Vendégoldal

Kovács Krisztina, a Paletta kulturális magazin alapító szerkesztője

– Mi az, amit tudnunk kell Kovács Krisztina televíziós szerkesztő szakmai előéletéről?

– A gimnázium elvégzése után dekoratőrnek készültem és japánul szerettem volna tanulni – ám a sors úgy hozta, hogy Édesanyám nyomdokaiba lépve, pedagógus lettem. Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán voltam elsős, amikor a nyelvészet tanárom „kiválasztott” és javasolta, hogy dolgozzam a szekszárdi, helyi rádióban – így kerültem a média közelébe.

Televíziós pályafutásomat is főiskolás koromban, az akkori Szekszárd1 Televízióban, hírolvasóként kezdtem – és nem tagadom, „szerelem lett első olvasásra”. A főiskola elvégzése után, másoddiplomás rajztanári képzésem és a tanítás mellett jelentkeztem a „királyi televíziós” bemondónő, Lőrincz Gabriella Kamera-Tréning Stúdiójába, ahol megtanultam a szakma alapjait.

– Hogyan került Százhalombattára?

– Az igazi „iskola” a Százhalombattai Városi Televízió lett számomra, ahová – mondhatni véletlenül kerültem – hiszen a tanfolyam végén készült prospektust látva, az akkori ügyvezető, Jován László úgy gondolta, hogy a hét lány közül én lehetnék a Városi Krónika új műsorvezetője. Elfogadtam a felkérését és ezzel az egész életem megváltozott. 1998-tól Százhalombatta lett az otthonom és az Eötvös Loránd Általános Iskolában kezdtem el tanítani. A Televízió külsős munkatársaként, újabb és újabb feladatokat kapva – jött egy új szerelem: a KULTÚRA, és 1999-ben megszületett a Paletta című kulturális magazinműsor, amelynek a kezdetektől a szerkesztő-műsorvezetője vagyok.

– A helyi kultúra centrumában…

– Kisfiam, Attila születése után 6 évig a Barátság Kulturális Központ művelődésszervezőjeként, majd előadó-művészeti igazgató-helyetteseként is lehetőségem volt városunk kulturális életének minden rezdülését figyelemmel kísérni, sőt formálója is lenni. A helyi kulturális élet „központjában” lehetőségem volt a színházi és egyéb előadások, koncertek szervezése során megtudni, megfigyelni, mit szeretnek leginkább a battaiak. Részese lehettem, hogy bővült a kínálat és egyre színvonalasabb társulatok mutatták be nálunk is előadásaikat. Közel egy éve viszont már ismét gyerekekkel foglalkozom, iskolai szociális segítőként dolgozom, de természetesen a kultúra és a televíziózás, mint „örök szerelem” továbbra is az életem része.

– Mindenképpen említsük meg a társaságot és a társakat, akikkel együtt dolgozott a műsoron.

– Egy hihetetlenül lelkes és összetartó csapat indította útjára a műsort. László Bandyval ketten voltunk a műsorvezetők, József Rozsnyai Júlia számos rovat szerkesztőjeként dolgozott, Heiter (Kéri) Otti pedig akkor még operatőr-vágóként felelt a képi világ minőségéért és segítette a többiek munkáját. A több mint két évtized alatt sokan dolgoztak azon, hogy a Paletta minden hétfőn újabb és újabb kulturális eseménybeszámolóval kerülhessen a nézők elé, ám – ha valakit még kiemelnék – Kapi Tamás operatőr az, aki szinte a kezdetektől felelős a vágásért, a műsor összeállításáért.

– A kulturális magazin, a Paletta milyen múltra tekint vissza?

– 1999 óta szinte minden százhalombattai kulturális eseményről beszámoltunk a Palettában, legyen az akár csupán néhány ember érdeklődését felkeltő program, több száz színházkedvelőt vonzó előadás vagy Százhalombatta főterét megtöltő fesztivál. Mindegyikben mindig megtaláltam a számomra vonzót, érdekeset, izgalmasat. Sok-sok téma és riportalany emlékezetes számomra – legyen az egy „lelkes amatőr” vagy Kossuth-díjas színművész – kiemelni viszont nem tudnék egyet sem, ki volt vagy kik voltak a legek.

Százhalombattát nagyon megszerettem az évek során, és mindehhez – minden bizonnyal – hozzájárult az is, hogy részese lehetek a pezsgő kulturális életnek, mely során sok élménnyel és ismerőssel, baráttal gazdagodtam. Szerencsésnek érzem magam, hogy láthattam hogyan fejlődnek, gazdagodnak a kulturális események, miként változnak a nézők és az igények.

– Az elmúlt két évtized alatt hogyan alakultak a kulturális szokások, az új generációra mi a jellemző?

– Felgyorsult a világunk és valahogy más lett minden – azonnali, gyors és „készenkapott” élményt várnak az eseményekre látogatók, valahogy tűnik el a „lelkünket simogató programok” iránti érdeklődés. A rendezvényeken, a nézőtéren főként nőket köszönthetünk és leginkább a 40+-os korosztályt, férfiakat inkább csak a zenés vagy humoros rendezvényeken.

Sajnos, egyre kevesebb fiatalt lehet becsalogatni a rendezvényekre, és a kisgyermekkor után egy „nagy űr” van a battai fiataloknál (is), nehéz őket becsábítani pl. egy-egy előadásra. De ugyanakkor bizakodó vagyok – nem szabad sosem feladni, hiszen a kultúra nagyon fontos (kell, hogy legyen) az emberek életében és az „élő műsor varázsa” pedig sosem tűnhet el…