Más szemmel: Báthory Erzsébet, a „csejtei szörny” halála

Részlet Mitták Ferenc – Mittákné Bögre Ágnes könyvéből

1614. AUGUSZTUS 21.

Báthory Erzsébet (1560–1614), erdélyi főúri család tagja, a XVI–XVII. század fordulójának kétes hírű nőalakja, 1614. augusztus 21-én a saját csejtei várában halt meg házi őrizetben. Élete, tettei, halála körülményei tisztázatlanok, sok mendemonda kering róla.

Ki is Báthory Erzsébet, és miért lett híres – hírhedt személy? Báthory Erzsébet erdélyi főúri családban született 1560-ban. Apja a Báthory-család ecsedi ágából származó Báthory György, több vármegye főispánja, „hol Ferdinánd, hol a Zápolyák híve”, mint írták róla a krónikák (ti. I. Ferdinánd és I. Szapolyai János királyok között lavírozott). Anyja a somlyai Báthory-ágból származó Báthory Anna, akinek ­Báthory György a harmadik férje volt. Erzsébetnek több testvére is jelentős szerepet játszott a kor történelmében: István bátyja főispán, és országbíró lett, korának egyik legvitézebb katonájaként rész vett a török elleni tizenöt éves háborúban (1591–1606). Anyai részről Erzsébetnek nagybátyja volt ­Báthory István erdélyi fejedelem, később lengyel király.

A korán árvaságra jutott Erzsébetről atyai nagybátyja, Miklós országbíró és testvérbátyja az említett István országbíró gondoskodott. Fiatal éveiről keveset tudni, az ecsedi várban nevelkedett. Erzsébet még gyermekkorú volt, amikor eljegyezték őt Nádasdy Ferenc főnemessel, a kézfogóra 1573-ban került sor. (Nádasdy Ferenc édesanyja, Nádasdy Tamásné Kanizsay Orsolya a mohácsi csatamezőn maradt holtak eltemettetője). Az esküvőt 1575-ben tartották a Zemplén vármegyei Varannón, ahol Erzsébet részbirtokos volt és egy kastély úrnője. Az ünnepségen a Habsburg-uralkodó Miksa császár és magyar király is képviseltette magát. Az utóbbi egy 200 tallér értékű, vastagon aranyozott boroskannát küldött az ifjú párnak, a császárné pedig egy 100 tallér értékű ivóedényt. Gazdag ajándékokkal kedveskedtek a Habsburg-főhercegek is, akiknek Nádasdy Ferenc, az egykori nádorfi gyakori játszópajtása volt a bécsi udvarban. Az ifjú pár óriási birtokokkal rendelkezett: Varannón (Zemplén vármegye), Csejtén (Vág-völgye), Beckón, Sárvárott, Lékán, Pőstyénben, Keresztúron egyaránt voltak kastélyaik, Pozsonyban és Bécsben pedig házaik.

Házasságuk első tíz évében nem született gyermekük, de aztán egymást követve öt gyermekről is tudni: Anna, Orsolya, Kató, András és Pál. Közülük Anna és Kató, valamint Pál érte meg a felnőttkort. Báthory Erzsébet férje, Nádasdy Ferenc főlovászmesteri címet kapott és ő lett Vas vármegye főispánja is, egyúttal híres törökverő vitéz volt, a korban „erős fekete bég”-nek emlegették. A török elleni tizenöt éves háborúnak csaknem minden csatájában részt vett, 1603 végén, vagy 1604 legelején halt meg.

Erzsébet asszony, özvegyen maradva, ezt követően bocsátotta útra gyermekeit. Férje halála után öt hónappal, más forrás szerint csak később, lakodalom volt Keresztúron, Nádasdy Katát vette el Homonnay Drugeth György, Zemplén későbbi főispánja, Annát is férjhez adta, akit Zrínyi Miklós vett nőül. Pál is kikerült a szülői házból, Pozsonyban élt.

Báthory Erzsébet a leírások szerint egyik birtokáról a másikra vándorolt, de kétségkívül leggyakrabban a csejtei kastélyban tartózkodott. És 1610. december 30-án robbant a bomba, Thúrzó György nádor Csejte várában elfogatta Báthory Erzsébetet. Az elfogásnál jelen volt az úrnő két veje, Zrínyi Miklós (a szigetvári hős unokája, Zrínyi György fia) és Homonnay Drugeth György. A nádor így írt az esetről feleségének: „Az mikor a csejthei kastélban mentek volna be arra rendelt embereink és szolgáink, akkor is egy leánt halva találtanak az háznál, és második ez sok sebek és kínzások mián halálán volt. Azonképpen az asszonyember is kínozva és sebesedve ült, az többi erős fogságban az kiket jövendő kínzásra tart az átkozott asszon.”

Elfogták Báthory Erzsébet négy belső szolgáját: Jó Ilonát, Szentesi Dorottyát, Beniczki Katalint és Újvári Jánost is, akiket 1611. január elején kínvallatás alá fogtak és ők az iszonytató kínzások hatására bevallották Báthory Erzsébet úrnő „bűneit”. Bevallották, hogy Báthory Erzsébet hosszú évek alatt fiatal lányok tucatjait ölette meg, gyönyörködött a kínzásukban és halálukban, egyes lányokat személyesen megkínzott. Jó Ilona vallomása szerint: „Ő maga az Asszony verte, kínzotta leányokat, úgy annyira, hogy Ő magán merő vér volt néha az ing, hogy mást kellett reá venni; mosatta az véres kőfalat is.” Újvári János szerint „orczáját, mindenét szaggatta a leányoknak és körme között gyakdosta őket.”

A megölt lányok számát a különböző vallomások 30 és 600 fő közé tették, akiket a várakban és kastélyokban vagy utazva öltek meg és temettek el. Egyes verziók szerint Báthory Erzsébet a megölt lányok vérében fürdött volna, hogy a fiatalságát visszanyerje, más állítások szerint szexuális aberrációkban lelte gyönyörét.

A vallatásokat követően gyorsan – talán túlzottan gyorsan is – megszületett az ítélet 1611. január 7-én (egy hét telt el Báthory Erzsébet letartóztatása óta!), három szolgáját kivégezték, Báthory Erzsébetet pedig a nádor parancsára – bírósági ítélet nélkül, amely felettébb gyanús –, a csejtei várnak egy ablaktalan kamrájába falazták. A külvilággal csupán egy akkora nyíláson át érintkezhetett, amelyen eledelét és italát beadhatták neki (és nyilvánvalóan ruhát, minimális ágyneműt). Állítólag ügyében bírósági tárgyalást sürgetett volna, de 1614. augusztus 21-én a csejtei fogságban meghalt. Egyes állítások szerint a fogságban megőrült.

Főszereplők

Nádasdy Ferenc, br. (nádasdi és fogarasföldi, 1555–1604.) Nádasdy Tamás nádor és Kanizsai Orsolya fia, Báthory Erzsébet férje (1575-től). Aranysarkantyús vitéz (1598). Híres törökverő, kortársai „fekete bég”-nek nevezték. Sok csatában győzött, 1593-ban részt vett a török uralta Székesfehérvár ostromában, majd a győzelmes pákozdi ütközetben. 1594 márciusában elfoglalta Segesdet, Berzencét és Szőnyt, májusban csapatai élén részt vett Esztergom ostromában (itt halt hősi halált Balassi Bálint). 1601 márciustól a királyi helytartó tanácsadója. Támogatta a kultúrát, diákok külföldi tanulását, a könyvnyomtatást. Gyakori háborúi alatt a birtokaikat a felesége, Báthory Erzsébet igazgatta. Házasságukból öt gyermek született, közülük hárman érték meg a felnőttkort.

1604. január 4-én halt meg Sárváron, tehát nem lehetett már tanúja a felesége ellen indított eljárásnak (1610).

Báthory Anna (1594–1640 után), a Báthoryak somlyói ágából született, apja Báthory István váradi főkapitány, anyja Bebek Zsuzsanna. Testvére Báthory Gábor, aki 1608 és 1613 között Erdély fejedelme lett. Báthory Erzsébet a nagynénje volt, vele kapcsolatban a későbbi ellene folyó perekben megvádolták, hogy leszbikus viszonyt folytattak. Szülei korán elhaltak, így bátyjával együtt 1601–1605 között nagybátyjuk ecsedi várában nevelkedtek. 1608-ban feleségül adták az elhalt Bocskai István fejedelem rokonához, Bánffi Déneshez. Báthory Annának és férjének hatalmas birtokaik voltak (pl. Tokaj vára, Nagy-kereki várkastély, Tasnád városa és uradalma). Anna 1613-ban megözvegyült. Ebben a korban sok volt a „boszorkány – vagy „bűbájos – per”, sokakat el is ítéltek vagy megégettek.

Báthory Anna ellen is több „boszorkánypert” indítottak, többször Bethlen Gábor erdélyi fejedelem parancsára. Bűbá­joskodással (boszorkánysággal), gyermekgyilkossággal, paráznasággal, és vérfertőzéssel vádolták meg, hogy testvérét, Gábort is megrontotta). Vétkesnek találták, elítélték, de várainak és birtokainak átengedéséért cserébe szabadon engedték. Külföldre távozott, Bethlen Gábor halála után (1629) tért vissza, de birtokait nem tudta visszaszerezni. 1636-tól gr. Esterházy Miklós nádortól kapott helmeci birtokán élt. 1640 után hunyhatott el.

Megjegyzések, felvetések, gondolatok

Báthory Erzsébet sorsa tipikus példája a középkorra többek között jellemző kegyetlenkedéseknek, a mindenáron való birtok- és befolyásszerzésnek, az embertelenségnek, amikor még a közvetlen rokonok is egymás ellen fordultak. Koncepciós pereket indítottak, hogy a „célszemélyt” lehetetlenné tegyék, elítéljék, „befeketítsék” (ma úgy mondjuk: karaktergyilkosságot kövessenek el ellene), hogy ezáltal félretegyék az útból, vagyonát megszerezzék. Az illető örülhetett, ha az életét megkímélték, mint Báthory Erzsébetnek vagy unokahúgának, Báthory Annának. Itt nyilvánvaló, hogy a birtokukkal tudták elkerülni a fővesztést vagy a máglyahalált.

Báthory Erzsébet esetében nyilvánvaló a kitervelt koncepciós per. A letartóztatását követően egy hét alatt ítéletet mondtak és bűnösnek találták, bizonyára kínvallatással csikarták ki szolgálóiból a terhelő vallomásokat. Az állítások hihetetlenek – pl. 30 és 600 fő közötti lány legyilkolása, a lányok vérében való fürdés, kínzások stb. –, minden további bizonyítás nélkül tényként fogadták el, például szó sem esik egyetlen megölt lány nevéről, kereséséről, társai vagy szülei meghallgatásáról. A szolgálókat is gyorsan kivégezték (lefejezés, megégetés), hogy később ne lehessen már meghallgatni őket.

A törvénytelen eljárást és ítéletet támasztja az is alá, hogy hiába kért Báthory Erzsébet bírósági utat és ítéletet, ezt nem teljesítették. Tehát a rokonsága így forgatta ki a vagyonából.

Semmiféle bizonyíték nincs rá, de felvetődhet annak gyanúja is, hogy Báthory Erzsébet nem természetes halállal halt meg. Lehet, az ok többek között (ismerve a középkori kegyetlen módszereket): ellátatlanság, elhanyagoltság, nem kapott élelmet és éhen halt, nem kapott orvosi ellátást betegség esetén, de lehetett gyilkosság: mérgezés, megfojtás stb.

Mindenképpen megállapítható: Báthory Erzsébet egy jobb sorsra érdemes főúri nő volt, de férje halála után egyedül maradt, nem tudta megvédeni magát, és roppant birtoka és vagyona miatt vádolták meg őt és ítélték el.

Báthory Erzsébet hírhedt történelmi személlyé vált, még külföldön is sokat írtak róla, kedvelt alakja ma is a horrorisztikus filmeknek, regényeknek, gyakran Drakula gróffal együtt emlegetik. Mindenképpen egy olyan kornak volt a szülötte – a középkornak –, amelyben olcsó volt az emberélet és mindennaposak voltak az intrikák, gyilkosságok.

Bárhogyan is történt, bármi is az igazság, rajta maradt a „csejtei szörny” elnevezés.

Összegzés

Báthory Erzsébet (1560–1614) színes történelmi személyiség, igen előkelő és befolyásos főúri család tagja, rokonai között több erdélyi fejedelmet is találni. Sorsa szerencsétlenül alakult, a birtokaiért a saját rokonsága – minden valószínűséggel, de nem bizonyíthatóan –, koncepciós perben, koholt vádakkal elítéltette. A ráragasztott stigma, „csejtei szörny” fenntartotta az utókornak nevét és vélt tetteit.