Más szemmel: Hunyadi László kivégzése Budán

Részlet Mitták Ferenc – Mittákné Bögre Ágnes könyvéből

1457. MÁRCIUS 16.

A XV. század közepére végletesen meggyengült a királyi hatalom Magyarországon, válság alakult ki. Zsigmond király halála után (1437) Habsburg Albert (1437–1439) uralkodott, majd kettős királyválasztás történt, I. Ulászló (1440–1444) és V. László (1440–1457) került a trónra. Ulászló hősi halált halt a várnai csatában (1444). Ezt követően a magyar országgyűlés elismerte V. Lászlót királynak (uralk.: 1444–1457), de kisgyermek kora miatt a hét főkapitányból álló országtanács látta el a kormányzást.

1446-ban a király kiskorúságának idejére Hunyadi Jánost kormányzóvá választották. Ekkor már Hunyadi az ország leggazdagabb bárója lett. Hunyadi 1452-ben kénytelen volt lemondani a kormányzóságról a nagykorúságát elérő, s az uralkodását megkezdő V. László miatt. A lemondás fejében megkapta a besztercei grófi címet és országos főkapitánnyá nevezték ki.

Az 1450-es évekre két nagy bárói csoport (párt), a Garai–Cillei és a Hunyadi alakult ki, és vetélkedett a hatalomért. V. (Utószülött) László király a fiatal kora és gyengesége miatt nem tudott érdemi befolyással bírni a magyarországi eseményekre.

A törökök felett aratott világraszóló nándorfehérvári diadal (1456. július 22.) után Hunyadi János a táborban dúló pestisjárványban 1456. augusztus 11-én Zimonyban elhunyt.

Közben az uralkodást V. László gyakorolta, nemcsak Magyarországon, hanem az osztrák tartományokban és Csehországban is. Helyette elsősorban a főtanácsadója, Cillei Ulrik – aki a nagybátyja volt – vitte az ügyeket. 1456-ban, Hunyadi János halálát követően Cillei Ulrik ki akarta szorítani a Hunyadi – pártot a hatalomból, amelynek ekkor már Hunyadi János idősebb fia, Hunyadi László (1433–1457) volt a vezetője, egyben a Hunyadi-ház feje is. Azonban hiába esküdött hűséget V. Lászlónak a futaki országgyűlésen (1456), apja tisztségét, a főkapitányságot, amelyet örökségének tekintett, a király Cillei Ulriknak adományozta a már korábban megszerzett pozsonyi grófság és horvát–szlavón–dalmát bánság mellé. Ezt követően Cillei egymás után vette ki a Hunyadiak kezéből a királyi várakat. A fellángoló ellentétek 1456. november 9-én oda vezettek, hogy amikor V. László és Cillei Ulrik Nándorfehérvárra látogattak a vár átvételére, Hunyadi László hevesen összeszólalkozott Cillei Ulrikkal, s nem teljesen tisztázott körülmények között Hunyadi László hívei megölték Cilleit. Később a Hunyadiak azt terjesztették, hogy Cillei akarta megöletni Hunyadi Lászlót, a hívei ezt akadályozták meg.

A király a várban tartózkodva, kvázi a Hunyadi-párt hatalmába kerülve, Hunyadi Lászlóra ruházta a főkapitányi tisztet, és esküvel ígért bántatlanságot a Hunyadiaknak. Petőfi Sándor „A király esküje” című gyönyörű költeményében így ír erről:

„Megesküdt a király
Hunyadi Lászlónak:
Esküszöm az égre,
Az ég istenére,
Bántani nem foglak.-„

A Hunyadi fiúk – László és Mátyás –, a király ígéretében bízva, 1457 tél végén megjelentek Budán. Ekkor azonban V. László kikényszerítettnek nyilvánította a bántatlanságot biztosított esküjét, s a Hunyadi-párt számos vezetőjét letartóztatta, köztük a Hunyadi-fiúkat is. Mindez 1457. március 14-én történt.
A királyt támogató bárók két nap alatt ítéletet hoztak, mégpedig összeesküvés hamis vádjával. A börtönbüntetéseken túlmenően halálos ítélet is született: Hunyadi Lászlót 1457. március 16-án, ártatlanul, Budán, a Szent György téren lefejezték. Thuróczi János írja krónikájában:

„Késő este vezették ki László grófot a vár piacára, s erős katonai őrséggel vették körül a vérpadot. Háromszor sújtott rá a hóhér, s bár hátrakötött kézzel a földön hevert, onnan saját erejéből felállt, és érthető szóval ezt mondta: – Három sebet kaptam, eleget szenvedtem. Isten és ember előtt engem már büntetni nem lehet.
Milyen igazat mondott a gróf! Hiszen még a gyilkosnak, a rablónak is elengedik a büntetést, ha három csapást kiállott. De neki, éppen Hunyadi Lászlónak nem engedhették el. Mert az ott állók kívánságára, akiknek ez nagyon szívén feküdt, a hóhér negyedszer is odasújtott, és a gróf fejét levágta.”

Petőfi Sándor pedig így örökítette meg az eseményt a versében:

„Háromszor csapott a
Hóhér a fejéhez,
S László vitéz még él,
Él, s halljátok, beszél,
Ekkép szól a néphez:

„Én ártatlan vagyok;
Ha volna is vétkem,
Bűnhödtem már érte,
S törvény értelmébe,
Szabad már személyem!”

S föláll László vitéz,
De megbotlik lába,
S estében negyedszer
Sujt hozzá a mester
És fejét levágja!”

Az országos elégedetlenség elől V. László Prágába utazott, s magával vitte fogolyként a 14 éves Hunyadi Mátyást, László öccsét. V. László 1457. november 23-án váratlanul meghalt. Korábban felmerült a halálával kapcsolatban a mérgezés gyanúja, de valószínűleg fehérvérűségben vagy bubópestisben halt meg.

Hunyadi László kivégzése után polgárháború robbant ki az országban. V. László halála miatt nem tört ki fegyveres harc. A Hunyadi-liga megegyezésekkel keresztülvitte Hunyadi Mátyás kiszabadítását, majd 1458. január 24-én királlyá választották (uralk.: 1458–1490).

Hunyadi Lászlót 1458-ban Gyulafehérvárott temették el. 1460 körül a testvére, I. Mátyás király reneszánsz síremléket állíttatott neki a székesegyházban.

Főszereplők

Hunyadi László (1433–1457. március 16.), főúr. A törökverő hadvezér, Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fia, I. ­Mátyás király bátyja. 1452-ben pozsonyi ispán, 1453-ban horvát-dalmát bán, 1456-1457-ben temesi ispán. 1448-ban apja helyett Brankovics György szerb fejedelem foglya (túszként) volt. Nőtlen maradt, mert sem a Hunyadi János és Brankovics György egyezségében foglaltak alapján Cillei Erzsébetet, sem a Garai-családdal kötött megállapodás szerint Garai Annát nem vette feleségül. Hunyadi János halála után a Hunyadi- család feje. További információk az eseménytörténetben.

V. László (Utószülött, 1440. február 22. – 1457. november 23.) Magyar és cseh király, a Habsburg-ház tagja, Habsburg Albert király és Erzsébet királyné fia. Apja halála után született (innen a mellékneve). 1440-ben anyja megkoronáztatta, de a tényleges hatalmat sosem gyakorolta. III. Frigyes német-római császár gyámsága alatt állt, aki csak 1452-ben adta ki Cillei Ulriknak. László a kormányzással nem törődött, az országot lényegében Cillei kormányozta.

Amikor a teljes bizalmát élvező nagybátyját Hunyadi László és hívei megölték, büntetlenséget ígért Hunyadinak. Nem sokkal ezután Hunyadi Lászlót elfogatta és lefejeztette. Az emiatt kitört lázadás miatt Prágába ment, ahol rövidesen, vélhetően bubópestisben meghalt.

Megjegyzések, felvetések, gondolatok

A XV. század közepének magyar történelme kevésbé részletezett a történelemkönyvekben, és kevésbé ismert a közvéleményben. Általában kimerül Hunyadi János törökellenes harcainak és a nándorfehérvári diadalnak az ismeretében, a kusza trónharcok, bárói szembenállások nem kapnak figyelmet. Így Hunyadi László alakja sem, legfeljebb annyi, hogy Budán lefejezték és a bakó háromszori csapással sem tudott végezni vele. Pedig fontos lenne pontosan behelyezni a magyar történelem menetébe az eseményeket, mert azok más korokban is tipikusak (bárói ligák, pártok küzdelme a hatalomért, pártütések, gyilkosságok, árulások, átállások és visszatérések stb.).

Nem nagyon kapott figyelmet és nem elemezték még a történészek sem Hunyadi László személyét abból a szempontból, hogy ha nem végzik ki 1457-ben, minden valószínűséggel a Hunyadi-párt őt juttatja a királyi trónra, és ő lett volna a VI. (Hunyadi) László királyunk. Ez esetben nem biztos, hogy Mátyásból lett volna-e király, legfeljebb László halála után.

Összegzés

Hunyadi László, fiatal kora és tragikus sorsa ellenére is fontos szereplője a XV. századi magyar történelemnek. Nemcsak azzal, hogy a híres törökverő Hunyadi János fia, hanem azzal is, hogy a Hunyadi-párt vezetőjeként készen állt a hatalom megragadására. Halálával gyakorlatilag megnyitotta az utat az öccse, Mátyás királlyá választásához.

Személye a művészetekben is fontos szerepet kapott, ­Madarász Viktor festőművész 1859-ben Párizsban festette a „Hunyadi László siratása” című remekművét, amellyel a nemzeti szellem 1849 utáni ébrentartására törekedett. Erkel Ferenc „Hunyadi László” című operáját 1844-ben mutatták be, amely a reformkor legjelentősebb dalműve, néhány dallam az 1848–49-i forradalom és szabadságharc nemzetösszefogó, csak a Rákóczi indulóval összemérhető hatású zenedarabja lett.

Hunyadi László tragikus halála azt jelképezi, hogy a mindenkori uralkodó visszaél hatalmával, koholt vádak alapján képes a legsúlyosabb terrorra, megtorlásokra. Ugyanakkor üzenet is, hogy a diktátorokkal szembe kell szállni. Madarász Viktor festménye arra mutat, hogy a mártíromságot meg kell siratni és erőt meríteni belőle.

Részlet Mitták Ferenc – Mittákné Bögre Ágnes: Más szemmel 2 – 48+2 újabb magyar és világtörténelmi eseményről és személyről c. könyvéből

Nyitókép: Hunyadi László a ravatalon (Madarász Viktor festménye, 1859)