Más szemmel: A szarajevói merénylet
Részlet Mitták Ferenc – Mittákné Bögre Ágnes könyvéből
1914. június 28.
Ezen a napon merényletet követtek el Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse ellen a boszniai Szarajevóban. A trónörökös a merényletben meghalt.
Milyen események vezettek a merénylethez? A XX. század első évtizedének végére két szövetségi-katonai tömb alakult ki Európában: 1. Hármasszövetség-központi hatalmak (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország), 2. Antant (Anglia, Franciaország, Oroszország).
Háborúval fenyegető összeütközések sorát szülte a nagyhatalmaknak a világ piacaiért folytatott versengése. A Monarchia és Oroszország egyaránt régóta igényt formált a Balkán feletti hegemóniára, de Németország és Olaszország is érdekelt volt a térség átrendezésében. ez a nagyhatalmi törekvés az ottani népek ellenállását váltotta ki. Növelte a feszültséget, hogy a Monarchia 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Így a nyelvileg, felekezetileg kevert népességű és nacionalista indulatoktól fűtött Balkán „Európa puskaporos hordója” lett.
1912-ben és 1913-ban két háború (az első és a második Balkán-háború) zajlott a balkáni államok között, amely többek mellett Szerbia megerősödését hozta. A Monarchiának csak katonai fenyegetés árán sikerült megakadályoznia, hogy Szerbia tengeri kikötőhöz jusson. A Balkán-háborúk megtépázták a Monarchia tekintélyét, a politikusok egy jelentős része megelőző háború indítását támogatta a délszláv egységet egyre harciasabban képviselő Szerbia ellen.
1914 nyarán a Monarchia erőfitogtató hadgyakorlatot rendezett Boszniában, Szerbia és Montenegró határai közelében. A katonák gyakorlatozását megtekintette Ferenc Ferdinánd trónörökös, a hadsereg főfelügyelője. A hadgyakorlat befejezése után Ferenc Ferdinánd és felesége, Chotek Zsófia a tartományi székhelyre, Szarajevóba látogatott. A trónörökös 1914. június 28-ai vizitje mélyen sértette a szerb nemzeti érzületet. Hagyományosan ekkor, Szent Vitus napján gyászolták a török ellen vívott 1389. évi rigómezei csatában elesett hőseiket (ez a vereség pecsételte meg a középkori önálló Szerbia sorsát). Ferenc Ferdinándot hiába figyelmeztették a látogatás veszélyeire, különvonata 10 óra körül befutott Szarajevó állomására.
A tábornoki egyenruhában feszítő trónörökös és elegáns fehér ruhát viselő felesége nyitott gépkocsiba szállva, megkezdte útját. A trónörökösre merénylők leselkedtek. A szerb Fekete Kéz nevű titkos szervezet támogatásával az Ifjú Bosznia nevű mozgalom tagja, Gavrilo Princip szerb-bosnyák diák és két társa 6 bombával, 4 pisztollyal és 100 tölténnyel felszerelve helyezkedett el az útvonal mentén, hogy Ferenc Ferdinándot meggyilkolják. A lesben álló merénylők mellett sorra érintetlenül haladt el a kocsisor (nyilván a pillanatnyi körülmények nem kedveztek), míg az utolsó párban állók egyike bombát vetett a trónörökös kocsijára. Ez azonban a kocsi lehajtott tetővászonjáról lepattant és a negyedik autó alatt robbant, kisebb sérülést okozva.
A merénylőt elfogták. A támadás ellenére Ferenc Ferdinánd folytatta a programot. A városházi fogadás után az autókonvoj továbbindult. Tévedésből fordultak rá egy keskeny utcára, ezért a sarkon, a járdánál néhány másodpercre megállt a trónörökös kocsija. A fatális véletlen következtében pár lépésre állt ott Gavrilo Princip, aki már le is mondott a merényletről. Azonban felismerte az adódó lehetőséget, azonnal cselekedett és kétszer lőtt. 1914. június 28-án 10 óra 50 perc volt az idő. Princip mindkét lövése talált: a trónörökösné azonnal meghalt, Ferenc Ferdinánd – nyaki sérüléssel – mintegy 10 perc múlva, a kormányzósági palotában hunyt el. Principet a helyszínen elfogták.
A szarajevói merénylet után az Osztrák-Magyar Monarchia ultimátumszerű követeléseket támasztott Szerbia felé, amelyek elfogadhatatlanok voltak. Ezt a Monarchia is tudta, de a trónörökös meggyilkolását mindenképpen a régóta tervezett háború indokaként kívánták felhasználni. Így a merénylet egy addig nem volt véres európai, sőt világméretű háború kezdetének jeladása lett.
A Monarchia 1914. július 23-án küldte el Szerbiának az elfogadhatatlan ultimátumot. Szerbia már július 25-én elutasította az ultimátum lényeges követeléseit, mert Oroszország és Franciaország erre bátorította és buzdította. Mindkét ország a francia köztársasági elnök, Poincaré július 20-ai pétervári látogatása alkalmával – Anglia csatlakozására számítva – úgy ítélte meg az erőviszonyokat, hogy az Antant fel tudja venni a harcot a Központi hatalmakkal. Így aztán a szarajevói merénylet csakhamar túlnőtt a dinasztikus érdekeken, s a balkáni affér a világpolitika középpontjába, a kis Szerbia és a Monarchia viszálya világméretű hatalmi érdekek ütközőpontjába került. A merénylet – szokták mondani – csak a szikra volt, amely a puskaporos világot lángra lobbantotta.
A hadüzenetet az Osztrák-Magyar Monarchia 1914. július 28-án – egy hónappal a szarajevói merénylet után – küldte el Szerbiának. Dunai flottája még aznap éjjel megkezdte Belgrád ágyúzását. Július 30-án Oroszország és a Monarchia egy időben kiadta az egymás elleni mozgósítási parancsot. Augusztus 1-jén Németország is mozgósított, és hadat üzent Oroszországnak. Két nappal később pedig Franciaországnak. Követte őt a Monarchia hadüzenete Oroszország ellen augusztus 5-én, ugyanezen a napon Angliáé Németország ellen. Egy hét múlva Franciaország, Anglia és a Monarchia között is beállt a hadiállapot. Megkezdődött az I. világháború…
Megjegyzések, felvetések, gondolatok:
Legelőször is a tények alapján le kell szögeznünk – amit eddigelé nem hangsúlyoztak ki, nem mondtak ki –, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia, benne Magyarország (a Magyar Királyság), az I. világháború kirobbantója volt. A Balkán felé irányuló politika újabb területeket akart elfoglalni, a befolyása alá vonni. Tehát Magyarország közvetlenül is agresszor volt, a szarajevói merényletet csak ürügyként használta fel a céljai érdekében. Annyira háborút akart, hogy ha nincs Szarajevó, akkor egy másik mondvacsinált okkal is megtámadja Szerbiát.
Egyértelmű, hogy Ferenc Ferdinánd szarajevói látogatása egy szándékos provokáció volt. Arra számítottak, hogy valami probléma, zűr fog támadni, amelynek révén el lehet Szerbiát marasztalni. Halálos merényletre senki nem gondolt. Viszont azért fel kell vetni a szervezők, a biztonsági erők felelősségét, akik nem biztosítottak megfelelő védelmet a trónörökös párnak.
Az európai szövetségi-katonai tömbök mindenképpen háborút akartak, fegyverek útján dönteni. Mint a későbbi események bizonyították, alaposan elszámították magukat. Elsősorban a Központi hatalmak, köztük a Magyar Királyság. Miután nem sikerült a gyors győzelem, a háború elhúzódása az Antant erőfölényét hozta.
A XXI. század 20-as éveiben ideje lenne elismerni, hogy az I. világháború kirobbanásáért Magyarországot (a Magyar Királyságot) felelősség terheli. A területszerzés mozgatta az akkori vezetést, de elszámították magukat. A korábban „Nagy háború”-nak nevezett világégés vereséget hozott és az Osztrák-Magyar Monarchia, benne a Magyar Királyság felbomlását. Nyilvánvalóan nem erre számítottak.
Az utó- és a mai kor nem értékeli objektíven a történteket. Nem veszi tudomásul, hogy az 1910-es évek Magyar Királysága egy soknemzetiségű államképződmény volt, sok-sok belső feszültséggel, főként ami a nemzetiségeket illette. Szinte törvényszerű volt a háborús vereség utáni összeomlás, a részekre bomlás.
Mondhatni, hogy a kezdetbe már be volt kódolva a vég, Trianon.
Teljesen történelmietlen megjegyzés: ha nincs vereség, ha nincs Trianon, a soknemzetiségű Magyar Királyság a feszítő gondok következtében később mindenképpen felbomlott volna (gondoljunk Jugoszláviára, Csehszlovákiára, vagy akár a Szovjetunióra).
Ezért sem kellene a trianoni békeszerződést annyira siratni: a történelem (magyar és egyetemes) tele van békeszerződésekkel, amelyek területszerzéseket „szentesítettek”. Nincs ember, aki egy igazságos békét tudna említeni! Valakinek a szempontjából mind igazságtalan volt! Ezt 100 év múltán tudomásul kellene venni.
Összegzés:
Az 1914. június 28-ai szarajevói merénylet ürügyet jelentett az Osztrák-Magyar Monarchiának arra, hogy Szerbiának hadat üzenjen. Az Európában egymással szemben álló szövetségi-katonai tömbök elindították a világháborút. Négy évig tartó vérontás, milliós áldozatok, a hátországok szenvedése kezdődött. És a harcok zárulása után semmi nem folytatódott úgy, ahogy előtte volt. Új éra jött Európában, amely elvezetett a II. világháborúig. De ez már egy másik fejezet…
