Az elismerés számomra bizonyosság
Szegedinácz Anna
Dr. Farkas Sándor gyógyszerész kapta idén a Pro Urbe-díjat. Azon túl, hogy őszinte örömmel töltött el sokunkat az őt ért megtiszteltetés, hogy jobban megismerjük, nem csak a gyógyszerészt, talán kicsit az embert is, feltettem néhány kérdést, hogy ezáltal az olvasókhoz is közelebb kerüljön. Kértem, beszéljen nekünk arról, honnan érkezett közénk, tanulmányairól, a családról, hivatásáról, mindarról, amiről szívesen tájékoztat bennünket.
– Nyíregyházán születtem 1952. október végén. Édesapám gyermekgyógyász volt. Anyám otthon gondoskodott rólunk. Van egy öcsém, aki szintén gyógyszerész és felnőtt lányai is. Két esztendő múlva Ózdra költöztünk. Ott jártam általános és középiskolába, majd érettségi után felvételiztem a Debreceni Orvostudományi Egyetem Orvostudományi karára, de nem vettek fel. Elkerülendő a hadsereget ipari tanuló lettem és autóvillamossági műszerészként szabadultam fel két év múlva. Még ebben az esztendőben sikeresen felvételiztem szegedi orvosi egyetem Gyógyszerésztudományi szakára, ahol 1979-ben diplomáztam.
Az egyetemi évek alatt megnősültem, 1976-ban vettem feleségül Klárát, akivel azóta is szeretetben élünk. 1978 és 1982 között Csengerben éltünk. Feleségem a helyi gimnáziumban tanított, én pedig beosztott gyógyszerészként dolgoztam. Szerettünk volna közelebb kerülni szüleinkhez, ezért megpályáztam egy álláshirdetést, melyet a Pest Megyei 1/48-as számú Gyógyszertár vezetői pozíciójára hirdettek meg. 1982-ben elnyertem, azóta itt élünk. Még ebben az évben megszületett Bálint fiunk, aki már nős, két gyermek apukája. Így lettünk mi boldog nagyszülők.
– Milyen változásokon ment keresztül a szakma?
– Több tekintetben is történtek változások. Egyrészt a forgalmazott gyógyszerek számában, az akkori 800-1000 készítményféleség mára már 10-12 000-re nőtt, másrészt a patikák személyi állományában jelentős csökkenés tapasztalható.
Az 1980-as években a gyógyszerhez való hozzáférés menete a következő volt: árazó, kassza, kiadó. Ez négy ember munkája, mert volt egy „összeszedő”. Ma már ezt egy ember látja el a számítógép segítségével, ami jó, de sok probléma is akad vele. Sok függ a rendszergazdától, a frissítések naprakész állapotától.
Nem elhanyagolható a patikai háttérmunka, ami nem látható a betérők számára (adminisztráció, rendelés, gyógyszerek szortírozása, belső ellenőrzés).
– Sok munkatárssal dolgoztál együtt a 38 év alatt?
– Igen, sok munkatársam volt. Gyógyszerészek, asszisztensek, és a segítő személyzet. Több gyógyszerészt is tanítottam. A jelenlegi kolleginák is nálam voltak nyári szakmai és államvizsgás gyakorlaton. Külön öröm, hogy egyikőjük Erdélyből jött hozzánk. Szeretném még elmondani, van két munkatársnőm, akikkel 38 esztendeje együtt dolgozom. Ők Rapainé László Gabriella és Veress Balázsné.
– Sok éves, lelkiismeretes szolgálatodért kaptál egy szép elismerést a várostól. Hogyan érintett meg?
– Ha őszinte akarok lenni, nagyon meglepett. Az ember ilyen elismerésre nincs felkészülve. Most már elmondhatom, hogy egyfelől mérhetetlen megtiszteltetés, öröm, másfelől egyfajta bizonyosság, miszerint a mögöttem álló közel négy évtizedes gyógyszertárvezetői és gyógyszerészi tevékenységem nem volt haszontalan. Mindig igyekeztem az egyén javát lehetőségeimhez mérten a legjobban szolgálni, hasznos tanáccsal ellátni a hozzám fordulókat.
– Van-e olyan vágyad – akár a szakmai vagy magánéletedben, amit még szeretnél elérni, megvalósítani?
– Mivel 68. életévemben vagyok, a szakmában már nincs mit. A gyógyszerészet nagyon szép hivatás, de ma már nem arról szól, mint 10-20 éve. Elgépiesített, túlzottan uralja a marketing. Nem tartom egészségesnek, hogy a TV-ben látható 10 reklámból 8-9 gyógyszeripari termék.
Mindezek figyelembevételével még mindig a patikát tartom a megbízható forrásnak, mivel az itt forgalmazott termékek mind OGYI vagy OÉTI engedélyesek, így ez garancia a gyógyszerbiztonságra.
Bár a PRO-URBE díjat én kaptam, hogy ezt elmondhatom most magamról, ahhoz sok-sok ember munkájára, együttműködésére volt szükség. Gondolok az egykori és jelenlegi munkatársaimra, a város orvos-kollegináira és kollégáira, gondolok Százhalombatta polgáraira, akik éveken át megtisztelték bizalmukkal a patikát és engem.
