Egy lokálpatrióta emlékei XVI.
Beszélgetés Németh Istvánnal
Fatima Cava da Iria nevü völgyébe hajtotta kis juhnyáját három kisgyermek: Lucia, Ferenc és Jácinta. 1917. május 13-a volt. Elérkezett a dél és a gyermekek elővették rózsafüzérüket, letérdeltek és elmondták imájukat. Majd játszani kezdtek, apró kövekből házat építettek. Hirtelen villámlott, pedig felhő sem volt az égen. Lúcia szólt a többieknek, induljanak gyorsan haza a juhokkal. Újabb, nagyobb villámlás jött, megijedtek és elkezdtek futni. Aztán valami olyat láttak, amitől földbe gyökerezett a lábuk. Tőlük pár méterre egy alacsony bükkfa fölött földöntúli fényben, egy kimondhatalanul gyönyörű szép női alak jelent meg, csodálatos öltözetben. Kezében fehér rózsafüzér volt, ezüst kerettel.
Megszólalt: „Ne féljetek!” Lucia vette a bátorságot és megkérdezte?
– Honnan jössz?
– Én az Égből jövök – és a kék égre mutatott.
– Mit kívánsz tőlünk – kérdezte Lucia?
– Azért jöttem, hogy megkérjelek benneteket, októberig, minden 13-án gyertek ide. Októberben megmondom, ki vagyok és mit kívánok tőletek?
– Az Égből jössz? Én is az Égbe jutok? – kérdezte a kislány?
– Igen, te is oda fogsz jönni!
– És Jácinta?
– Ő is.
– És Ferenc?
– Igen, de a rózsafüzért neki is imádkoznia kell!
Ferenc eddig csak a Fényt látta, a hölgyet nem.
– Lúcia! Én semmit nem látok – monta Ferenc.
– A rózsafüzért kell imádkoznia, és látni fog engem.
Ferenc elővette a rózsafüzért és elkezdett imádkozni. Aztán már ő is látta a csodálatos jelenséget és utána is, amit a két kislány. A szépséges látomás ajánlotta a a gyermekeknek, hogy naponként imádkozzák el a rózsafüzért, majd kelet felé eltűnt.
Hat hónapon át, minden 13-án megtörtént az ígért jelenés.
Az elkövetkező hónapokban az érdeklődő emberek egyre nagyobb csoportja gyűlt össze az esemény helyén. A jelenések alatt egyre szorosabb kapcsolat alakult ki közöttük. Az ötödik alkalommal a hölgynek az volt a kérése, épüljön templom ezen a helyen.
Az utolsó jelenéskor, 1917. október 13-án 60-70 ezer ember volt ott. Sok volt a hívő, mások kíváncsiságból mentek el. A gyerekek ünneplő ruhában voltak. Esett az eső, sokan bőrig áztak. A rózsafüzért imádkozták, amikor a Szűzanya megjelent. A gyerekek elragadtatásba estek. Alakjuk ragyogott a fénytől. A tömegek azt látták, hogy fehér felhő áll meg fölöttük hat méter magasságban. Halálos csend lett. Amikor a gyermekekkel beszélt, mint a rózsafüzér királynője mutatkozott be és közölte a Világ jövőjével kapcsolatos titkokat.
Az eső hirtelen elállt, a felhők szétoszlottak, a Nap láthatóvá vált, de halvány volt, mint a Hold. Őrjítő gyorsasággal forgott maga körül. Vörös, sárga, zöld, kék, viola színű sugár nyalábokat bocsátott ki magából. Beragyogta az egész vidéket, az egybegyűlt tömeget.
Háromszor állt meg a Nap és háromszor kezdett el újból forogni. Aztán úgy látszott, mintha a Nap az Égből a Földre csapódna. Az emberek letérdeltek és kérték bűneik bocsánatát. A hitetlen kiváncsiskodók kiabálták:
– Van Isten! Csoda! Istenem, hiszek!
A jelenség 10 percig tartott. Nem csak Cova da Iria völgyében látták, hanem egészen távol is. Másnap Portugália minden újságja erről írt.
*
Ezek a történések jártak a fejemben, amíg megérkeztünk a jelenések színhelyére. Az alacsony bükkfa bozót még megvan, körbe van kerítve, mert a látogatók minden levelét, ágát elvitték volna emlékbe. A hely zarándokközpont lett, a világ minden részéből érkeznek emberek. Van egy több száz méteres zarándok folyosó, amelyet térden járva tehetnek meg, saját vagy mások bűneinek engesztelésül. Betegségekből való gyógyulásért, bármiért, amin javítani szeretnének.
A jelenések után felépült a többhajós barokk stílusú templom, aminek mennyezetén – az egyik sarokponton – Szent István király képe is helyet kapott, szent koronánkkal együtt ábrázolva. A másik oldalon egy legújabb hatalmas modern templom épült, egészen újszerű alakban.
Elmentünk a tőle 7 km-re lévő Fatima településre, ahol a gyermekek és szüleik laktak. A falu házait többnyire régi állapotban megőrizték. A gyerekek szülőháza eredeti formájában van. Az alacsony házak kőből és fából épültek. Berendezésük is eredeti. Körülötte kicsi udvarok, kertek, fákkal, bokrokkal, kutakkal. Az olajfák még a régiek, elélnek akár ezer évig is.
A kertek végén, a falutól kissé távolabb érdekes keresztúthoz értünk, a magyarok keresztútjához. Minden stációt a világban szétszóródott nagyobb magyar közösség állított. Az egyes állomásoknál fel van tüntetve a hely, ahonnan az adományokkal érkeztek. Mind impozáns, sajátságos jegyeket hordoz a stáció liturgikus jelentésén kívül. Érdekes módon 15-ik stáció is van, amely a magyar szabadság kifejezője. Megépült egy Szent István kápolna is. Az ott lévő vénséges olajfa leveleiből eltettem párat.
Amikor hazatértem, az első dalárdánkon minden dalostársamnak ajándékba adtam belőle.
Kedves olvasók, gondoljatok bele, a világ nagy, de a portugál keresztúton kívül egyedül a magyaroknak van Fatimában keresztútja. Mekkora kegyelem ez? Mindezt a mai időkben nem tehetnénk már meg, a globalizmus gondolatai miatt. Mi magyarok igen közel voltunk és vagyunk Égi Királynőnköz, a Szűzanyához. A kálvária megépüléséhez azért szükség volt egy Kardos Illésre és egy Kondor Lajos verbita atyára, aki 1954 óta volt a leirai püspökség megbecsült tagja, a fatimai jelenések vizsgáló, tanulmányozó és közvetitő személye. Ott is halt meg és egy életnagyságú szobor készült róla, a bejárattól nem messze.
Mi történt a jelenéseket látó gyermekekkel? Ferenc 1919. április 4-én a szülőházában spanyolnáthában meghalt. A fatimai bazilikában temették el. 2000. május 13-án II. János Pál pápa boldoggá avatta, majd I. Ferenc pápa 2017. május 13-án szentté. Jácinta 10 éves korában, 1920. február 20-án szintén spanyolnáthában halt meg. Őt is akkor, amikor Ferencet boldoggá, majd szentté avatták. Lucia szerezetes nővér lett és Coimbra-ban, 2005. február 13-án halt meg 98 évesen. A Szűzanya többször is megjelent Lucia nővérnek és tanításokat, üzeneteket hagyott általa a világ számára.
Mi volt a lényege a Szűzanya üzenetének, kérésének?
Oroszország felajánlása az összes püspök egyidejű részvételével, akaratával a Szűzanya számára. Rendszeres ima, a rózsafüzér imádkozása, engesztelésül a világ bűneiért. Az első szombatok liturgikus megtartása a Szűzanya tiszteletére.
A kis látnokok bepillantást nyertek jövőbeli események történéseibe. Ezeket az eseményeket írta le Lucia nővér és juttatta el a Vatikánba. 2000. május 13-án Szent János Pál pápa hozta nyilvánosságra. Értelmezése egyházi vitákat váltott ki.
*
Fárasztó, de lelkesítő volt a fatimai látogatásunk. Másnap Sintrába kirándultunk, ami Lisszabontól 30 km-re van. Ez a kis település a portugálok Veszprémje, ugyanis a portugál királynők tulajdona, lakóhelye volt a régi időkben. Ma exkluzív, a világ és Portugália leggazdagabb embereinek állandó vagy ideiglenes tartózkodási helye. Minden a Földön létező építési stílus és a tájépítés minden fortélya megtalálható a hegyes, dombos, erdővel borított városkában.
Délután Obidosba mentünk, amely egy igazi élő, lakott, hatalmas kiterjedésű középkori várerődítmény, két méter keskeny utcákkal, kis ablakokkal, sok turistával. A házak földszintjén pici üzlethelységek sora, ami kiszolgálja a turista tömeget. Különleges italkészítményük a helyben termelt meggyből készült likőrféleség. Minden formában vásárolható, helyben fogyasztható.
A várnak volt egy nagy temploma. Bementünk és csodálkozva tapasztaltam, hogy nem a liturgia helye, hanem elárusító hely. Más része antikvárium és bolhapiac, beszélgető hely. A vár emeleti része az 1200-as években épült a mórok támadásai ellen. Üzleteit állandó lakók birtokolták, élték benne polgári életüket.
Annamáriáék lakása Lisszabonban 15 perc sétányira volt az Atlanti-óceántól. Ha tehettük, lementünk a partra dagály idején és néztük a szörfözők hullámlovaglását. Hihetetlen, amit láttunk: 6-8 méteres hullámokon egy darab deszkán, 20-30 fiatal „nyargalt”. Számukra nemzeti sport, hiszen a portugál hajós nép. Ők az Óceán fiai.
Rájöttünk, ez egy klub, ahol már 8-10 éves kortól szokták a vizet, a hullámokat a gyerekek. A parton a fiatalok rengeteget futnak és figyelik az idősebbek bravúrjait. A vízben lévőkön testhez simuló sötét overall van, ami lábuszonyokkal végződik. A ruha a fejet is fedi, a szemet szemvédő szemüveg. Mozgásuk szinte halszerű.
Kassai Lajos valami hasonlót művel a tanítványaival, amikor a lovas eggyé válik a lovával. A görög mitológiában volt egy lény, a kentaur, amely ember volt felső testében, az alsóban pedig ló. Bár a párhuzam óriási a különbséget sejtet, mindegyik zseniálisan uralta a maga közegét. A magyarok a szárazföldet, a portugálok a vizet.
Első óceáni hódításuk Madeira volt, majd a Zöldfoki-szigetek, aztán követte Afrika partvonalát, egyre messzebb hajóztak. 1498-ban Vasco do Gama lejutott Afrika alján a Jóreménység-fokig. Innen elérte Indiát és megállás ettől kezdve nem volt. Az 1500-as évektől kezdve a kis Portugália jó 100 évre uralta az óceánok, tengerek végtelenségét, sőt Óceánia közt bonyolította le a kereskedelmet. A szárazföldön nem hódított viszont semmit. Országát megtartva a vizeken uralkodott. Alig felfogható anyagi javakat mozgatott meg, halmozott fel. Afrikában telepeket hozott létre: Angolában, Kongóban, Mozambikban. Észak-Afrikát lépcsőházi belépőnek használta. Egy bátor vagy véletlenül hosszú hajózással eljutottak Dél-Amerikába és megvetették lábukat a mai Brazilia földrésznyi területén. Onnan aranyat, ezüstöt, később cukornádat, dohányt, kávét, kakaót, szállítottak Európába. Afrikából pedig az őslakos négereket tízezrével hozták be Európába, majd Dél-Amerikába, mivel az őslakosság nem bizonyult jó rabszolgának. Viszont harcoltak a betolakodók ellen.
Lejegyezte: Szegedinácz Anna
(Folytatjuk)
