Egy lokálpatrióta emlékei XXIX.

Beszélgetés Németh Istvánnal

Már az előzőekben is emlegettem ezt a ránk szabadított járványt és pár példát meg is szeretnék említeni az akkori Százhalombatta történéseiről. Talán májusban történt, a hozzám közel álló esetről említést téve. A fiam, Laci nem oltatta be magát. A munkahelyén, a Zwack Unikumban hetente kötelező volt tesztet készíteni. A költségeket a cég állta. Egy alkalommal a tesztje pozitív lett. Ettől kezdve dolgozni nem is mehetett. A tünetek megjelentek rajta, a fulladás és köhögés irtózatosan kínozta. A házi orvosa telefonon tartotta vele a kapcsolatot. A tüneti kezelést folyamatosan végezték. Egy éjszaka drámaivá vált a helyzet, mert levegőt alig kapott, kínozta a köhögés, úgyhogy a felesége, Hajni, aki egészségügyi végzettséggel is rendelkezett, a mentőket hívta. Azok ki is jöttek, ránéztek a fiamra és azt mondták a feleségének, hogy a férje jobb, ha itthon marad, mert ha kórházba viszik, az csak rontani fog az állapotán. Ő még viszonylag jó állapotban van azokhoz képest, akik már a kórházban vannak. Így is történt és egy hét múlva gyakorlatilag rendbe jött.
Ezen a nyáron történt az Óvárosban, amikor a Varga Gábor és családja – férj, feleség és két gyermekük – súlyosan betegek lettek. A szülők krónikus betegségekben szenvedtek, kezelés alatt éltek, gyermekeik pedig örökölték ugyanezeket a betegségeket. Mint veszélyeztetett betegek beoltották őket. Az oltás után kórházba kerültek és mind a négyen meghaltak.

Egy meleg poros, unalmas vasárnap délután megszólalt a telefonom. Illéssy Mátyás atya keresett. Kérdezte, volna-e kedvem vele végigmenni a város utcáin, hogy szentelt vízzel meghintsen minden utcát a Covid leküzdése érdekében. Nagy kedvem ugyan nem volt, de a célt fontosnak találtam, a végrehajtása pedig üdvös cselekedet volt. Így azt válaszoltam, hogy megyek. Megbeszéltük, hogy viszek rózsafüzért, imakönyvet. Gépkocsiba ültünk és mentünk az elpilledt üres városunk utcáin. Mátyás atya szórta a szenteltvizet, én pedig folyamatosan mondtam a dicsőséges, a fájdalmas és az örvendetes rózsafüzért két-három órán át. Szakrálisan mentettük a város lakóit. Mátyás atya soha nem beszélt erről, most mégis elmondom mindenkinek, mert ez is egy kordokumentum.

*

Írásaimban többször szót ejtettem a Covid-járványról, de hogy érthető legyek, nem tartoztam a vírustagadók közé. Engem inkább a vírus természete, hatása és a társadalomra kiható vonatkozásai, valamint főleg a keletkezési körülményei érdekeltek. Tudom, hogy a vírusok változékonyak, mutálódnak, új típusok képesek kialakulni, de pont ezért a biológiai hadviselésben felhasználhatók.

A kínai Vuhanban egy francia-amerikai laboratóriumot működtettek víruskísérleti telepként. A világ pedig higgye el, hogy ennek a városnak a piacáról, számunkra egzotikus tobzoskák és más ehető állatok közvetítésével indult el világhódító útjára a járvány. Soha igazi nemzetközi vizsgálatot nem végeztek keletkezésének kivizsgálására. Volt egy nemzetközi szabályozás a vírusfertőzöttséggel kapcsolatos adatgyűjtésre. Minden olyan elhalálozást, ahol kimutatható volt a vírussal való fertőzöttség, azt Covid vírussal fertőzöttnek nyilvánították. Független attól, hogy a halál oka mögött egyéb súlyos gyengítő alapbetegségek húzódtak meg. A fertőzöttség úgynevezett predilekciós betegségként lépett fel. A háttérben elhúzódó rákos, keringésszervi, légzőszervi betegségek és a diabetes súlyos formái álltak számos esetben. A világszerte ily módon gyűjtött adatok nem kerültek a mai napig napvilágra. A különböző védekezési formák sem kerültek összehasonlító elemzésre. Érdekes, hogy a járvány lecsillapodását követően, nemsokára megindult az orosz ukrán háború. Azóta is drasztikus klímaváltozásoknak lehetünk tanúi, ami rendkívüli aszályban mutatkozik meg. Bizony ez már sok számunkra is. De a jelenségek közötti összefüggések kiderítésén nem dolgoznak tudós körök. Aki pedig ilyen gondolatokig eljut, arra a kiközösítés és az elhallgattatás vár.
A közösségi média segítségével a tömegek irányítása a mesterséges intelligencia felhasználásával, a sok milliárd megszerzett algoritmus segítségével történik. Bármit el tudnak hitetni az egyes emberrel.

*

Más témával folytatva, Tamási József címzetes apát ebben az időben gyakorlatilag átvette a Szent László templom misézését. Kezdetektől fogva igyekezett a fiatal szülőket rávenni, hogy hozzák el gyermekeiket, ha pedig már ott voltak, bevonta őket a mise liturgiájába. Ennek gyorsan kialakult a gyakorlata. Az evangéliumi rész felolvasásakor két gyermek égő gyertyával állt az ambó (ahol az evangéliumot felolvassák) két oldalán. Ezt követően minden gyermek, egymás kezét fogva az oltár előtt kört alkotott és a középen álló József atyával imádkozták a Miatyánkot.

A gyerekek játékosan részeseivé váltak a liturgiának, szívesen szerepeltek, megbátorodtak és szokták a mise hangulatát. Vonzalom támadt bennük a templom, a pap, a mise és közössége iránt, hiszen érezték, annak ők is a részesei.

A következő kezdeményezése az atyának az volt, hogy igyekezett minden hónapban egy olyan civil előadót meghívni közénk, aki maga is gyakorló keresztény, a világi életben ismert, és a hivatását magas szinten gyakorolja.

Meg szeretnék emlékezni a József atya meghívására érkezett vendégekről. Az első előadást maga József atya tartotta, 2020. október 16-án a Szent László templomban. Az előadás a guadalupei (mexikói) Szűzanya kegyképéről szólt. A meghívót én készítettem el és elvittem az atyához, amikor behívott új lakhelyére. Ez a plébánia emeletén fent volt. Egy hálószoba és egy nappali. Külön mosdó és fürdő helységgel. A kialakításban és berendezésében testvérei segítették őt. A falakon érdekes képek, elismerő oklevelek sora volt látható. A lakrész kisebb vendéglátásra is alkalmas volt.

Az előadásában sok egyéni megnyilatkozás és élmény volt, hiszen ő eljutott Mexikó városába. Teljes valóságában láthatta a kegyképet, ami az amerikai földrész alighanem első csodája volt 1531-ben a Szűzanyának.

A kép története a következő. Egy ­azték pásztornak megjelent Mária, Jézus édesanyja. A látomás arra késztette a pásztort, Juan Diegot, hogy a ferences püspököt, Zumarragátot felkeresse és arra kérje, hogy ott építtessen egy templomot. A püspök azt válaszolta, hogy menjen vissza arra a helyre, ahol a látomása volt, és hozzon onnan valami bizonyítékot, hogy hihető legyen, amit elmondott. A pásztor visszament a látomás helyére és annak ellenére, hogy hideg tél volt, ott rózsák nyíltak. Ezekből a rózsákból szedett és vitt a püspöknek, bizonyságként. Amikor megjelent Juan Diego, a püspök földre borult előtte, mert annak tilmáján – felső ruháján – a Szűzanya volt látható, amint az a pásztornak megjelent.

A püspök a templomot megépíttette és napjainkban évente 20 millió zarándok látogatja a kegyhelyet, aminek az ünnepe december 12-én van. Ilyenkor egyidejűleg 10 millió zarándok van a környéken.

2002-ben II. János Pál pápa szentté avatta Juan Diegot. A tilma nevet viselő – agavé szálakból font – köntösön egy 143 cm-es kegykép látható. Ő a Napba öltözött asszony, akit napsugarak vesznek körül, lába alatt pedig a Hold. A Szűzanya vállát azúr köpeny borítja, míg rózsaszín ruháján arany csillagok ragyognak. Sötét viola öve – azték szokás szerint – jelzi, hogy áldott állapotban van. A tudományos vizsgálatok régóta folynak a kegyképpel kapcsolatosan. Megállapították, hogy a szövet hőmérséklete 36,6 C fok, mint egy ember hőmérséklete, Mária övéhez sztetoszkópot tettek és azt érzékelték, hogy a testében a magzat szíve percenként 115 pulzussal érzékelhető.

Szemészeti vizsgálatoknak is alávetették és azt tapasztalták, hogy a szemideghártya összehúzódik. A Mária köpenyén lévő csillagok azt a csillagállást mutatják, ami a jelenéskor volt. A NASA tudósai szerint a tilmán látható színek nem állíthatók elő földi eszközökkel. A festés az eredeti szövet felett lebeg anélkül, hogy az hozzá érne.

Az atya előadásában ezekről az utóbbi ismérvekről nem hallottam. Később rá is kérdeztem, hogy erről miért nem beszélt? Azt mondta, ezeket ő nem tapasztalta, nem látta, ezért nem beszélt róla.

Ezzel kapcsolatban az a gondolatom támadt, hogy el kell-e menni mindenhova, ahova késztetést és lehetőséget találunk?

*

A következő előadásra – nagy meglepetésünkre – zongora került a templomba és azon csodálatos Schopen darabokat adott elő Hegedűs Endre zongoraművész és felesége, Katinka. Szépen, közvetlenül beszélt zenéről és hitről, majd József atya engem kért fel, hogy az előadás végén mondjak pár köszönő szót. Később a Zeneakadémián bátran vettünk jegyet a koncertjére, mert igazi virtuóz zongoristát és egy szerény művészt ismerhettünk meg benne.

Majd jött Bogányi Gergely zongoraművész. Nem volt meghirdetve előadóként, csak felfigyeltünk egy egyszerű utcai ruhában lévő úrra, aki helyet foglalt közöttünk. A mise végére személyére is fény derült, mert az atya megkérte a híveket, hogy a mise végén maradjanak, mert egy vendéget szeretne bemutatni. Bogányi Gergely nem csak világhírű zongoraművész, de egy kompozit anyagból új zongoratípust alkotott, aminek a hangzása tökéletesebb a klasszikus zongoráknál. Ő, mint művész mély hittel él, és mint ritka kivétel szerényen és alázattal közelít hívő társaihoz.

Az atya prédikációiból kiderült, hogy édesanyja nagyon szépen zongorázott, így József atya gyerekként nagyon megszerette a klasszikus szép zenét, és igyekezett papi hívatásának gyakorlása mellett is a zene közelségében maradni.

Itt volt nálunk az űrkutatással foglalkozó Ferencz Orsolya műszaki mérnök édesapja is. Meghívott vendégei közé tartozott ­Pécsi Rita neveléskutató szakpszichológus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola országos hírű tanára. Elhívta dr. Tari Ilonát, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem fiatal rektornőjét.

Volt számomra egy érdekes eset 2021. nyár elején, amikor bár nem volt hirdetve semmiféle előadás, a 11-es misén az atya – mielőtt a hívek elmentek volna – kérte, maradjanak, hallgassák meg Kováts Adél színésznőt, a Radnóti Színház színész igazgatóját. Pár bemutatkozó mondat után két, a nőkkel kapcsolatos kis monológot mondott el, két utóbbi szerepéből. Észrevettem, hogy kislánya, Rozika is vele van. Még mielőtt a templomot elhagyta volna, megszólítottam és bemutatkoztam. Emlékeztettem rá, hogy másod-unokatestvérek vagyunk, az apai nagyanyám testvére volt az ő nagymamája.

Ennek előtte már volt egy találkozásunk, amikor a „Ványa bácsi” című darabban játszott és az előadás után egy csokor virággal kerestem meg. Akkor is volt nagy csodálkozása, most pedig itt Százhalombattán. József atyát is beavattuk ismeretségünk okába, aki behívott bennünket vendégszobájába. Arról beszélgettünk, ki mit csinál és hogyan él? Adél elmondta, hogy nagyanyját nagyon szerette, bizalmasak voltak egymáshoz. Érdekes történetet mesélt el, ami számomra ismeretlen volt, apai nagyapámmal kapcsolatban. Nagyapám az ő szeretett nagymamájának udvarolt, de mire komolyra fordult volna a kapcsolatuk, a későbbi nagymama kikosarazta őt. Volt egy húga – Balogh Anna –, akivel folytatódott az udvarlás, és ő lett az én nagyanyám, a Győr-Moson-Sopron vármegyei Iván községben. A lányok pedig a közeli Csapod nevű faluban éltek.