Más szemmel: Báthory István erdélyi fejedelem lengyel királlyá választása

Részlet Mitták Ferenc – Mittákné Bögre Ágnes könyvéből

1575. DECEMBER 14.

János Zsigmond halála után az erdélyi országgyűlés 1571. március 25-én „minden további vita és szó nélkül urukká választották Somlyai Báthory Istvánt, aki a töröknek is jelöltje volt”. Báthory fejedelemmé választása kockázatos döntés, ezt maga is tudta, ezért lemondott elődje hangzatos „fejedelem” címéről: megelégedett a hajdani erdélyi királyi kormányzók „vajda” titulusával, sőt titokban hűségesküt tett I. Miksának, ezzel elismervén országa Magyarországhoz való tartozását. Ugyanakkor a török szultánnak éves adót fizetett, mert egyben török hűbéres is volt. Báthorynak tehát egyensúlyoznia kellett a Habsburgok és a Török Birodalom között.

Báthory István kemény kézzel tett rendet Erdélyben: elődje könnyelmű birtokadományainak nagy részét visszavette, bányákat építtetett újjá, kiváltságok adományozásával támogatta az ipar és a kereskedelem fejlődését, ez utóbbit a külföldiek számára is szabaddá tette, sokat áldozott kulturális célokra.

Határozottan lépett fel a fejedelmi trónra törő Bekes Gáspár főúr (János Zsigmond egykori tanácsadója) ellen. Amikor 1575 nyarán Bekes Gáspár a Felvidéken toborzott seregével – amelyet Miksa is támogatott – betört Erdélybe, hogy Báthoryt elűzve, a hatalmat megszerezze, Báthory is sereget állított (voltak állandó zsoldosai is). Báthory hátában a székelyek is fellázadtak, és csatlakoztak Bekeshez. Báthory a döntő ütközetben 1575. július 8-án Kerelőszentpálnál nagy győzelmet aratott a támadók felett. Bekes elmenekült, elfogott hívei közül öt főurat még a csatatéren felakasztottak, további hetet (mellettük három tucat székely vezetőt) később vajdai ítélet alapján kivégeztek.

Báthory biztosította az uralkodói hatalom anyagi erőforrásait, rendet teremtett a kincstári jövedelmekben. A töröknek fizette az adót, hogy ne ingerelje a szultánt.

Báthory István államszervezői tevékenységével, katonai határozottságával – különösen nagy híre volt a kerelőszentpáli győzelmének –, tekintélyt szerzett magának külföldön is. 1575-ben, amikor a lengyel trón betöltetlenné vált, I. Miksával szemben – akit a főrendek támogattak – a lengyel nemesség 1575. december 14-én Báthoryt választotta meg királynak.

Miksa igyekezett rávenni, hogy birtokadományokért cserébe álljon félre. Báthory azonban nem hagyta cserben választóit, Lengyelországba ment, és a lengyelek 1576 májusában királyukká koronázták. Feleségül vette Jagello Annát, és az ellenpárt is meghódolt előtte. A koronázás után a lengyel nemesség kívánságára Lengyelországba költözött; de továbbra sem mondott le Erdély trónjáról. Felvette az erdélyi fejedelmi címet, és erdélyi vajdának – az országgyűlés hozzájárulásával – a bátyját, Báthory Kristófot nevezte ki, majd még Kristóf életében annak fiát, a kiskorú Zsigmondot fejedelemmé választatta. Kristóf 1581-ben bekövetkezett halála után egy háromtagú országtanács kormányzott Erdélyben (Kendy Sándor, Kovacsóczy Farkas, Sombori László), majd 1583-tól Ghiczy János kormányzó biztosította Báthory István erdélyi hatalmát. Távollétében vitathatatlanul megnövekedett az erdélyi rendek önállósága, és bár a lengyel király szavának súlya volt Erdélyben is, a központi hatalom némileg gyengült.

Báthory krakkói udvarában külön Erdélyi Kancellária működött, amelynek révén minden fontosabb belső ügyről tudott, s ezekben személyesen intézkedett. Báthory környezetében erdélyi tanácsosok is voltak, többek között a hozzá csatlakozott – és bocsánatát elnyerő – Bekes Gáspár.

Báthory István lengyel királyként is maradandót alkotott. Ugyan biztosította a lengyel nemesi rendek kiváltságait és lemondott a dinasztiaalapításról, de a királyi hatalmat megerősítette. A XVI. század második felében Lengyelország a virágkorát élte, a nyugatra történő gabonakivitel gazdaggá és erőssé tette a lengyel királyságot. Báthory Lengyelországban megszilárdította a hatalmát, az ellene áskálódókat, lázongókat leszerelte. A pénzügyi politikájával függetlenítette magát a rendektől, az adók mellett új jövedelmi forrásokat nyitott. Másrészt azzal vonta ki magát az országgyűlés hatalma alól, hogy zsoldos hadsereget tartott. A zsoldosok a lengyelek és a litvánok mellett németek és magyarok voltak. A magyarok nagyrészt Erdélyből származtak, létszámuk olykor elérte a 4 ezer főt.

1576–77-ben háborút viselt Danzig ellen, majd 1579–81 között három nagy hadjáratban legyőzte IV. (Rettegett) Iván orosz cárt. 1582-ben 10 évre fegyverszünetet kötöttek: IV. Iván cár lemondott Livóniáról, belorosz területekről; Báthory viszont visszaadta a Pszkov és Novgorod körzetében meghódított várakat.

Báthory István az utolsó éveiben merész terveket szőtt. XIII. Gergely pápa ösztönzésére nemzetközi összefogást (ligaszervezést) szorgalmazott a török ellen: Erdély, Lengyelország, Oroszország, Moldva és Havasalföld részvételével. Báthory István a nagy tervek szövögetése közben 1586. december 13-án Grodnóban meghalt, a krakkói székesegyházban temették el.

Főszereplők

Báthory István, somlyói (Somlyó, 1533. szeptember 27. – Grodnó, 1586. december 13.), erdélyi fejedelem (1571–1586), lengyel király (1575–1586). Padovában végzett egyetemet, I. Ferdinánd udvarában apród, majd János Zsigmond erdélyi fejedelem híve lett, akitől megkapta Várkapitányi tisztségét (1564). 1571-ben az erdélyi országgyűlés vajdává (fejedelemmé) választotta.

Bekes Gáspár (1520?–1579), erdélyi főúr, politikus. János Zsigmond fejedelem kegyeltje, befolyásos tanácsadója s Erdély egyik leggazdagabb főura. Főkamarás, kincstárnok. János Zsigmond halála után (1571) az erdélyi Habsburg-párt jelöltjeként Báthory István ellenében kísérletet tett a fejedelmi trón megszerzésére, de az erdélyi rendek Báthoryt választották meg (1571). Bekes nem nyugodott bele a vereségbe, sereggel támadt Báthoryra, aki a kerelőszentpáli csatában 1575. július 8-án legyőzte őt. Lengyelországba menekült. 1577-ben az akkor már lengyel király Báthory Istvánhoz pártolt, aki az oroszok elleni hadjáratban a lovasság főparancsnokává és lengyel nemessé tette. 1579. november 7-én Grodnóban halt meg.

Jagelló-ház: litván származású lengyel uralkodóház, egyes tagjai cseh, illetve magyar királyok is voltak. A dinasztiát Jagello, Litvánia nagyfejedelme alapította (III. Ulászló néven lengyel király: 1386–1434). aki feleségül vette a lengyel királynőt, Hedviget, I. Lajos magyar és lengyel király leányát. A dinasztia utolsó tagja, II. Zsigmond Ágost 1572-ben halt meg, a nőágon utolsó Jagellót, Annát Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király vette feleségül.

Magyarországon I. Ulászló, mint lengyel király, uralkodott 1440–1444 között, Csehországban és Magyarországon II. Ulászló és az ő fia, II. Lajos volt a király (1490–1516, illetve 1516–1526).

Megjegyzések, felvetések, gondolatok

• Az évezredes magyar-lengyel kapcsolatok, közös történelmi tettek és események között is kiemelkedő Báthory István erdélyi fejedelem lengyel királysága. Megerősítette a lengyel államot gazdaságilag, külpolitikailag is, IV. (Rettegett) Iván orosz cárt többször legyőzte. A lengyelek mint nagy uralkodójukra emlékeznek rá, természetesen mi magyarok szintén elismeréssel illetjük teljesítményét.

• A magyar-lengyel közös történelemben az uralkodók mellett az egyes történelmi események is mindenképpen kiemelendők: a várnai és a mohácsi csatákban lengyel katonák hősiesen harcoltak; 1848–49-ben a lengyel tábornokok – Bem József, Dembinszky, Wisocki – és a lengyel légió hajtott végre dicső tetteket, 1939–40-ben Magyarország menedéket adott a náci németek elől menekülőknek.

• Egyezést jelentett a kapcsolatokban, hogy mindkét állam polgárai nyíltan oroszellenesek voltak, például a lengyeleknél az oroszok verték le az 1830–31. évi szabadságharcot, Magyarországon pedig az 1848–49-es szabadságharc eltiprói az orosz cári csapatok voltak. Az oroszok sok alkalommal foglaltak el lengyel területeket, Magyarországon – ha Szovjetunió néven is – leverték az 1956-os fegyveres felkelést. A Szovjetunió felbomlását, a szocialista jellegű Varsói Szerződés megszűnését követő békésebb időszak után a 2022-ben kitört orosz-ukrán háború ellentéteket szított a lengyel-magyar kapcsolatokban, a lengyelek sérelmezik a megengedőbb, általuk oroszbarátnak tartott magyar külpolitikát.

• Érdekesség, hogy a középkori Európában milyen gyakran hívtak meg külföldi dinasztiák tagjait, már otthon regnáló királyokat, vagy uralkodók fiait a saját királyi trónjukra. E téren számos magyar példa is akad. Ezek oka részben a rokoni kapcsolat, de gyakrabban az, hogy a belső viszályok, szembenálló csoportok és urak a polgárháború helyett a külföldi uralkodótól a kiegyenlítődést, a béketeremtést várják. Ritkábban előfordul, hogy nincs alkalmas helyi személy, vagy a hatalom megragadáshoz a külső személy katonai erejében bíznak.

• Báthory István erdélyi uralkodásával kapcsolatban mindenképpen meg kell említenünk, hogy a magyar történetírásban, a hagyományban és a közvéleményben, hamis kép van az Erdélyi Fejedelemség másfél száz éves történetéről: az rögzült, hogy az Erdélyi Fejedelemség önálló volt, s a fejedelmek keleti irányból próbálták egyesíteni Magyarországot, ezért támadták a Habsburgokat.
Nos, mindez téves, nem felel meg a valóságnak. Ugyanis Báthory példája is bizonyítja, hogy a török vazallusa, hűbérese volt, török segítséggel jutott hatalomra és éves adót fizetett a töröknek. Ugyanez vonatkozik a többi fejedelemre, még Bethlen Gáborra is. Vagy például 1683-ban Thököly Imre fejedelem a kurucaival ott volt a törökök oldalán Bécs ostrománál.
A Habsburgok elleni hadjáratok az eddigi minősítéssel szemben nem szabadságharcok, hanem mint magyar királyok elleni felkelések voltak. Ezek indítását a török Porta engedélyezte, csapatokkal segítette, mert a Habsburg Birodalmat, mint ellenséget akarta gyengíteni. Tehát a fejedelmek nem voltak önállóak. Ezt helyre kellene tenni a történetírásban.

Összegzés

Báthory István 1575-ben lengyel királlyá választása ismét összekapcsolta a magyar-lengyel nép történelmét. Az erdélyi fejedelem a határozottságával, katonai rátermettségével, uralkodói eredményeivel hívta fel magára a figyelmet. Korábbi rokoni kapcsolat sem merült fel, a személyisége ragadta meg a jelölőket. Az is szempont lehetett, hogy az aspiráló Habsburg I. Miksa osztrák uralkodó és magyar király ellenfele volt. Summa summárum, a lengyelek jól és jó személyt választottak: Báthory István, mind Erdély, mind Lengyelország egyik legnagyobb uralkodójává vált. A két országban sokat tett a központi hatalom megszilárdításáért. Halála után Erdély és Lengyelország útja különvált, emlékét mindenütt tisztelet és elismerés ápolja.

Nyitókép: Báthory Pszkov előtt. Erdély fejedelme és Lengyelország királya legyőzi Rettegett Iván orosz cárt
(Jan Matejko festménye)