Évtizedek jóban-rosszban

Nagy-Rakita Melinda

Az Olajipari Nyugdíjasok Egyesülete (OMNYE) 2009-ben alakult. Az eltelt idő alatt kiemelkedően sikeresnek bizonyult. Olyan közösséggé vált, amely méltán szolgálhat példaképül a hasonló szervezeteknek. A több, mint egy évtized tapasztalatairól, eredményeiről beszélgettünk Nádasy Istvánnal, aki a kezdetektől tíz éven keresztül vezette az egyesületet. Leköszönésekor a tagság örökös tiszteletbeli elnöknek választotta, ezzel is kifejezve elismerését a közösség érdekében végzett munkájáért.

– Mennyire hitt az egyesület lehetséges sikerében, amikor elvállalta a vezetését?

– Először is köszönöm az egyesületünk nevében is a megkeresést, az érdeklődést. Ebben a pandémiás időben legalább megmozdulunk egy kicsit. Úgyhogy szívesen válaszolok a kérdésekre. Az alakulás előtt az ötletgazdáktól érkezett a felkérés az elnöki feladatok ellátására. Nem tartom magamat kifejezetten közösségi embernek, nem voltak ambícióim a vezetésre, mégis felkérésre már vállalkoztam máskor is. Így lett tehát ebben az esetben is.

Az egyesület megalapításának ötlete kifejezetten jó volt, hiszen a finomítóban jóban-rosszban, sikerekben és kudarcokban, vitákban és megbékélésben megfelelően összeszoktunk. Jól éreztük magunkat a finomítóban, büszkék voltunk arra, hogy részesei lehetünk egy európai színvonalú finomító létrehozásának és működtetésének. Aztán bekövetkezett a nyugdíjas időszak és egyszer csak – legalábbis nagyon sokan – nem láttuk egymást.

Szóval a felkérést azzal vállaltam el, hogy álljunk neki, meglátjuk lesz-e érdeklődés. Hát volt. S egy-két év múlva már a százas számot közelítettük a létszám tekintetében. Beigazolódott, szükségünk van az összetartozás folytatására.

Hogy hittem-e a sikerekben? Inkább csak reméltem, de hogy Százhalombatta városában jegyzett és több oldalról is jelzett, elismert és számontartott egyesület leszünk, erre őszintén szólva nem gondoltam. Mindez a kreatív ötletdús elnökségi tagoknak, az aktív és minden iránt érdeklődő tagságnak, valamint a támogatóinknak, mindenekelőtt az önkormányzaténak köszönhető.

– Miért és mennyire szigorú követelmény a felvételnél a műszaki végzettség?

– Az eredményességet jelezte a felvétel iránti erős érdeklődés. Így a kérdésre válaszolva, szükségesnek tartottuk az Alapszabályban rögzíteni a felvételi kritériumok szigorú betartását. Igaz az első években még tettünk kivételt bizonyos területek átlátásának, működtetésének biztosítása érdekében.

Lényegében soha nem volt célunk a létszám növelése. Ezzel küszködtünk inkább. Az egyesület működésének nemcsak jogi feltételei vannak, hanem például olyan helyiségre is szükség van, ahol a programjainkat megtarthatjuk. Kezdetben a Dunafüredi Művelődési Házban kaptunk helyet, de egy-két év múlva már nem fértünk ott el. Továbbá minden olyan program, ami helyváltoztatást igényel, logisztikai feladatokat hoz magával. Egy közös kiránduláshoz több szálláshely és két autóbusz kell.

Ezek nagyon megnehezítik a szervezők dolgát. Így mindig vitalapot teremtett a létszám kérdése, s ha volt feszültség és sértődés az életünkben, az a tagfelvétellel volt összefüggésben. A vita lezárult a feladatok erőteljesebb megosztása mellett, a kritériumoknak megfelelő jelölteket felvesszük.

– Ha áttekinti az elmúlt időszakot, lát-e változást, fejlődést a kezdetektől? Az lett belőle, amire eleinte gondolt, vagy más, több lett annál?

– Ahogy már az első kérdésre adott válaszomban is utaltam rá az egyesületi élet, ha szabad így fogalmazni, a szervezet teljesítménye nem több, hanem sokkal több lett annál, mint amit az elején elképzeltünk. Tevékenységünk a társadalmi élet szinte teljes keresztmetszetét lefedi. Sőt, kiderült sok műszakinál, hogy milyen tehetségesek különböző tevékenységekben. Sőt jegyzett festők, írók és költők vannak sorainkban. Nagyon színesítették a palettát egyes tagjaink gyermekeinek, rokonainak, barátaiknak előadásai, a valamikori finomítós munkatársak karrier beszámolói.

– A rengeteg program közül, amely megvalósult, véleménye szerint, mi volt, ami a legsikeresebb lett, ami a legtöbb tagot megmozgatta?

– Hogy melyek voltak ezek a programok? Bizony erre nehezen tudok válaszolni. Úgy érzem, akkor járok el helyesen, ha többes számot használok. A külföldi és hazai kirándulások, a karrier beszámolók, a Szépművészeti Múzeum, ebéddel egybekötött látogatások, a farsangi ünneplések, disznóölések.

– Mire a legbüszkébb, ha visszagondol a közös évekre?

– Erre a kérdésre egyszerű választ adok. Arra vagyok nagyon is a legbüszkébb, hogy a kérdésekre minden esetben pozitív, a sikeres működésről szóló válaszokat tudok, tudtunk adni. Sőt, mindezek ellenőrizhető, dokumentált módon megtalálhatók az OMNYE magas színvonalon kivitelezett éves kiadványaiban.

– Hogy látja, a következő nyugdíjba vonuló generáció is helyet kér-kap a klubban, vagy inkább az elsők, az építők és a Finomító indulásánál bábáskodók között fennálló különleges kapcsolat indokolja a sikeres működést? (Nekem mindig is meggyőződésem volt, hogy az a generáció nem egyszerűen munkakapcsolatban volt egymással, hanem egyfajta baráti, családi kapcsolat is fennállt/fennáll közöttük. – szerk .megj.)

Igen, a következő nyugdíjba vonuló generáció kér és kap is helyet az egyesületben. Többen is vannak, akik nem csupán tagok, hanem jelentős feladatokat vállalnak el és igen aktívak.

A feltett kérdésben úgy érzem benne rejlik annak feltételezése, hogy az un. korábbi generáció és az új között lehet különbség. Ha az lenne a kérdés, van-e különbség a DKV és a korai MOL Dunai Finomító és a jelenlegi finomító munkatársi kapcsolatai között, akkor a hozzám érkezett jelzésekből arra következtetek, igenis van. Meggyőződésem szerint ennek hatása érződni fog az egyesületben is. Azt nem állítom, hogy rosszabb lesz a helyzet, csak talán más.

– Van-e ebben a bezárt világban (a pan­démia alatt) kapcsolat a tagok között?

– A pandémia hatása jelenleg nem felmérhető, de attól tartok rosszabb lesz a helyzet. A mi korosztályunk több-kevesebb sikerrel mozog ugyan az online térben, de messze nem olyan intenzitással, mint a fiatalok. Nekünk fontos az élő találkozás.

Külföldön élő lányunk családjával mindeddig nálunk töltötte a karácsonyt. Most skype-on tartottuk a találkozást. Kényszerhelyzetben örvendetes ez a lehetőség, de minden tekintetben más, össze sem mérhető hangulatot tud biztosítani.