Amikor megszületik egy harmónia…

Beszélgetés Csehák Izoldával, a Canticum Novum vegyeskar vezetőjével

A Canticum Novum énekkar 2000. január 26-án alakult azzal a céllal, hogy a kóruséneklésben valami újat (novum) hozzon létre külsőségekben és belső, zenei dolgokban egyaránt. A külsőségek a színpadi megjelenést jelentik, amely legyen lazább és szuggesztívabb a közönség felé, jobban belevonó. Belső dolgokban pedig az, hogy nyisson különböző műfajok felé, minél színesebb és különlegesebb repertoárral és nagy hangsúlyt helyezzen a kórusra mint közösségre. A tagok különböző végzettségűek és korúak 19 évestől 79 éves korig, akik amatőr énekesek, azonban énekelni szeretnek és szükségük van egy olyan csoportra ahol feltétel nélküli befogadásra találnak.

– Beszélgetésünknek a húsvéti koncert az apropója. Hosszú évek óta, minden évben készülnek egy húsvéti koncerttel. Mi volt a motivációja, és hogyan alakult ez hagyománnyá?

– A húsvéti koncert éppen a fentiekben említett hagyományteremtés része. Szerettem volna, ha a kórushoz kötődik a városban egy olyan zenei esemény, melyet minden évben csak a Canticum Novum talál ki és ad elő és évről-évre megújul. Tekintettel arra, hogy a városban ekkor még nem volt semminemű rendszeres zenei esemény és 3 kórus létezett, ezért adta magát az ötlet, hogy ezt a 3 nagy ünnephez kössük. Egyeztetést követően úgy alakult ki, hogy mi húsvétkor adunk koncertet. Az első ilyen hangverseny 2001-ben került megrendezésre, azóta pedig folyamatosan minden évben megszerveztük, csak a Covid miatt maradt el koncert.

– Szinte minden alkalommal fellépnek vendégművészek. Hogyan épül fel a kórus szakmai kapcsolatrendszere, fellépnek-e máshol is?

– Igazából nem vendégművészeknek nevezném a velünk fellépőket, inkább kísérő apparátusnak. Ezek a húsvéti alkalmak ugyanis mindig olyanok ahol oratórikus műveket adunk elő, vagyis olyan zeneműveket, melyhez a zeneszerző kíséretet is komponált, nemcsak a kórus énekel egyedül. Ez a kíséret az esetek nagy részében vonószenekar, de volt már fúvószenekar is, elektromos zongora, hárfa is és az idei alkalommal orgona. Ha a műsoridő lehetővé teszi akkor a bennünket kísérő művészeknek szívesen adunk arra lehetőséget, hogy kicsit szólóban is bemutassák a tudásukat. A szakmai kapcsolatrendszer folyamatosan épül és bővül, de nincs egy meghatározott forma, sok véletlenszerű találkozás is van és vannak, akikkel esetleg mi nem szeretnénk újra együtt zenélni, hiszen nem minden együttes vagy egyén képes arra aki egyébként önálló karriert építget, hogy kísérőként is megfelelően együtt tudjon működni.

Arany Ferenc plébános orgonál

Mi bárhol fellépünk ahova hívnak bennünket, 4-5 évente külföldi fellépési lehetőséget keresünk, szervezünk, kórusfesztiválon veszünk részt, de bármilyen felkérésnek szívesen eleget teszünk, így voltunk már Polgárdiban, Ercsiben, Iváncsán többször, Adonyban és számtalanszor Dunavarsányban, mivel én alapítottam egy férfikart ott 1997-ben és a mai napig tartom azzal a kórussal is a kapcsolatot. Hozzá kell tegyem, hogy a mi kórusunknak nem célja a versenyzés, két alkalommal minősültünk, hogy megméressük magunkat, egyszer arany minősítést, egyszer pedig arany dicsérettel minősítést kaptunk, de ezen felül a versenyek, fesztiválok nagy megterhelést jelentenének a kórustagoknak és mivel ma egyébként is jelentős terhei vannak az embereknek általában, ezért ezt a tevékenységet nem szeretnénk “muszájként” megélni, mi igazi örömzenélést szeretnénk közvetíteni, elsősorban a százhalombattai lakosoknak. Ami igazán szívből jön szívesen és mindenfajta teljesítmény vagy bármilyen kényszer nélkül. Ha környezetünkben tudunk rendszeresen adni, sugározni az tökéletesen elegendő és ezt szeretnék minél magasabb minőségben.

– A legutóbbi koncert is hatalmas közönségsikert aratott. Milyen szempontok szerint állítja össze a repertoárt?

– A repertoár mindig valamilyen sugallat folytán jön létre, tényleg nincs rá semmilyen koncepció, eszembe jutnak darabok, ötletek az én során és ezt valósítom meg. Valahogy kialakul. A 20 éves jubileumunkon például azt kértem, hogy mindenki válasszon egy kedvencet. Magam is meglepődtem, hogy mindenki másik darabot választott, vagyis ennyi kedvenc volt. És már azt is tudom, hogy jövőre mi lesz a koncert programja, de nem árulom el, mert most a 25 éves jubileumra készülünk, hadd legyen meglepetés.

– Az ünnepeken túl hogyan alakulnak a hétköznapok? Rendelkeznek-e állandó forrásokkal, biztosítottak-e a próba körülményei?

– A kórus “hétköznapjai” rendkívül tevékenyek, a próbák egy héten egyszer vannak, ezért azok intenzív énekléssel zajlanak, de gyakran ott maradunk kicsit a próba után névnapot ünnepelni. Ezen felül szintén hagyomány a kórus életében, hogy évad végén szalonnát sütünk valamelyik kórustagnál, karácsonykor pedig egy különleges karácsonyi ünnepélyt tartunk ajándékozással, egymásról való beszélgetéssel. Ezen felül minden hónapban egyszer kirándulunk a környező hegyekben, nyaranta a távoli hegyekbe megyünk 4 napra és legújabb közösségi élményként minden hónapban egyszer összejövünk társasjátékozni, mert az utóbbi 5-10 évben fantasztikus, modern társasjátékok születtek, amelyek a kooperáción alapulnak és nem a „ki lesz a nyertes” mechanizmus alapján működnek, hanem azon, hogy mindenki jól érezze magát. Aki egyszer kipróbálja, mindig játszani akar.

Állandó forrásunk egyáltalán nincs, most már évek óta megszűnt a városban a a Kulturális Pályázati alap, korábban mindig tudtunk szerezni egy kis támogatást onnan, néha ha nagyon szeretnénk valamit, egyedi kérelmet nyújtunk be és előfordult, hogy kaptunk pénzt. A zenekarok nagyon drágák, ezért nagyon fontos lenne, hogy kicsit több támogatást kapjanak a rendezvények, de a közönségünk is szokott számunkra adakozni, illetve az 1%-ból is szoktunk pénzt kapni és kóruspénzünk is van, bár igen csekély. A próba körülményei a BKK-ban biztosítottak, ott van a kottatárunk is.

– Mire bátorítja fel a civil kurázsi? Hogyan tartja meg és fejleszti csapatát és milyen távra tervez?

– Az én civil kurázsim abban áll, hogy az emberek életébe örömöt vigyek. Hiszek abban, hogy a zene pozitív és negatív értelemben is felkavaró érzelmeket tud okozni, melyek átélése csak jobbá teheti az életünket. Elsősorban a kórustagokét, másodsorban a közönségét. És természetesen az enyémet is. Amikor megszületik egy harmónia, az az élet olyan egyedi és megismételhetetlen pillanata, mely mindenkit felemel és abból töltődni lehet hosszú távon is. Ha pedig sokszor töltődünk akkor jobb lesz az életünk és jobbá válunk magunk is. Ebben őszintén hiszek. Még a mai kor visszásságai ellenére is. Mert megélem minden csütörtökön.

A csapatot fejlesztem egyrészt szakmailag, amikor kottaolvasást, szolmizációt, hangképzést tanítok nekik, másrészt a közösséget a sok programmal és az emberi hozzáállásommal, melyben megpróbálok példát mutatni.

A tervezéssel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a távot még soha nem határoztam meg, mert még soha nem gondoltam a végére sem. Mindig folyamatában tervezek, állandóan vannak ötleteim és zenei elképzeléseim, vágyaim, amelyeket 1-2 éven belül megvalósítunk. Ezért folyamatosan a következő 1-2 éven gondolkodom mindig. Mire megvalósítom addigra mindig ott a következő 1-2 év.

– Mikor és hol láthatjuk legközelebb a kórust fellépni?

– A kórus legközelebbi fellépése június végén lesz, egy kicsit könnyedebb hangvételt szeretnénk, mint a most lezárult húsvéti időszak, mert az élet színes és sok arca van, mint ahogy nekünk is. Most egy másikat szeretnénk megmutatni. A konkrét időpont nem csak rajtam múlik, ezért még nincs meg pontosan, de a június 24-i hétre gondoltunk.