Napóleon Százhalombattán?
Balpataki Katalin
Százhalombatta a XX. századi iparosításig a környék legkisebb települése volt. Rajta átmenő forgalmat csak a Duna biztosított. Így nem csoda, ha a település történetében nem sok országos, vagy európai vonatkozású esemény akad. Főleg nem olyan, melynek nyomai napjainkban is látható lenne. A Dunafüred déli részén, a római táborra épített Napóleon-sánc ilyen, hiszen a védműrendszert Napóleon esetleges támadásának kivédésére kezdték építeni 1809-ben.
Napóleon európai hadjáratai során két ízben is járt a magyar királyság területén. Először 1805-ben, amikor a nyertes austerlitzi csatát követően gyakorlatilag nyitva állt előtte az út Pozsony és Bécs felé is. A békekötésre Pozsonyban került sor, melynek következményeként az Osztrák Császárság lemondott Tirol, Vonarlberg és Dalmácia tartományairól.
Második alkalommal az Osztrák-Magyar Monarchia 1809. április 9-i hadüzenetét követően indult meg hazánk felé. Ezzel egyidőben József nádor egy sáncrendszer kiépítését és egy Buda alatti dunai híd építését rendelte el. A híd építésének helyét a Duna partszakaszait figyelembe véve Ercsinél határozták meg, ahova le is szállították a tutajokat – pontonhídhoz –, és egyúttal kialakítottak egy állomáshelyet az újoncok számára. Ennek elővédnökeként kezdték meg építeni Százhalombatta déli részén a több kilométer hosszú, zárt, sokszögalakú erődökkel – ágyúállásokkal – ellátott, sáncokkal összekötött sáncrendszert, ami gyakorlatilag Ercsiig vezetett.
A hadüzenetet követően 1809. május 13-án Napóleon ismét elfoglalta Bécset és megindult a magyar királyság felé. A következő csatára alig egy hónappal később, június 14-én került sor Győr mellett, ahol a franciák elsöprő győzelmet arattak. Június 24-én Győr is elesett és a francia csapatok egy rövid időre elfoglalták és feldúlták Veszprémet és Várpalotát is. A békét 1809. október 14-én kötötték meg Schönbrunn-ban és ezt követően a francia csapatok kivonultak Győrből és egyúttal a magyar királyság területéről is.
I. Ferenc november 2-án értesítette József nádort, hogy az Ercsinél – azaz Százhalombatta déli részén – folyó földsáncépítést állítsa le. Azaz a sáncrendszer nem épült ki teljesen, ráadásul a kiépült sánc nagyobbik része az olajfinomító építésének esett áldozatul. Azonban jó egy kilométernyi sáncszakasz, ágyúállásokkal napjainkban is jól láthatóak a római tábor területén. A helyszínen, ha az átkelési emlékműnek háttal állva észak felé nézünk, akkor nem gátat – mint ahogy sok laikus véli –, hanem az 1809-ben szakemberek által irányított, de helyiek által épített földsáncot láthatjuk.
Ekkor Százhalombattán, Bata-ként, a szerbek három generációja élt az Ófalu területén, és már 1750-ben épített kő templomuk és iskolájuk is volt. A magyarok és más etnikumúak még kisebbségben voltak, de kisiskolásként együtt tanultak, míg a vallási életük ünnepi részét Érden élték. A lakosság döntő többsége mezőgazdasággal foglalkozott.
Ha megmásszuk a sáncot, akkor szabad szemmel is jól kivehető annak iránya, hosszúsága, az ágyúállások állása, formája. Megépítésekor a sáncárkok, ágyúállások mélysége 2 méter körül volt. A sáncrendszer kiépítésekor több ezer köbméter földet mozgattak meg a helyiek kubikus munkájával. Napjainkra ez a magasság már jócskán kopott, de így is mesélni tud.
