Trianon arcai

Köszönjük olvasóinknak, akik válaszoltak felkérésünkre, hogy mondják el gondolataikat Trianonnal kapcsolatban. Kérésüknek megfelelően névtelenségüket megőrizzük.

70 éves asszony (M. B-né):

Olyan családban nőttem fel, ahol már egész korán hallottam Trianonról, de más történelmi eseményekről is. Szüleim sokat meséltek, figyelmeztetve, hogy erről senkinek, soha nem lehet beszélni. Belém nevelték, hogy milyen veszteség érte az országot 1920. június 4-én. Én is tovább adtam a gyermekeimnek és az unokáknak. Remélem, hogy ők is továbbviszik. Sok mindent olvastam róla.

A rendszerváltáskor sokan reméltük, hogy ha nincs is reális esély a területek visszaszerzésére, legalább az országunkat kárpótolják az elcsatolt, elrabolt területekért. Ez azóta sem történt meg, most a koronavírus teljesen háttérbe szorította még a kisebbségek autonómiai törekvéseit is. Amikor meglett volna a történelmi helyzet 1989-ben és kárpótlást kérni, ez elmaradt. Ebből ki lehetett volna fizetni az egész államadósságot és nem nyögnék még az ükunokáink is. Sokan kaptak háborús kárpótlást, de mi arról is lemondtunk.

26 éves férfi (I. M.):

Régen trianoni megemlékezés volt, csak néhány éve hallottam, hogy átnevezték Nemzeti Összetartozás Napjává a Kossuth rádióban.
Van, hogy beszélünk Trianonról, de nem szeretjük a témát, mert nehéz érzéseket kelt. Igen valamikor magyar volt, előtte pedig az avaroké, és még náluk is korábbi népeké is volt. Attól függ meddig ássuk le történelmileg. Nyilván ettől még az ezer év magyar vonatkozása egy elég markáns történelmi tény, ami komoly súllyal meghatározó volt Közép-Európa történetében.

Szerintem a beolvadásra nem lehet képleteket írni, minden népnek, kultúrának idő kell a beolvadáshoz. Némely nemzetiségek relatíve hamar asszimilálódnak míg mások nehezebben, lassabban vagy egyáltalán nem. A battai magyarságba asszimiláló szerbek sem vetíthető ki az összes nemzettársukra, ezért nyilván más a délvidéki (vajdasági) szerbek esete, akik nem asszimilálódtak.

A nyelv is nagyon fontos tényező de a történelemben nem egy nyelvcsere történt már. A vallás szerintem kevésbé meghatározó, mint a nyelv. Több példa van arra is, hogy egy népen belül is előfordulhat több vallás, a vérségi és nyelvi kötelékeket mégsem írja felül. Egyedül annyi bizonyos, hogy egy kisebbség sohasem fog beolvasztani többséget, ilyenre a történelemben egyszer sem volt példa.

Olvasztó erővel csakis a többségi etnikum bír. Tulajdonképpen még az egyház szerepe is eltúlzott. Ha abból indulunk ki, hogy a szkíta fajú népek közül egyik sem emelt templomot, identitásuk mégis évezredekig sugárzott a kelet-európai sztyeppén, amikor még a keresztény, iszlám stb. újabb hit még nem volt sehol.

19 éves férfi (M. B.):

A Nemzeti Összetartozás Napja június 4-én van. A Trianoni békediktátumban elcsatolt területeken élő magyarok hozzánk tartozásának napja. Ez a nap egységbe szervezi az itthon és a határon kívül élő magyarokat.

Trianonról a hazai történelemmel foglalkozó nagymamámtól hallottam. Már egészen kicsi koromtól fogva sokat beszélt róla. Megmutatta a térképen, hogy mekkora volt Magyarország és mennyi maradt belőle. Ezek a beszélgetések nagyon megmaradtak bennem.

A Nagy Háború után a győztes hatalmak a körülöttünk élő országokhoz csatolták Magyarország kétharmadát, mivel mi a vesztesek oldalán harcoltunk. Ami ebből számomra teljesen érthetetlen, hogy Ausztria is a vesztes országok közé tartozott és mégis megkapta Burgerlandot.
A békeszerződést a versailles-i palota „Nagy-Trianon” kastélyában iratták alá. A mi időnkben már az iskolában, mind az általánosban, mind a középiskolában a történelemtanár és az igazgató beszélt Trianonról és megemlékeztünk róla ezen a napon. Az osztálytársaim különösképpen nem említették a beszélgetéseink alatt, de voltak, akiknek az volt a véleményük, hogy Trianon hatalmas seb a magyaroknak.

72 éves asszony (M. I. Sz-né):

Édesapám a Sopron megyei Szárföldre való volt. Arra felé majd minden család érintett a béke diktátum következményeitől. Az ő unokanővére is a Fertő tó nyugati oldalán lévő Boldogasszonyba ment férjhez és így lett burgenlandi lakos. A másod unokatestvéreim átjönnek halottak napján az ősök sírjához, de az ő gyerekeik, unokáik a vegyes házasságok miatt már csak ködös emlékként gondolnak a magyar gyökereikre. Azt, hogy Ausztria is kapott a szétdarabolt ősi földből, felháborítónak tartom.

Nekem mai is élő történelem a Rongyos Gárda hősiessége, Sopron hűsége és fájó emlék Nyugat-Magyarország Burgenlanddá silányulása.
Lehetetlennek tartom a határkorrekciót, mert a tolvajok ragaszkodnak a zsákmányhoz. Csak egyet tehetünk, hogy megvédjük maradék hazánkat az idegenektől és segítünk magyarnak maradni az elszakítottaknak. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

39 éves férfi (T. P.):

Trianonnak 2020. június 4-én lesz a 100. évfordulója. Igazából hazudnék, ha azt állítanám, hogy mélyebben bármit is tudtam volna azonkívül, hogy Magyarország csonkítása és gyásznap. Szégyen, nem szégyen ez az igazság. Iskolás koromban egyáltalán nem emlékszem, hogy szóba került volna, sem az iskolában, sem a civil életben.

Most az évforduló miatt kicsit jobban belevetettem magam és nem tudom eldönteni, hogy szomorúságom a történet miatt nagy, vagy azért mert ilyen szörnyű történelmi eseményről csak két szót tudtam. Valahol az én tudatlanságom is, de nagy részben azokat hibáztatom, akiknek nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a szörnyű eseménysorozatra.