Keresztelő Szent János

Tamási József

A szenteket, akik már célba értek, tehát földi életüket követően Isten Országának örök és teljes boldogságát élik, általában mennyei születésnapjukon ünnepeljük. Például Szent András apostol, Árpádházi Szent Erzsébet vagy éppen Szent Maximilian Kolbe esete is ilyen. Szent András a görögországi Patraszban halt vértanúhalált szenvedve, az első század végén egy november 30-án, a mi Szent Erzsébetünk a németországi Marburgban halt meg a 13. században, november 19-én, a lengyelországi Kolbe atya Auschwitzban adta vissza lelkét Teremtőjének 1945. augusztus 14-én.

Van azonban Jézuson kívül egy kivétel, akinek földi és mennyei születésnapját is megünnepeljük. Ő pedig nem más, mint Keresztelő Szent János. Ki volt Ő? Maga Jézus a következőt mondja róla: „Asszonyok szülöttei közül nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál!”

A zsidó kultúrában legnagyobb tekintélynek a próféták örvendhettek. Mózes, Izaias, Illés, Mikeás vagy éppen Jeremiás és a többiek, mind Isten emberei voltak, akik több száz évvel Krisztus születése előtt tanítottak, prófétáltak a várva várt Megváltóról. Az utolsó próféta volt a Jézust megkeresztelő (víz alá merítő) János, aki csak 6 hónappal volt idősebb Jézusnál.

A harmadik evangélium (örömhír) szerzője, a szíriai származású orvos, Lukács. Az első század közepén ő látogatja meg, valószínűleg többször is Jézus édesanyját, Máriát és teszi fel neki a kérést: „Kérlek, mondj el mindent, amit csak Te tudsz!” Mária pedig örömmel teljesíti a kérést. Lukács pedig nem csak hallgatja az édesanyát, le is jegyzi amit hall. Így született meg a Lukács evangélium, ami éppen ezért Mária evangéliumának is mondható.

Izraeli zarándokutaim egyik jelentős helyszíne volt Názáret. Itt élt a fiatal szűz, Mária és jegyese, József, az ácsmester. Ide érkezik a különleges isteni küldött, Gábriel angyal, hogy a jól ismert szavakkal közölje a Szűzzel Isten szándékát: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. A Szentlélek által fogansz és Fiút szülsz.” Amikor pedig Mária értetlenkedik, az angyal hozzáfűzi: „Idős rokonod, Erzsébet is gyermeket vár és már a hatodik hónapban van, Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre megszületik a világ sorsát eldöntő válasz Mária ajkán: „Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te szavaid szerint!”

A lélekemelő történet helyszíne felett egy lélekemelő templom gyönyörű falai őrködnek, a világ legkülönbözőbb helyeiről származó Szűz Mária ábrázolásokkal. A magyar Mária kalocsai népviseletbe öltözve várja a magyar zarándokok tekintetét Názáretben. A hatalmas sátor alakú templom legalsó szintje Mária egykori barlang lakásának helye. Itt álltuk körül a kövekből összeépített oltárt és olvastuk fel az angyali üdvözlet szavait. A történet azzal zárul, hogy az angyal így szól Máriához: „Idős rokonod, Erzsébet is gyermeket vár és már a hatodik hónapban van.” Logikus, hogy Mária azonnal elindul Juda hegyei közé.

Mi is elindulunk, hogy Jeruzsálemhez közel rátaláljunk Zakariás és Erzsébet egykori lakóhelyére.

Zakariás zsidó pap volt. Már mindketten benne voltak a korban, de gyermekük nem született. Ekkor történt, hogy Zakariás éppen áldozatot mutatott be a templomban, amikor az oltár mellett megjelent neki Gábriel angyal és közölte vele, hogy felesége várandós lesz. Az öreg pap nem hisz az angyalnak, ezért büntetésből megnémul és néma marad egészen addig, amíg meg nem születik a gyermek, a későbbi Keresztelő Szt. János. El Karimban egészen közel két templom van egymáshoz. Az egyik annak emlékét őrzi, hogy ott jelent meg az angyal Zakariásnak, a másik ott épült, ahol Szűz Mária látogatást tett Erzsébetnél.

Egyik szentföldi zarándok utunk során a Holt tenger felé indultunk. Félúton azonban meg kellett állni, hogy megtekintsük a zsidó esszénusok által évszázadokon keresztül lakott helyet, Qumránt. A kősivatag kellős közepén éltek ennek a szektának lakói, akik elvonulva a világtól, az imádkozásnak és böjtnek adták fejüket, buzgón olvasták és másolták a könyvtekercseket és így várták az eljövendő Messiást. Ennek a nőtlenségben élő férfiakból álló közösségnek lett ifjú korában tagja az első században Zakariás és Erzsébet fia, János. Az egykori barlanglakások közelében a 20. század derekán egy pásztorgyerek egyszer rátalált egy barlangra, benne pedig cserépedényekre és azokban könyvtekercsekre. Kiderült, hogy Habakuk próféta és Izaiás próféta írásai. Innen indult a 30 éves János a Jeruzsálem közeli Jordán folyóhoz, hogy „a pusztában kiáltó szó” legyen, aki határozott hangon figyelmeztette hallgatóit a megtérésre.

Amikor tiszaföldvári plébános koromban sor kerülhetett az ország egyetlen templom nélküli városában, Martfűn, a Szent Tamás templom építésére, az ott kialakult helyre, ahol aztán a kereszteléseket végezhettem, felkérésemre Meszlényi János Munkácsy-díjas szobrász elkészítette Keresztelő Szent János szobrát. A robusztus, félmeztelen férfialak mindkét karját a magasba emeli, s szinte hallja az ember, ahogy kiáltja a népnek: „Térjetek meg!” S tudjuk a következő pillanatban már rámutat Jézusra ezekkel a szavakkal: „Íme az Isten Báránya, íme aki elveszi a világ bűneit!” Aztán alámerítve őt a Jordán vizébe, megkereszteli a Messiást. Érdemes megnézni a Tisza-parti templomban ezt a prédikáló szobrot.

Még Jézus nyilvános működése idején bekövetkezett a keresztelő vértanú halála. Heródes Antipász, aki törvénytelen házasságban élt, nem tudta elfogadni, hogy János ki meri mondani, hogy ő, a törvény ura János szerint bűnös, törvénytelen életet él. Ezért börtönbe vetteti. Aztán egy mámoros éjszakán törvénytelen lányának erotikus tánca eszét veszi és azt ígéri, bármit megad a lánynak, csak tovább táncoljon. Erre megszületik a döntés: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A hóhér lefejezi Jánost és egy tányéron átadja a fejet a táncoló lánynak és édesanyjának.

Ez a szörnyű lakoma a Jordán folyó jordániai oldalán történt. Néhány évtizeddel ezelőtt magyar régészek kezdtek ásatásba ezen a területen, s fel is tárták Heródes palotájának romjait. Hamarosan felkereshető lesz a turisták, zarándokok számára Keresztelő Szent János mennyei születésnapjának helyszíne.