A búcsú a hit és az összetartozás ünnepe
Interjú Deján Dujmovval, a szerb búcsú komájával
A szerb ortodox egyházban a búcsú – vagyis a templom védőszentjének ünnepe – az egyik legfontosabb közösségi esemény. A liturgia, a koljivo és a kalács szentelése, a vendéglátás és a közös imádság mind részei a több évszázados hagyománynak. Kiemelt szerepe van a komának, aki házigazdaként, adományozóként és szervezőként gondoskodik az ünnep méltó megvalósításáról. Az alábbi kérdések arra irányulnak, hogyan látja a koma saját feladatát, mit jelent számára ez a hagyomány, és miként lehet megőrizni az óvárosi szerb közösség hitét és összetartását.
– Miért jelentkezett, és hogyan érezte magát, amikor elfogadták a búcsú komájának?
– Öt éve költöztünk Százhalombattára a feleségemmel, azóta aktívan részt veszek a battai szerbek életében. A komaságot a helyi családok adják át egymás között évről évre. Ezzel, hogy jelentkeztünk és elfogadtak minket a búcsú komájának, úgy érzem, teljes körű tagjai lettünk a közösségnek.
– Mit jelent Önnek személyesen ez a szerep – inkább tisztség, megtiszteltetés vagy felelősség?
– Talán mind a három egyszerre. Tisztség, mert a koma szerepet vállal az búcsú szervezésében, lebonyolításában. Megtiszteltetés, mert egy ősi tradició részese lehet. Felelősség, mert fontos ünnepi eseményről van szó.
– Milyen előkészületeket igényelt a feladat vállalása – szervezés, egyeztetés?
– A komaságra a helyi papnál kell jelentkezni és ezt érdemes időben megtenni, mert két évvel ezelőtt is jelentkeztünk, de ekkor már egy másik családnak lett odaígérve.
– Milyen hagyományos feladatokat lát el a koma a búcsú napján? (Étkezés, díszítés, vendéglátás, a mise utáni ünneplés szervezése stb.)
– A legfontosabb feladat az áldozati adományok, azaz a koljivo és kalács elkészítése. Ezen kívül itallal szokták kínálni a vendégeket. Az többi feladatról a helyi nemzetiségi önkormányzat és az egyházközség gondoskodik, de nekik is mindig jól jön a segítség.
– Milyen ételekkel és italokkal kínálta meg a vendégeket – például koljivóval, kaláccsal, pálinkával? (Van-e ezeknek személyes vagy családi jelentése?)
– Koljivoval, kaláccsal, borral és üdítővel kínáltuk a vendégeket. A koljivo, főtt őrölt búzából készül, dióval, cukorral és fűszerekkel. Ezt a pap a délután istentisztelet, a vecsernye után áldja meg az egyházközség elhunyt tagjaira emlékezve. A búza, amely a földből hajt ki és ad termést, a feltámadás szimbóluma. Az ünnepi kalács a szerb ortodox hívők egyedi szokása, mely Krisztus testét szimbolizálja. Ezt az ő dicsőségére és az ünnepelt szent emlékére készül.
– Hozott ajándékot a templomnak ebből az alkalomból, és ha igen, mit és miért éppen azt?
– Pavle atyával egyeztetve egy anafornik nevezetű kegytárgyat ajándékoztunk a templomnak. Ebből a tárgyból kerül szétosztásra a liturgia végén a proszfora, vagyis a szent eucharisztia bemutatására szolgáló kenyér fennmaradó része.
– Mit tud a komaság eredetéről – mióta él ez a szokás a szerb közösségekben?
– Érdekes, hogy a szerb nyelvben több jelentése van a komának (szerbül kum). Jelentheti a keresztszülőt, az esküvői tanút és a búcsú házigazdáját. Nem tudni, pontosan mióta él ez a szokás, de biztosan régre visszavezethető. Az ókeresztényeknél minden istentisztelet agapéval, szeretetlakomával folytatódott, talán ez lehet a komaság alapja.
– Egyetért azzal a vélekedéssel, hogy a komaság a népi hagyományból nőtt ki, és csak később kapcsolódott az egyházi ünnephez?
– Biztosan volt valami hasonló szokás a népi hagyományban már a kereszténység előtt is, ami a komaságban teljesedett ki.
– Ön szerint hogyan változott a komaság szerepe az elmúlt évszázadok során – ma inkább rang, közösségi szolgálat vagy személyes elhivatottság?
– Vannak kis közösségek ahol a komaság szerepét átvette egy szervezet vagy a helyi parókus, de itt Battán megmaradt még a régi formájában. Rangnak nem nevezném, de mindenképpen közösségi szolgálat és személyes elhivatottságot is igényel.
– Hogyan zajlott a búcsú az Ön komasága idején – melyik pillanat maradt a legemlékezetesebb?
– Minden a megszokott hagyományos módon zajlott. Reggel 10 órakor szent liturgia, melynek végén a körmenet a szerb keresztig vonult. Az ünnepi ebédet mindenki otthon családi körben töltötte. Délután 4 órakor vecsernye, majd koljivo és kalács szentelés. Ezután egy kis kulturális műsor volt látható a templomkertben a Tököli Délszláv Táncegyüttes és a Kolo zenekar részvételével. Este a Zenálkó Etel Óvárosi közösségi házban pedig bál került megrendezésre. A nap minden pillanata szép emlék marad számomra.
– Hogyan látja, miért csökken a templomba járók száma az óvárosi szerb közösségben?
– Nem csak a templomba járók száma csökken, hanem a közösség is. Ebben nagy szerepe van az asszimilációnak és a vegyes házasságoknak. Aki nem beszéli már a nyelvet, azért nem jön, mert nem érti az istentiszteletet.
– A koma és az egyház mit tehet azért, hogy a fiatalabb nemzedékek is kötődjenek a templomhoz és a búcsúhoz?
– Szervezhetnénk előadásokat, beszélgetéseket olyan tematikával, ami őket érdekli. Vegyenek példát az őseikről, akik gondjaikat és örömeiket is megosztották a közösséggel és Istennel.
– Van olyan ötlete, amellyel a búcsút újra a város közösségi életének középpontjába lehetne emelni – akár más nemzetiségek bevonásával is?
– A szerb közösség életének még mindig a búcsú a középpontja. Az ajtó mindenki előtt nyitva áll, szeretettel várjuk a város többi lakóját is, és nem csak a búcsú alkalmából.
– Mit üzenne azoknak, akik a jövőben komaságot vállalnak?
– Nem kell megijedni a feladattól, ha szeretettel vállalják a komaságot, minden rendben lesz. Jó érzés az ünnep örömét megosztani a közösséggel.
