Más szemmel: A drinápolyi béke…

… a Habsburgok (mint magyar királyok is) és a törökök között, amely hosszú időre véglegesítette a Magyar Királyság három részre szakadását

Részlet Mitták Ferenc – Mittákné Bögre Ágnes könyvéből

1568. FEBRUÁR 17.

Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csatától eltelt másfél évtized kihasználatlan maradt, a két király – I. (Szapolyai) János és I. (Habsburg) Ferdinánd – egymással való vetélkedése nemhogy a török terjeszkedésnek nem tudott gátat szabni, hanem az erők szétforgácsolásával csak elősegítette azt. Tulajdonképpen 1526 után már körvonalazódtak az egyes országrészek: Erdélyben és a Tiszántúlon I. (Szapolyai) János, nyugaton és északon I. (Habsburg) Ferdinánd, a déli országrészben (Szerémség) a Török Birodalom rendezkedett be. Az ország részekre hullása I. (Szapolyai) János halála utáni évben, 1541-ben következett be.

I. Ferdinánd már 1540 őszén fegyverrel akart érvényt szerezni a váradi békeszerződésnek (1538). Serege hetek alatt elfoglalta Visegrádot, Vácot, Pestet, Tatát és Székesfehérvárt, majd októberben Budát kezdte ostromolni. A Fráter György és Török Bálint által védett vár alól a tél közeledtével egy hónap múlva Ferdinánd csapatai elvonultak.

A tél folyamán a felek tárgyalásokat folytattak, azonban az álláspontok megmerevedése miatt nem vezettek eredményre. Az erdélyi rendek 1541. május 25-ei gyűlésükön a csecsemő II. Jánoshoz (I. Szapolyai János fia) csatlakoztak. Ferdinánd hadserege 1541 május elején ismét ostrom alá fogta Budát. Roggendorf generális a 30 ezres seregével azonban nem bírt a várral. II. János gyámjai I. Szulejmán török szultántól (uralk.: 1520–1566) kértek segítséget. A török had a szultán vezetésével 1541 augusztusában ért Buda alá. Roggendorf későn kezdte meg a visszavonulást, s a törökök és a védők az osztrák sereget szinte teljesen megsemmisítették.

Szulejmán ekkorra már eldöntötte, hogy Magyarország fővárosát és a Duna-menti országrészt török fennhatóság alá veszi, mivel a csecsemő királynak (II. János) és híveinek nincs akkora ereje, hogy Ferdinánddal szemben országrészüket megvédjék.

A szultán a Buda alatti táborába kérette a kis királyt. 1541. augusztus 29-én – a mohácsi csata 15. évfordulóján – Fráter György Izabella királynéval, a csecsemő II. Jánossal és 40 előkelő úrral tisztelgő látogatásra járult Szulejmán elé. A küldöttségben ott volt Török Bálint, Petrovics Péter és Werbőczy István is. A vendéglátás közben a török janicsárok – a gyanútlan polgárok közé vegyülve – beszivárogtak Budára, megszállták a várat, az őrséget lefegyverezték. Szulejmán tudtára adta Fráter Györgyéknek, hogy János Zsigmond (II. János) nagykorúságáig birtokába veszi Buda várát, s abban török őrséget helyez el, a Duna–Tisza közét, s az ország középső sávját török tartománnyá nyilvánítja. Elrendelte, hogy Izabella királyné a fiával és a fia gyámjaival együtt Lippára költözzön és a továbbiakban Erdélyben és a Tiszántúlon uralkodjék (Török Bálintot fogolyként magával vitte Isztambulba).

Magyarország ezzel a szultáni döntéssel 1541-ben három részre szakadt: Erdély és a Partium területe, a török hódoltság és a királyi Magyarország (Habsburg-házi magyar királyok alatt).

Izabella, János Zsigmond (II. János, de végül is nem koronázták meg soha Magyarország királyának) és Fráter György a szultán által kijelölt területre utazott, s vállalták az évi 10 ezer forint adó megfizetését. A székhely Gyulafehérvár lett, s lényegében a területet Fráter György 1542-től a haláláig, 1551-ig helytartói címmel kormányozta. Fráter György kétkulacsos politikát folytatott: megpróbálta Erdélyt átadni I. Ferdinándnak, de a törököknek adózott, s fenntartotta a jó kapcsolatot. Végül is 1551 decemberében az Erdélyben tartózkodó Castaldo császári zsoldosvezér – I. Ferdinánd tudtával – meggyilkoltatta.

Az események tovább bonyolódtak: Ferdinánd 1542 nyarán megkísérelte Budát és Pestet elfoglalni, de kudarcot vallott. Szulejmán szultán 1543-ban újabb hadjáratot indított, Buda biztosítására Esztergomig széles sávra terjesztette ki uralmát. A hadjárat során a törökök elfoglalták: a Dráva menti várakat (Valpó és Siklós), Pécset, Esztergomot, Tatát, Székesfehérvárt, Visegrádot, Nógrádot, Hatvant, Simontornyát és a Tolna megyei kisebb várakat a következő években. Ferdinánd fegyverszünetet kért, majd 1547-ben öt évre békét kötött a szultánnal, vállalva, hogy évi 30 ezer forint adót fizet (ezt 1608-ig teljesítették is).

I. Ferdinánd nem tudta Erdélyt megszerezni, mivel a birodalmától messze esett. 1556-ban visszatért Erdélybe Izabella és fia, János Zsigmond, aki fejedelemként uralkodott.

Az 1551–52. évi nagy török hadjárat során elvész Temesvár, Szolnok és a Nógrád-Hont megyei kisebb várak tucatja. Egert ugyan sikerült megvédeni 1552 őszén, de a török hódoltság területe jelentősen növekedett.

1566-ban I. Szulejmán újra személyesen vezetett hadat Magyarországra. Hosszú ostrom után elfoglalta Szigetvárt, amelyet Zrínyi Miklós hősiessége sem menthetett meg. 1566. szeptember 8-án Zrínyi – a már védhetetlen belső várba szorulva –, összegyűjtötte a még életben maradt katonáit és kitört a várból. Ő is és a védők nagy része is a kemény kézitusában hősi halált haltak.

Szulejmán nem érte meg Szigetvár elfoglalását, mert már szeptember 5-én a táborban elhunyt, de halálát eltitkolták a török sereg elől. Szigetvár elestével befejeződött a XVI. század közepének nagy várháborús időszaka. Az új szultán, II. Szelim a békére törekedett, ami megfelelt I. Miksa királynak is (I. Ferdinánd utóda).

A felek 1568. február 17-én békét kötöttek Drinápolyban, amely jóváhagyta az 1552. és 1566. évi török foglalásokat, azaz a status quót. A szerződés 8 évre szólt, de többször meghosszabbítva, lényegében 1591-ig érvényben volt. Sőt, a drinápolyi békében elismert határok lényegében már nem változtak az elkövetkező több mint egy évszázados török hódoltság idején, egészen a felszabadító háborúkig.

A békeszerződés 25 cikkelyből állt és mint említők, 8 évre szólt. Rögzítette, hogy a két uralkodó alattvalói, szárazföldi és tengeri haderői nem támadják meg a másik felet. János Zsigmond erdélyi fejedelem nem támadja meg Miksát, ha mégis megteszi, a Habsburgoknak joguk van ellenállni. A partiumi területeken Miksa és János Zsigmond is megtarthatja összes birtokát és jogát, a vitás kérdéseket később területcserékkel rendezik. Miksa kegyelemben részesíti azokat, akik korábban átálltak János Zsigmond oldalára. A szultán a jövőben nem ad hitelt János Zsigmond szavának, amennyiben a császár ellen vádaskodik. A két fél együttműködik a rablók, fosztogatók és a közbéke megzavarói ellen, és szigorúan bünteti őket. A békekötés után fogságba ejtett személyeket váltságdíj nélkül szabadon engedik, egymás ellenségeit nem fogadják be. A török szultán megakadályozza az anatóliai rabszolga – kereskedők tevékenységét a magyar határ közelében. Mindkét fél szigorúan megtiltja a párbajokat. Várat építeni vagy felújítani csak a saját területen szabad. A vitás kérdéseket tárgyalásokon kell rendezni, ennek érdekében Miksa állandó követeket tarthat a Portánál, akiket a szultán nem börtönözhet be. A határjelek és a kettős adózás alá eső falvak ügyében további tárgyalásokon döntenek, addig a falvak mindkét fél részére adóznak. Miksa évenként 30 ezer aranydukátot fizet a szultánnak.

Miksa császár és király az éves adó fizetésével elismerte, hogy Magyarország elvileg a szultán tulajdona.

Főszereplők

I. (Szapolyai) János (1487–1540) főúr, magyar király 1526–1540 között, felesége 1539-től Izabella lengyel hercegnő, fia az 1540-ben született János Zsigmond (II. János). 1511-től Erdély vajdája, 1514-ben leverte a Dózsa György vezette parasztfelkelést. Az 1526-os Mohács melletti csatahelyre nem ért oda. 1526 november elején a székesfehérvári országgyűlés királlyá választotta, majd megkoronázták. Állandó harcban állt az ugyancsak királlyá választott I. (Habsburg) Ferdinánddal. I. János 1529-ben csak a török támogatásával tudta a hatalmát fenntartani. 1538-ban a váradi békében megállapodott I. Ferdinánddal, hogy kölcsönösen elismerik egymás királyságát a birtokukban levő országrészeken, és Szapolyai János halála esetén országa a Habsburgok fennhatósága alá kerül. Az egyezményt azonban 1540-ben felmondta, és királyságát feleségére és csecsemő fiára hagyta.

I. (Habsburg) Ferdinánd (1503–1564), magyar király 1526–1564), magyar király 1526–1564 között. A Habsburg-ház tagja, cseh király és német-római császár is. Felesége Anna, II. Ulászló magyar király lánya. I. (Szapolyai) Jánossal sokáig háborúzott a Magyarország feletti uralomért, az 1538-as váradi békét nem tudta realizálni, sem Szapolyai János országrészét, sem Erdélyt nem tudta megszerezni. Így maradt Magyarország három részre szakadása. Birodalma német államaiban a protestánsok és katolikusok közötti béke megteremtésére törekedett (augsburgi vallásbéke, 1555).

János Zsigmond (II. János, 1540–1571), Erdély első fejedelme. Magyarország három részre szakadása után (1541) a kialakuló Erdélyi Fejedelemség első uralkodója, kezdetben Fráter György, majd anyja, Izabella királyné kormányzott helyette, 1559 után vette át a tényleges kormányzást. Mindvégig elfogadta a török fennhatóságot és élvezte a támogatásukat.

Megjegyzések, felvetések, gondolatok

Az 1568-as drinápolyi béke korszakos jelentőségű a magyar történelemben, véglegesítette a mohácsi csatát követő területi és politikai – hatalmi változásokat, rögzítette a megosztottságot, Magyarország három részre szakadását. Tulajdonképpen több mint 150 évre, 1526-tól a XVII. század végéig meghúzta az országrészek határait.

Az eddigieknél jobban kellene tudósítani a történelemtanításban és a közvélekedésben, hogy a Mohács utáni területi szétválás nem volt elkerülhető, a terjeszkedő hatalmas Török Birodalmat nem lehetett megállítani, illetve legyőzni. A török hódoltság mellett kialakuló királyi Magyarország nem Habsburg meghódított terület volt, hanem a Habsburgok mint megválasztott magyar királyok uralkodtak. Erejük nem volt a törökök legyőzésére, de a további terjeszkedésüket meg tudták állítani. Tehát meg kellene értetni, ami rendkívül nehéz a berögzült sztereotípiák miatt, hogy a Habsburgok nem ellenség voltak, hanem magyar királyok, akiknek elemi érdeke volt Magyarország védelme. Tehát többek között a végvárak fenntartása, a katonaság (magyarok és zsoldosok) fizetése a Habsburgok részéről történt. Az az általános vélekedés, hogy a magyarok harcoltak a „végeken”, csak részben igaz, mert a védelmet a Habsburgok szervezték és végezték, majdan a XVII. század végi felszabadító harcokat is.

Mindenképpen tudatosítani kellene széles körben, hogy a létrejött Erdélyi Fejedelemség nem volt önálló, a kialakulásában és fennmaradásában meghatározó volt a Török Birodalom. A fejedelemség a törökök adófizetője, vazallusa volt, külpolitikáját csak török engedéllyel és jóváhagyással végezhette. Az önállóság elsősorban a belpolitikában nyilvánult meg. Így talán érthetőbb, hogy a Török Birodalom gyengülésével a hozzá kapcsolódó Erdélyi Fejedelemség is gyengült, a Magyar Királyság területeinek török alóli felszabadításával az Erdélyi Fejedelemség is megszűnt, betagozódott a Habsburg-birodalomba (Magyar Királyságba, bár elkülönítve irányították).

Végkonklúzióként elmondható, hogy újra kellene írni, csoportosítani, értékelni az 1526–1918 közötti magyar történelmet, a Habsburg-házi magyar királyok időszakát. Ugyanis a jelenlegi történelmi tudatban – sajnos, elismert történészek közreműködésével is –, hamis kép él a történtekkel kapcsolatban: egyes eseményeket elhallgatnak, tendenciózusan mutatnak be, illetve meg is hamisítanak. Meggyőződésem, hogy a jövő történészeinek (de a politikának is) lesz mit helyreigazítani, korrigálni!

Összegzés

Az 1526-os mohácsi csatavesztést követően megszűnt az erős, Közép-Európát uraló Magyar Királyság. A törökök megjelenésével és területi foglalásaival, a kettős királyválasztással három vetélkedő fél marta, bomlasztotta az országot. Azzal, hogy 1541-ben a török elfoglalta Budát, majd szélesítette hatalmát az ország középső részén, hosszú időre véglegesedett az ország három részre szakadása. Az 1568-as drinápolyi béke rögzítette a kialakult status quót: török hódoltság, királyi Magyarország, Erdélyi Fejedelemség. És ez így is maradt 1699-i, a karlócai békéig.

Részlet Mitták Ferenc – Mittákné Bögre Ágnes: Más szemmel 2 – 48+2 újabb magyar és világtörténelmi eseményről és személyről c. könyvéből

Nyitókép: Drinápoly (Hadrianopolis), mai nevén Edirne (Törökország)