A Remény Éve 2025
Tamási József
Az ember szeret ünnepelni! Nemde? Ámbátor valljuk be őszintén, legtöbbször nem az ünnep tartalma miatt.
Kedves Olvasó! Nézz a tükörbe! Valószínűleg te is azok közé a sokak közé tartozol, akiknek az ünneplés nem jelent többet, mint munkaszüneti napot. Még csak nem is pihenőnapot, csak munkaszüneti napot, amikor nem kell megjelenned munkahelyeden, de azért pihenés helyett ezen a napon is pénzedet hajszolod. Vagy pihensz ugyan, de miből áll pihenésed? Kétszer annyit alszol mint amennyit szoktál, s ez háromszor annyi, mint amennyire szükséged lenne, bekapcsolod a tévét, és függetlenül attól, hogy mit sugároz, csak nézed, csak nézed, elalvásig.
Kedves Olvasó! Örülj, ha a tiltakozás kívánkozik ki belőled és azt mondod, te ünnepelsz az ünnepnapokon, s pihensz ugyan, de kihasználva a lehetőséget, például több időt töltesz családtagjaiddal, elsősorban házastársaddal, meglátogatsz egy régi ismerőst, vagy meghívsz valakit asztalodhoz. Igen, örülj, ha így van, s veled örülök én is.
Egy valami azonban biztos! Ha ünnep van, szeretünk ünnepi asztal mellé ülni, éspedig nem csak egy meleg levesre, egy augusztus 20-án ugyanúgy, mint március 15-én, vagy karácsonykor.
Ugye, így, január 6., tehát Vízkereszt ünnepe után is ott érezzük még a finom kocsonya vagy halászlé, de főleg a diós és mákos bejglik ízét. Szeretünk enni, inni, s legtöbbször embertársaink iránti szeretetünket sem tudjuk elképzelni etetés, itatás nélkül.
Térjünk a tárgyra! Vége a karácsonynak, szemétgyűjtő helyre kerülnek a szép fenyőfák, lekerülnek a villogó izzók a házakról. De, mert szeretünk ünnepelni, már számolgatjuk a heteket, napokat, mikor jön a következő ünnep?
Ami pedig nem más, mint Húsvét, a keresztények legnagyobb ünnepe. Ugyanis hiába történt volna, amit karácsonykor ünneplünk, születése, és hiába emlékeznénk arra, mi történt rövid földi élete végén, keresztre feszítésekor! Jézussal történt még valami, ami emlékezetessé teszi őt kétezer éve.
Tanítványai, a 12 apostol a halála utáni harmadik napon már üresen látják jeruzsálemi sírját, majd találkoznak is vele a Szent Városban, Jeruzsálemben, az Emmausz nevű város felé vezető úton, az oly kedves Genezáreti tó partján, stb.
Van okunk újra ünnepelni: Jézus feltámadt! Ezt ünnepeljük a közelgő Húsvétkor.
Már az ünnep magyar neve elárul valamit. A hús magunkhoz vétele újra engedélyezett! Igen, ugyanis előtte negyven hétköznapon és hat vasárnapon keresztül nem vesz magához húsos ételt a keresztény. Nem, a húst nem tartjuk rosszabb ételnek, mint bármi mást. Csupán önmegtagadásból, egy parányi szenvedést önként vállalva ezzel, hogy kifejezzük a názáreti Jézus iránti tiszteletünket, imánkat, köszönetünket az ugyancsak önként vállalt szenvedéséért és a kínhalálért, amiben része volt Mária fiának, aki ezzel megváltotta a világot.
Erre a Húsvétra kezdünk készülni Vízkereszt óta. Ez a Farsang ideje egyelőre. A Farsangé, amikor a keresztény ember is meghirdeti és megéli a világ adta örömöket is. Figyeljünk fel az újraéledő természet gyönyörűségére, a tetszhalálból lassan ébredező és ágyából lassan felkelő természetre. Ez ugyanis segít hinni saját és minden embertársunk feltámadásában. Legyen részünk családi, közösségi ünnepekben, rendezvényeken. Jókedvben, boldogságban. Ez a földi öröm eszünkbe juttatja ugyanis az odaát ránk váró boldogságot, a szentek társaságában. Igen, lehet és legyen is a mennyország előképe egy nemes módon megélt farsangi bál. Táncoló karjaink közé fogadjuk lélekben népek és nemzetek valaha is élt legnagyobbjait. Nem csak a közismert szenteket, de sokakat hivatásuk boldog megélőit, boldog édesanyákat és édesapákat, művészeket és tudósokat, az egész, szeretetben egymásba ölelkező emberiséget.
2025-öt írunk. Egyházmegyénk nagy püspökének, dr. Prohászka Ottokárnak jelmondata volt: Dum spiro, spero! Amíg élek, remélek! Reméljük, hogy idei Farsangunk örömében sokak rátalálnak megváltottságunk nagy örömére is!
