeztem erről. Közben elmúlt 8 esztendő, és Zétényből egyetemista lett. Hol és mit tanul, hol folytatta tanulmányait? – tettem fel neki a kérdést. Mi minden történt vele azóta, hogy találkoztunk?

– Ezekben a napokban lettem 23 éves, idén fejeztem be az egyetemet. A szakmám szerint immár fizikus vagyok. Középiskolába a budapesti V. kerületi Eötvös József Gimnáziumba jártam, az egyetemi tanulmányaimat a londoni Imperial College fizika szakán végeztem el. 2024 őszén kezdem el a PhD-t a University College London intézményében.

A külföldön töltött egyetemi évek nehezek, főleg az eleje. 2020 őszén kerültem ki, a koronavírus járvány csúcspontján. Egy diákkollégiumban laktam. Olyan picike szobában, amelynek a mérete 3×2 m volt. Az első két hét karanténban telt – az angol szabályok szerint sehova se mehettem. Utána az első tanulmányi év online zajlott, leszámítva a fizikalabor gyakorlatokat, amely az egyetem területén volt. Az egyetem a Hyde Park déli oldalán, a kollégium az északin volt. Gyalog 35 perc séta, kerékpárral 10 percig tartott az út.

– Hogyan hatott rád az új környezet, hogy szoktál hozzá?

– Az egyetem elején szinte kapkodtam a fejem a sok új dologtól, a teljesen új környezettől, az angol nyelv folyamatos használatától az élet minden területén. Az óráink 9 órakor kezdődtek, elég volt, ha 8 órakor keltem. Egy fürdőszobát 2-3 diák használt. Szobaszomszédom egy amerikai srác volt, egy Boston melletti kisvárosból. Megismerkedhettem az első évben angol, litván, kínai, amerikai, román diáktársakkal, később pedig thai, francia, lengyel, német diákokkal is, a sort hosszan folytathatnánk.

A legjobb külföldi barátom egy szlovák szaktársam lett. Sok közös témánk, kapcsolódási pontunk volt a két nép térbeli és kulturális közelsége miatt. A közös filmek, közös ételek szeretete – mint a tejföl, a paprika gyakori használata – miatt is talán.

Az első év a matematikai készségeink megerősítéséről szólt, ahogy idehaza is. Szinte minden tantárgyunk a későbbiekben erre a matematikai alapozásra épült: lineáris algebra, vektoranalízis, kalkulus, differenciálegyenletek – ez olyan matematikai eszköztár, amely a fizikának és mérnöki tudományoknak alfája és omegája.

Velem párhuzamosan tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen a legjobb barátom, Kóti Dávid, és gyakran hasonlítottuk össze a két oktatási intézmény módszertanát. Magyarországon a BME az első évben nagyon nehéz, mert kiválogatja a legjobbakat, és aki azon túljut, az nagy valószínűséggel el is végzi az egyetemet. Angliában az első tanév viszonylag könnyű, alapozó jellegű és a sokféle hátterű diákot egy szintre hozzák. A második esztendő már nehéz, a harmadik pedig a legnehezebb. A negyedik év már ahhoz képest könnyebb. A menet közben kimaradók aránya kb. 10% lehet.

– Miután lazult a járvány szigora, mivel töltöttétek a szabadidőtöket?

– Sportolni csak utolsó évben tudtam – futni jártam. A tanításon kívüli programot az anyagi háttér határozta meg elsősorban. A tehetősebb diákok lényegesen többet kijártak, a többieknek sajnos nagyon korlátozott lehetőségeik voltak, így viszont több idő jutott a tanulásra.

– Mit tudhatunk a kinti oktatásról?

– A tanáraimról – szinte kivétel nélkül – csak jót tudok mondani. A haladó kvantummechanika professzorom, Andrew Tolley volt a legkiemelkedőbb oktatóm. Fantasztikusan mély ismeretekkel rendelkezik a tárgyáról, korábban a legnagyobb presztízsű elméleti fizikai kutatóintézetnél dolgozott (Perimeter Institute). A felesége, Claudia de Rham szintén kiváló előadó, ő tanította a haladó klasszikus mechanika tantárgyat, ami a kedvencem lett. A legjobb orgánumú előadónk – akinek a legjobban szerettem az előadásait – pedig egy bizonyos Toby Wiseman. Ő kvantumtérelméletet tanított negyedikben, ami egy roppant nehéz tantárgy. A diákok gondolkodásmódját ismerve, szórakoztató előadással a tárgyat nem csak érthetővé, de izgalmassá is tudta tenni. Wiseman professzor egyébként Stephen Hawking PhD diákja volt.

– Mennyire sikerült megismerni a várost, voltál-e Londonon kívüli utazáson?

– Egészen a negyedik évig nem volt lehetőségem elhagyni Londont. Akkor a PhD miatti interjúkra viszont már el tudtam utazni. Eljutottam Németországba (Münchenbe) és az írországi Corkba, Anglián belül pedig Birminghambe. Magát Londont is csak a tanítási szünetekben – a hazautazásaim előtti napokban – ismerhettem meg. Nagyon kedveltem a város ingyenes múzeumait: a British Museum-ot a Természettörténeti Múzeumot és a Kortárs Művészetek Múzeumát (Tate Modern), illetve a Királyi Botanikus Kertet. Sokat sétáltam a Hyde Parkban és a belvárosban.

– Visszatérve az oktatásra: ösztöndíjjal tanultál kint vagy saját költségen?

– Igazából egyiken sem, hanem harmadik megoldással. 2020. december 31-e előtt kezdtem el a tanulmányaimat és még a korábbi EU-s szabályok szerint kezeltek a britek. Ez azt jelenti, úgy tanulhattam, mint egy brit állampolgár, egy nagyon kedvező diákhitel segítségével. Ez azóta sajnos – a Brexit miatt – megszűnt.

– Végzett fizikusként milyen terveid vannak?

– A doktori disszertációmra négy esztendő áll a rendelkezésemre. A témám a kristályok mágneses tulajdonságainak vizsgálata lesz, ami a szilárdtestfizika területéhez tartozik. Mellette dolgozni is fogok, brit diákokat tanítva – matematikát és fizikát – magántanárként. Ami a saját felkészülésemet illeti, két évet egy angol vidéki fizikai kutatóintézetében töltök (Diamond Light Source) – mérésekkel és kísérletekkel, majd a harmadik és negyedik esztendőt Londonban, az eredmények kiértékelésével, elméleti munkával.

– Megmaradt érdeklődésed a csillagászat iránt?

– Továbbra is megmaradt! Nyaranta a Svábhegyi Csillagvizsgáló rendezvényein szoktam távcsöves bemutatókat és előadásokat tartani. 2016 óta tagja vagyok a Magyar Csillagászati Egyesületnek (MCSE). Az Egyesület nyári ifjúsági táborában 2021 óta táborvezető szoktam lenni. Az elmúlt években Dávid barátommal már tartottunk – saját magunk által szervezve – Dunafüreden, a Fogoly utca melletti Nagyréten távcsöves bemutatót. Sőt, tervben van egy százhalombattai csillagászati alapszervezet megalakítása, amely MCSE része lenne. Facebookon hirdetjük majd meg, és plakátokon.

– Most újra itthon, Százhalombattán beszélgetünk Mikor jöttél haza és mivel töltötted a nyarad?

– Az utolsó vizsgám utáni első napon – június 4-én – jöttem haza. Azóta a családommal, nagyszüleimmel, a barátnőmmel, a legközelebbi barátaimmal töltöm a szabadidőmet és a csillagászati hobbimnak élek.

Nyitókép: Az Imperial College egyik „ékszerével”, egy jövőre 100 éves teherautóval