Vízkereszt

Tamási József

Minden évben megünnepeljük Urunk bemutatkozását Vízkeresztkor, január 6-án. De nem ilyen egyszerű a dolog. Az Úr Jézus életében három olyan esemény játszódott le, melyek ebbe a témakörbe sorolhatók. Szánjunk rá néhány percet, hogy ezeket a mesébe illó ám szóról szóra igaz történeteket megismerjük.

Először is, nézzük csak, kik ezeknek a történeteknek megírói. Ahhoz ugyanis, hogy valaki komolyan vegyen egy írást, mérlegelnie kell, hitelt érdemlő-e, aki írta. Négy személyről van szó. Nevüket jól ismerjük. Máté, Márk, Lukács és János. Igen, őket hívják evangélistáknak. Az „evangélium” görög szó. Azt jelenti, „örömhír”. Elsőnek Márk fektette papírra mindazt, amit hallott, elsősorban tanítójától, Péter apostoltól. Ezért írását szokás Péter evangéliumának is nevezni. Gyermekkorában, amikor találkozhatott is Jézussal, Jeruzsálemben élt, szüleivel. Az ő házukban volt az un. ”utolsó vacsora”, ahol persze ő még nem ülhetett asztalhoz. De kíváncsi ifjú lévén, feltételezem, hogy be-be kukucskált az emeleti terembe. Vacsora után pedig a kíváncsiság arra ösztökéli, hogy tisztes távolságból kövesse Jézust és három, kiválasztott tanítványát, Pétert és a testvérpárt, Jakabot és Jánost. Elhagyva a sötétben a várost, a közeli kis patak, a Kedron egyik kis gázlójánál kelnek át a túlsó partra, ahol az öreg olajfák dús lombjai között állnak meg, a domboldalon. Most azonban nem erre a négy férfira akarom a figyelmet terelni, hanem az utánuk settenkedő Márkra. Amikor hamarosan felfegyverzett katonák érkeznek a helyszínre, őt is elkapják, s csak az a szerencséje, hogy nincs normálisan felöltözve. A durva kezű katona elfogni nem tudja, de a lepel, melyet sebtében magára csavart ez az ólálkodó ifjú, a kezében marad. Mit lehet tenni, meztelenül menti a bőrét a szemtanú. Ezt, a nem éppen dicséretre méltó jelenetet, ő maga örökíti meg, írásában. Csak éppen nem árulja el az ifjú nevét.

A csodálatos események után, ez a görögül is tanult ifjú Péter mellé sodródik és tanítványa lesz, a valószínűleg írni, olvasni nem tudó halásznak, Péternek. Tőle nyeri el a keresztség, majd később a pappá szentelés kegyelmét. Amikor pedig Péter már olyan helyen is beszél Jézusról, ahol hallgatói nem héberek, Márk tolmácsol számukra. Ez készteti őt arra is, hogy mindent leírjon, éspedig görögül, amit Pétertől hallott. Így születik meg már az első század közepén a Márk-féle evangélium.

Megjegyzem később Egyiptom földjére küldi őt a főapostol, a Nagy Sándor által alapított Alexandriába. Itt hirdeti az evangéliumot, szóban és írásban, egészen vértanú haláláig. Holttestét jóval később elhozzák a keresztények a Földközi-tenger déli partjáról az északira és Velencében helyezik végső nyughelyére. A róla elnevezett, gyönyörű székesegyházban leróhatják tiszteletüket a zarándokok, de az egyszerű kirándulók is, sírja mellett megállva, melyen a felirat, „filius meus”, az „én fiam” arra emlékeztet, ahogy Péter beszélt Márkról, mivel kezéből nyerte el az örök élethez szükséges keresztség szentségét.

Márk tehát az első, aki Jézusról „beszél”. Ugye hitelt érdemelnek szavai. A második Lukács.
Kellett ugyanis egy második. Mert el tudom képzelni, hogy nem mindenkit győz meg szavaival egy gyermekkorban nagy buzgósággal három felnőtt mellé álló és segít nekik nyelvtudásával. De a Jóisten bőkezű és ad egy másikat is. Szó, ami szó, nem akárkit!

Évekig volt reklámszöveg a Tv-ben: „Cipőt a cipőboltból!” Vagyis bármilyen gondod van, fordulj szakemberhez! Jézus leginkább azokkal a csodákkal gondolkoztatja el az embert, amikor belenyúl az emberi lét dolgaiba. Emlékszem, hittanos koromban szerettem eljátszani egy-egy ilyen gyógyulást. A némaságból meggyógyulást még csak könnyű volt eljátszani. A bénaság már rázósabb dolog. Elképzelni sem tudom, hogy kerülhet erő a lábaiba egy évtizedek óta mozdulatlanul fekvőnek. Na és ott van a vakon születettek esete. Ma sem tud semmit kezdeni egy ilyennel a tudomány.
De apropó, tudomány! Kivizsgálta ezeket az eseteket valaki? Volt ott egyáltalán akár csak egy orvos? És a válaszom: Igen, és Ő Lukács. Szemtanúja ezeknek a csodáknak és fültanúja minden tanításnak, mely Jézus ajkáról fakadt. És Lukács orvos volt. Ismerte a természetet és annak törvényeit.
Ami pedig a lényeg, olyan erős hite lett, hogy az életét is odaadta Istennek. Kegyetlen vértanúhalált halt Rómában, az első század második felében.
Tudom hát, hogy mit hiszek és azt is, kinek hiszek.

Lássuk a harmadikat, aki bizony nem hasonlít az előző kettőhöz. Igen, lássuk!
Kafarnaum városkapujának egyik szögletében ott áll prémes karimájú kalapban, földig érő kaftánban, széles derékszíjjal derekán, egy szakállas, sőt mi több, hosszú oldalszakállas ember. A kapun ki-bejárnak az útra indulók, vagy megérkezők. Egyesek megsüvegelik, de nem néznek a szemébe, mások dünnyögve mondják. – Salom! Vagy csak annyit: Salom alei cum! Sokan a nevét is tudják. Ő Lévi, a vámszedő. Jézus pár lépés távolságban megáll és onnan figyeli a buzgó hivatalnokot. Látja, ahogy helyére kerülnek a Sékelek, a Drahmák, a Talentumok. Ez a városé, ez Rómáé, ez az enyém. Ezt lehet leolvasni duzzadt ajkáról. A pénzes zacskók között ottfekszik, szemmel láthatóan sokat lapozgatva már Isten Igéje, a Tóra.

S akkor megmozdulnak Jézus ruhájának redői és lába oda viszi őt a vámos asztalához. A vámos lassan felnéz. Mindketten tudják, még néhány pillanat és nem kerülhetik el egymás tekintetét. Szinte megáll a levegő, amikor a nyüzsgő, kiabáló árusok hangzavara közepette a vámos, két szót, csak két szót, de határozottan hall: Sequere me! Kövess engem!

Ott marad a fiókban a városé, ott marad a Rómáé és marad a sajátja is.
Ő pedig, már a Jézustól kapott új névvel, mint Máté helyet foglal az apostolok asztalánál. Elmegy szombatonként azok közé, ahonnan jött és egyre azon gondolkodik, hogyan tudná Jézushoz édesgetni zsidó rokonait, barátait. Amikor pedig megismerheti Márk, vagyis Péter evangéliumát, elhatározza, megírja ennek, kifejezetten a zsidókhoz szóló változatát.

Jézus életének minden olyan részleténél, amelyről már szóltak a zsidó próféták, Máté hozzáfűzi a jövendöléseket a történethez. Ezzel igyekszik bizonyítani, hogy Jézus a Messiás Bejárja a Római Birodalom különböző helyeit, végül eljut Itáliába. Ott lett aztán ó is vértanú, éspedig Dél-Itáliában.
Számomra ő is hiteles tolmácsa az evangélium eseményeinek. S ezzel térjünk vissza eredeti célunkhoz, vízkereszt három eseményéhez.

Első: A napkeleti bölcsek megérkezése Betlehembe.
Bizony Vízkeresztig csonka minden betlehem. Ott van ugyan a Szent Család és ott vannak a jámbor beduin pásztorok, de hol vannak a bölcsek? Nos, valahol útközben. India, vagy talán Egyiptom, ahonnan elindultak a hosszú útra, melyen két ragyogó égitest konstellációja vezeti őket. Mire megérkeznek, a Szentírás tanúsága szerint már nem a születés barlangistállója az otthonuk, hanem egy házacska. Nem tudósít egyik evangélista se, sőt azt sem írják, hogy királyok voltak. Máté, az ószövetségi próféciát idézve azonban azt írja: bölcsek, királyok jöttek Napkeletről. Azt sem tudjuk, hányak voltak, de az biztos, három féle kincset adnak át, aranyat, tömjént és mirhát. Tény, hogy itt kinyilvánul, miszerint Jézus minden nép és nemzet Megváltója.

A második: Jézus megkeresztelkedése a Jordánnál.
Szerettem volna ott lenni. Egy igazi audiovizuális élmény. A 2. isteni személy éppen alámerül a vízben, az első megszólal, a harmadik összeköti őket és mindnyájunkat mindhárom személlyel. Ki mondhatja ezek után, hogy nem mutatkozott be neki a Szentháromság.

Aztán később többször is jártam a helyszínen. Kettős élmény! Néhány perc alatt néhány karcsapással a túloldalon van az ember. Az már Jordánia! Jól esik lubickolni ebben a vízben, Hagyni magamat ugyan azokkal a vízcseppekkel érintkezni, melyek végigszaladtak Krisztus homlokán, arcán, mellkasán is. Másrészt itt a nagy lehetőség, megújítani keresztségi fogadalmunkat. Ellene mondasz-e a Sátánnak? Hiszel-e Istenben, stb. Aztán fennhangon kimondhatom a bekapcsolódóknak: Megkeresztellek, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. S jó látni, ahogy keresztet vetnek a fogadalmat megújítók.
A harmadik, a kánai mennyegző.

Ahányszor eljutottam ebbe a galileai városkába, mindig vettem két üveg bort. Egy vöröset és egy fehéret. Utoljára akkor tettem ezt, amikor már útközben elhatároztam, ezt édesapánk 80. születésnapján családi körben fogjuk elfogyasztani.

A kánai borról mindenki jól tudja, hogy nem zamatosabb, mint egy badacsonyi, nem édesebb, mint egy tokaji, nem vörösebb, mint egy egri, mégis rengetegen kóstolják meg évente a helyszínen és rengetegen visznek haza néhány litert belőle. Mi erre a magyarázat? Az, hogy ez kánai! Az itt kipréselt szőlő ott termett, ahol 2000 évvel ezelőtt termett az, amiből az a 6 korsó bor lett. Ez mégsem elég magyarázat a felfokozott érdeklődésre. Nem véletlen, hisz akkor nem szőlőből lett az a bor a násznép vigadalmára, hanem kávai vízből. Igen, az Úr, – nem véletlenül nevezzük Úrnak – teremtett néhány hektó bort, minden szőlőszem és szőlőtő nélkül.

A történetet szépen elmondja János evangélista. Egy lakodalomba hívták meg Jézust. Egyesek szerint valamelyik apostol kötött házasságot. Talán Bertalan. Minden esetre feljogosítva érezte mind a tizenkettő, hogy ők is elmenjenek a lagziba. De ha ők mehettek, vitték magukkal barátaikat, családtagjaikat is. Így lettek kicsit többen, mint amennyire számított az ünneplő család, a menyasszony, a vőlegény. Mielőtt asztalhoz ültek volna, már jókedvű beszélgetés alakult ki a vendégek között. Természetesen ezt már kísérte a koccintgatás, a kortyolgatás. Ez volt a ráhangolódás az igazi jókedvre. A szolgák egymás után hozták kancsóikban a finom borocskát, s töltögettek a poharakba. És jöhettek a szemet is gyönyörködtető tálak. Pörköltek és sültek. Kiderült, a konyhán gyorsan gondoskodtak még a szakácsok utánpótlásról, néhány bárány hamarabb hagyta abba a bégetést, mint máskor. De ez volt a jó Isten humora. A hús elég volt, de a bor nem!

Összesúgtak az emberek, az asszonyok, most mi lesz? Mária sem tudta, de Fia fülébe súgta: -Nincs boruk! S bár Jézus visszautasítja a jó szándékú felvetést, odamegy a szolgákhoz és csak ennyit mond nekik: -Bármit mond a fiam, tegyétek meg! Örök érvényű mondat ez. Mária tulajdonképpen mindig csak ennyit mond: -Bármit mond a Fiam, tegyétek meg!

Hogy alakult volna a világ, ha az emberiség mindig azt tette volna, amit Jézus kért, Márián keresztül. Fatimában, Lourdes-ban, , Natália nővér által. A kánai menyegző boldogsága nem szakadt meg. Ettek, ittak, táncoltak, éljenezték az ifjú párt napestig, talán még virradatig is. Erre is emlékezünk Vízkeresztkor!