Egy lokálpatrióta emlékei XXI.
Beszélgetés Németh Istvánnal
A közelmúlt emlékeiben elérkeztem egy olyan témához, amit akár a 2013-ban történtek között is elbeszélhettem volna, de úgy érzem jobb, ha most írok róla egybefüggően és folyamatában. Ez a történet sok éven át zajlott, rengeteg energiánkat és pénzünket felemésztette. Pedig akár sikertörténet is lehetett volna, és, hogy miért nem az lett, erről fogok írni.
Ez a dolog pedig, hogy tovább ne csigázzam az olvasó kíváncsiságát, a Szent István templom felújításának folyamata. Mióta a templom felszentelése megtörtént – 1996. augusztus 19-én – és a hívek hitéletének központjává vált, rengeteg építési hiba jelentkezett. A beázások, elektromos meghibásodások, a fűtési rendszer nem jó működése, a hőszigetelés, a nyílászárók helytelen megválasztása. A templom és környékek nem megfelelő vízelvezetése napi gondokká váltak. A hibákat megpróbáltuk kijavítani, természetesen nem generálisan, mindig a legsürgetőbb hibákra igyekeztünk megoldást találni, anyagi lehetőségeink függvényében, Próbálkoztunk a kivitelezővel szavatossági hibákat kijavíttatni. Egy ideig próbáltak segíteni rajtunk, de ők is felületes, saját részükre is költségkímélő megoldásokba bocsátkoztak. Visszaütött a nagyon gyors, költségkímélő felépítése a templomnak.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy az építési engedély kézhezvételétől a felszentelésig csak 14 hónap telt el – 1995. május 28. – 1996. augusztus 19-ig.
2013 tavaszán és nyarán igen sok alkalommal ült össze plébániánk képviselő testülete, mivel a százhalombattai önkormányzat részéről megjelent egy beruházási igény a CBA üzletház megépítésére, amit a lakosság is várakozással támogatott. Ennek elhelyezésére az Önkormányzat a Szent István templom, az Erkel Ferenc körút és az Arany János utca határolta rendezetlen területet kívánta felhasználni. Ezen területbe esett 1345 m2 az egyházunk tulajdonában lévő területből. Ezzel a 4956 m2 ingatlanunk 3611 m2–re csökkent volna.
A terület adás-vételének felvetése előtt a plébániánk képviselő testülete már tárgyalta egy közösségi ház építésének lehetőségét. Ez úgy merült fel, hogy szervezésünkben sok kulturális esemény történt és úgy tapasztaltuk, hogy a híveknek és a város lakosságának a jövőben is igénye lesz hasonló programokra. Azt is tudtuk, hogy maga a templom nem válhat kulturális intézménnyé. Az ART Sacra szervezésében előfordult, hogy Palya Bea az oltártól két méterre – amúgy kiváló előadásban – megátkozta szeretőjét annak hűtlenségéért. Rajkó Félix pedig a tőle szokásos exhibicionista, nagy térölelő mozdulataival improvizált hegedű játéka közben kísérletet sem tett akár egy gesztus erejéig arra sem, hogy alkalmazkodjon a helyhez, ahol van. Az előadásuk bárhol megállta volna a helyét, de a templomunkban disszonáns volt.
Közösségünk egy olyan, a templom mellett lévő helyiség létrehozásában gondolkodott, ahol kulturált körülmények között eltölthetnek fiatalok, hívők és nem hívők egymással pár órát, ahol nívós világi kiállításokat, zenei és irodalmi esteket lehet tartani, vagy akár filmvetítéseket lehet rendezni. Non-profit alapon működtetve, esküvők, családi összejövetelek megtartására is alkalmas térre gondoltunk. Erre tett lépéseket a képviselő testületünk.
Mátyás atyának volt egy közhasznú alapítványa – az Összefogás a Magyar Családokért –, elgondolásunk sok esetben egyezett az alapítvány céljaival. Az alapítvány a pénzügyi segítség lehetőségét is felvetette, hiszen plébániánk nem rendelkezett jelentős pénzeszközökkel. Előzetes tárgyalásokat folytattunk az Önkormányzattal. 2013. augusztus 14-én elkészült egy megállapodás a telekhatár rendezéséről, amely az Önkormányzat részére átenged 1345 m2 területet 20 millió forint vételárért. Azzal a kikötéssel, hogy a vevő felépíttet egy maximum 300 m2 alapterületű közösségi épületet, amennyiben arra legalább 50 %-os külső támogatási forrás rendelkezésre áll. A képviselő-testületünk ezzel a tartalommal szavazta meg az adás-vételt. Azonban ez a szerződés nem lett aláírva az Önkormányzat részéről arra hivatkozva, hogy az eladó nem szabhat olyan feltételt a vevő részére, aminek megvalósítása kétséges.
(Fotó: Google Earth)
Illéssy Mátyás atya 2013. október végén összehívta az egyházi képviselő testületet, amelynek tagjai a következők voltak. Brüchner Dénes, Kanicsár Jánosné, Magyar Jánosné, Mikulásik Ágnes, Mikulásik Gábor, Németh István, Strauszné Könözsi Veronika, Szépfalvi Attila, Tamás Attila, Dr. Tóth Béla, Váci Balázs, Bércesi János, Rónai Attila, Lantos Dávid, Strausz Kálmán. Az ülés napirendi pontjai között szerepelt egy rendkívüli lehetőség ismertetése, ami a Szent István templom összes felmerült gondjára megoldásul szolgálhat. Itt ismertették a Kormány 1724/2013. X. 11-i határozatát, amely Makovecz Imre építészeti hagyatékát kívánta rendezni. A határozat kimondja, hogy Makovecz Imre által tervezett és megvalósított, vagy még meg nem valósult terveit kívánta befejezni, megépíteni. Ez vonatkozott kulturális, oktatási és egyházi funkciójú épületek megóvására és helyreállítására, ennek lehetőségeit mérjük fel és készítsünk előterjesztést a Kormány számára. Határidő: 2014. május 30. volt. Felelős a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, az Emberi Erőforrások minisztere, Nemzeti Fejlesztési miniszter és a Belügyminiszter. Részünkről az igényfelmérő adatlap 2013. december 18-án lett elküldve a Miniszterelnökségnek, 200 millió forint + Áfa felújítási igénnyel.
Újabb szavazás az eladásról, de most már a közösségi ház megvalósulásának kötelezettsége nélkül. Egyre aggályosabbá vált a szavazás. Többszöri nekirugaszkodás után – az Önkormányzat egyre keményebb és sürgetőbb fellépése folytán – hozzájárultunk az adás-vétel lebonyolításához. Most már csupán egy szóbeli ígérvény volt, hogy a közösségi ház későbbi megvalósításához majd hozzá fog járulni az Önkormányzat. 2013. december 16-án aláírtuk az adás-vételi szerződést.
A következő időben előkerült egy meg nem valósult, Makovecz Imre által megrajzolt kiegészítő terv a templom járulékos építményéről. Ez megteremtette annak alapját, hogy bővítésként megvalósuljon egy közösségi ház, amely magába foglalna egy új plébánia-épületet és egy földbe süllyesztett urnatemetőt. Az Önkormányzat ígéretet tett arra, hogy tartalékalapba helyez 5-10 millió forintot a tervek elkészítéséhez. Egy ilyen tervet a MAKONA Tervező Iroda elkészített a plébánia testületének jóváhagyásával. Végül is a tervezési költségek fedezésére Mátyás atya a MOL felső vezetésétől kért támogatást, 2 millió forint összegben, ebből fizettük ki a költségeket. Ez a tervezet úgy tudott volna megvalósulni, hogy újabb kismértékű telekcserét kellett volna végrehajtani az Önkormányzattal. Az új bővítés útjába került volna a Liszt Ferenc sétányból induló gyalogút a CBA Áruház felé.
2016. március 3-án Spányi Antal megyés püspök levelet írt Lázár János miniszter úrnak, melyben kéri a pénzügyi források biztosítását, mind a Szent István templom felújítására, mind az eddig meg nem valósult bővítmények céljára.
Az évek múltak, tervek készültek a mindennapos teendők mellett. A Szent István templom felújítási ügye lassan, de haladt, az igényt befogadták, de mivel nálunk az előzőekben részletezett bővítési igényünk függőben volt, ez lassította a felújítási munkálatok elindítását.
Mátyás atya járta a hivatalokat, hogy ne feledkezzenek meg rólunk. A Miniszterelnökség sürgette a végrehajtást és példákat sorolt fel, hogy más helyeken már milyen előrehaladott munkálatok folytak. A mi képviselő-testületünk pedig már el se hitte, hogy itt állami finanszírozással akárcsak templomi felújítás történhet valaha. Több képviselőnk csalódott Mátyás atya ez irányú munkájában. Három éve e témában senkinek nem volt sikerélménye és a gyűlő papírokon kívül nem történt semmi.
2017. január 7-én érkezett egy levél az Önkormányzattól, amelyben úgy foglaltak állást, hogy a templom és a főtér rendezett építészeti együttesének megőrzése kiemelt cél. Az építészeti együttes megbontására, a tulajdonviszonyok megváltoztatására jelenleg nem látható a rendelkezésre álló feltételrendszer, és remélik, hogy az egyházközség és az Önkormányzat számára egyaránt megfelelő – a lakosság megelégedésére szolgáló – megoldás fog születni.
2017. március 28-án egy kora délutáni órában mégis történt egy lényeges tanácskozás a hittan-teremben. Időben meg volt hirdetve, mégis többen távol maradtak, talán a szokatlan időpont miatt. A Miniszterelnökségtől Latorcai Csaba volt jelen. Azért jött, hogy meghallgassa az Önkormányzat véleményét a bővítésről. Minket pedig felkért, mondjuk el elképzeléseinket, hogy szerintünk a tervek hogyan tudnának megvalósulni. Az Önkormányzat részéről megjelentek: Oláh Zoltán főépítész, Szabó Zoltán, Szalai Attila, Kovács Lajos, Papp Miklós és Klimsa Arthur önkormányzati képviselők. A plébánia részéről Illéssy Mátyás plébános, jómagam, Németh István világi elnök, valamint Kuti Zsolt és Szépfalvi Attila voltak jelen.
Itt van előttem az emlékeztető másolata, olvasható, hogy ki mit mondott, de hosszú és felesleges lenne idézni a hozzászólásokat. Summázva a lényeget: Mátyás atya elmondta az előzményeket és kérte az Önkormányzatot, hogy járuljon hozzá a bővítéshez. Kiemelte, hogy a Kormány 250 millió forintos támogatást ad a bővítéshez, a templom felújításán kívül. Én magam is támogattam a bővítést a szavazásnál. Latorcai Csaba elmondta, hogy szeretné, ha az Önkormányzat meg tudna állapodni a plébániával a Makovecz-tervek megvalósulása ügyében. Mindenképpen tiszta helyzetet kell teremteni, és a tervek megvalósulását csak itt, a a Szent István templom mellett tartja lehetségesnek.
Az önkormányzati képviselők véleményéből az derült ki, nem tájékoztatták őket kellő mélységig az ügyről. A bővítést nem biztos, hogy itt a templom mellett kellene megvalósítani. Szabó Zoltán volt az egyetlen, aki pozitívan állt ki a megvalósítás mellett. Oláh Zoltán főépítész nem tartotta jó megoldásnak a további bővítést, mivel az megbontaná a főtér és a jelenlegi templom egységét, de a tárgyalások folytatását javasolta. A tárgyaláson kívül még elhangzottak észrevételek, pl. arról, ha mégis megvalósulna, annak fenntartási költségeit nem tudná a plébánia kifizetni és további költségeket jelentene az Önkormányzatnak. Pedig akkor még hol volt a Covid-járvány és a háború miatti költségemelkedés? Így nem lett bővítés és közösségi helyiségünk.
Az, hogy a sok év alatt hol állt be a kommunikációs zavar, már-már kibogozhatatlan. Hitelvesztés, a sikertelenség érzése lett úrrá a plébánoson és a képviselő-testület tagjain. Az idő múlásával mindenki igyekezett elfeledni a negatív eseményeket, de úgy gondolom, ha a közeli vagy a távoli jövőben valaki ebbe az ügybe beletekint, legyen a történeti folyamat birtokában.
Magánemberként mondom, hogy a CBA üzlet reggel és délután lassan nehezen megközelíthető az iskolák miatt. Egyébként a neve sem CBA már. Közben az Önkormányzati területen létesült egy szép, esztétikus Trianon-emlékmű, ezért ott bővítés aligha lesz.
Ez volt a története annak, ami nem lett és azt hiszem, sokkal rövidebben írok arról, ami megvalósult és ez maga a felújítás.
A képviselő-testület 2017. május 26-tól megbízta a Probum Saxum Kft-t és annak vezetőjét, Túróczi Gábort a beruházás szervezésével. Ő a Budapesti Várkapitányságnál látott el beruházási feladatokat. Erősen kötődött az egyházi építmények rekonstrukciós felújításához. Személye is meggyőző volt, gyakorló katolikusként. Az első felmérések alapján 150 millió forintot állapítottak meg a Miniszterelnökségen a felújítás költségeként. A mi tényleges felmérésünk ennél nagyobb költségszintet számolt ki. Olyan elismert beruházás-szervező személyt kellett találnunk, aki megfelelő szakmai érvekkel meg tudja indokolni a többlet finanszírozást. A megbízott személy ennek meg is tudott felelni.
Kötelező módon kapcsolódott az elvégzendő munkákhoz a MAKONA Építész Tervező és Vállalkozó Kft. Ők gyakorlatilag a Makovecz Imre által tervezett épületek örökségvédelmi feladatát látták el. A felújítással kapcsolatos könyveléshez és a pályázati elszámolások elvégzéséhez Turóczi Gábor a Clement Weaver Könyvelő és Tanácsadó Kft-t bízta meg.
A kivitelezést a közbeszerzés szabályainak megfelelően kellett elvégeztetni. Az ezzel kapcsolatos döntéseket Túróczi Gábor hozta meg. Több ajánlattevő kivitelező cégből választotta ki a százhalombattai MAVIT Kft-t, melynek vezetője Mánya Zsolt volt. A munkálatok megkezdésének időpontja 2018. július 2-ára esett.
Ezt megelőzően összehívtuk a plébánia képviselő-testületét, ahol Mánya Zsolt elmondta, hogy munkavédelmi okokból a felújítás idején sem a munkavégzés alatt, sem azon kívül a templomban tartózkodni nem lehet. A munkálatok alatt a közönség indokoltan, szervezetten, a munkavédelmi előírásokat betartva tekinthetik meg a felújítást. Az összes liturgikus feladatot ez idő alatt a Szent László templomban tarthattuk.
Nem volt könnyű elfogadni a feltételeket, és megpróbáltunk kivételeket teremteni, de ebbe Mánya Zsolt nem egyezett bele. Először azt hittük, hogy a vasárnapi miséken a faluban zsúfoltság keletkezik. Sajnos ez nem igazolódott be. Szinte elejétől fogva 30-40 %-kal csökkent a misén résztvevők száma. A Szent István templomot pedig minden megszokott berendezési tárgyától megfosztva, hónapokra kiürítve átadtuk a felújítást végző dolgozóknak. Ők feltárták az építkezés minden hiányosságát.
Kiderült a nem megfelelő anyagok használata, a gondatlanul elvégzett munkák sokasága. Új, szigetelt nyílászárókat építettek be, a teljes elektromos hálózatot kicserélték, a vízelvezetést új csatornák lefektetésével oldották meg. A fűtésrendszer megújult, a külső pengefalak újra lettek vakolva, festve, felül szigetelve, bádogozva. Amihez nem lehetett nyúlni, az a kupola norvég pala héjazata volt. Nem lehetett alá új szigetelést tenni, mert ahhoz le kellett volna bontani. A felújítás során a falak elől eltávolították a mesterségesen kialakított halmokat, azok újbóli szigetelése végett. Az Önkormányzat felvállalta a föld visszahelyezését és elkészítette az új földhalom öntözőrendszerét, növényekkel való beültetését és a későbbi időkben a további kertészeti munkák végzését. Ezt köszönettel vettük, mert a mi feltételeinkkel ilyen szép esztétikus, szakszerű munkát nem tudtunk volna és nem is tudnánk végezni.
Templomunk hónapról hónapra szépült, és 2018. november 30-án a felújított templomot végre használatunkba adták. Emlékszem az első misére, ahol sokan voltunk. Mellettem két ismerős férfi beszédjére lettem figyelmes. Azt mondta az egyik:
– Mit csináltak itt, hiszen minden olyan, mint azelőtt volt?
– Tudja a fene, mit csináltak, de biztosan sokba került – válaszolta a másik.
Hogy mit csináltak 5 hónap alatt, csak azt tudja, aki figyelte a munkálatokat és a műszaki ellenőr, aki folyamatosan írta a feljegyzéseit. Mennyibe került: 150 + 40 + 25, azaz 215 millió forintba. Azért írom le három tételben, mert így növekedett a felújítás előrehaladtával annak költsége. Ezt a Magyar Állam fizette ki, saját erőből csak foltozgatni tudtuk volna az épületet. A lehetőségért adjunk hálát a Teremtőnek és gondoljunk jó szívvel Kormányunkra, aki leginkább kritikát, vagy sok esetben megvetést, esetleg közömbösséget kap.
Lejegyezte: Szegedinácz Anna
