Ruzicalo, az ortodox halottak napja

Szegedinácz Anna: Hetves Józsefné Jutka az 1980-as években érdeklődéssel fordult az óváros – a valamikori falu – régi hagyományaihoz. Számosakat gyűjtött abban az időben a szerbek szokásaiból is. Ilyen volt a ruzicalo, az ortodox halottak napja, melyet a római kereszténység szokásával ellentétben tavasszal tartanak. Jutkának ezt a gyűjtését közlöm az alábbiakban.

Százhalombatta Óvárosának szerb lakói fontos kötelességüknek tartják a halottakkal való törődést. Régi ünnepüket, a ruzicalot (a kishúsvétot) némi változással ma is hagyományosan megtartják annak emlékére, hogy Mária és az asszonyok is kimentek Jézus sírjához. Az ortodox húsvét utáni vasárnap ünneplik. Korábban húsvétot követő vasárnap utáni hétfő volt a napja. Amikor nem csak a férfiak, az asszonyok is a tsz-ben kezdtek dolgozni, megkérték Lázár bácsit, a papot, tegye át az ünneplést vasárnapra.
Ezen a napon nem dolgoztak semmit. A főzést elvégezték már az előző nap, szombaton. Kifejezetten asszonyünnep volt, a férfiak csak akkor vettek részt rajta, ha nem volt a családban már női hozzátartozó.

Az ünnepi alkalomra fekete ruhát öltenek fel. Koljivót nem készítenek. A szertartás reggel misével kezdődik, mint húsvét vasárnap. Az asszonyok teli kosarakkal mennek a templomba, melyet fehér kendővel vagy régi szokás szerint szépen szőtt, színesen hímzett törülközővel, a polivaccal (ejtsd: polivacs) takarnak le. A kosarakat a templom hátuljában helyezik el.
A polivacot a menyasszony készíti a vőlegénynek, az esküvőn ajándékozza meg vele. Adatközlőim, Nikolov Károlyné, Ivanov Boriszláv és felesége Radován Zsófia, Bobonkov Károlyné – megmutatták a családjuk birtokában lévőt. Nikolov Károlyné szekrényben tartja, Zsófi néni a tisztaszobában a pátrónus képe körül.

A reggeli mise végén ima közben a cituljából felolvassák a halottak nevét. A szertartás végén a templomudvarban várják meg az asszonyok a papot, majd körmenetbe rendeződve elindulnak a hegyre a temető felé. Útközben húsvéti éneket énekelnek: „Föltámadott Krisztus e napon”. Elmesélték nekem, régebben, amikor még 6-8 gyermek kísérte őket, körmenettel, templomi zászlókkal, baldachinnal mentek fel. Virágot ilyenkor ritka alkalommal visznek csak. Fiatal, korán meghalt gyermek sírjára piros muskátlit vittek.

A kosárban a legfinomabb foszlós kalács, piros vagy fehér tojás, tányéron pogácsa, pálinka, édes likőr, olajjal kevert bor – a préliv -, és gyertya van.
Az asszonyok a hozzátartozók sírjánál várják a kántort, a ministránsokat és a halotti szertartást végző papot, hogy megáldja a sírt. Sorokként megy végig a sírok között. Ha valamelyiknél nincs hozzátartozó, valaki más készít oda is prélivet – ebből visznek eleget –, melyet kereszt alakban önt a sírra, miközben mondja: „Fogadd el Krisztus Urunk testét és Krisztus Urunk vérét”.

Az olajos bort a sírkő háta mögé készítik elő. Lehetőleg vörösbort használnak. A kalács Krisztus testének, a bor a vérének a jelképe.
A fejrészhez teszik a piros tojást. Annyit, ahány halott fekszik a sírban. Szélesebb síron mindenhol oda, ahol a halott nyugszik. Gyertyákat is elhelyeznek személyenként.Festetlen tojás oda kerül, ahol a családtag halála óta nem telt még el egy kerek év. A tojást – az élet jelképét – ajándékba viszik, a gyertyát a halott lelki üdvéért gyújtják meg.
A pap minden sírnál elvégzi a szertartást. Az olajos borral meglocsolja, szentelt vízzel meghinti a sírt. Annak végén a hozott ételből, italból megkínálják.

A sírról a ministráns gyermekek gyűjtik össze a megszentelt tojásokat. A pap, a kántor és a gyermekek között osztják szét. Az asszonyok egymást is megkínálják a hozott kaláccsal, pogácsával, majd az italokkal koccintanak a halott emlékére és azt mondják: Isten nyugtassa! Az ő lelkéért.
Ezen a napon szentelik fel az új sírkövet is, melyet a halál után egy évvel készítettnek el. A sírkőszentelésre külön imát olvas fel a pap az imakönyvből. Vízkereszti vízzel végzik a szentelést. Szenteltvíztartóból – a kotlityból – bazsalikommal (bosiakkal) hintik meg a fejfát. Majd megáldják a sírt, hogy elűzzék az ördögöt. A halottnak nyugalma legyen.

A pap a cituljából olvassa fel a halott nevét és imát mond a nevében: „Istenem áldjál meg! Te is Jézusom. Örök nyugalom legyen neked …” – kimondja annak a nevét, aki a sírban nyugszik. A sírokon vannak még az előző ünnepekről a halottak számára itt maradt megemlékezések: Iván napi koszorú, amit Iván napi virágból – Ivanszkocvetye – fontak. A virágvasárnapi fűzfaág – Blagovestivrbica – a sír földjébe tűzve.
Régen a faluban élő szegények, cigányok, némák, a kanász, a tehenes kimentek ilyenkor a temetőbe. Közöttük osztották szét a kivitt ennivalót, „a halott emlékére, az ő kedvéért”. Miután ma nincsenek szegények, az ételt nem viszik haza, szétosztják, elajándékozzák azoknak, akikkel hazafelé az úton találkoznak. Nem is visznek annyit, mint régen.

A rituálé végén az asszonyok a nagy keresztnél gyülekeznek. Körmenetté rendeződve mennek vissza a templomba, húsvéti énekeket énekelve.

Adatközlők:

Nikolov Károlyné Csupics Katalin sz: Százhalombatta 1901.
Ivanov Boriszláv sz: Százhalombatta 1922., felesége: Radován Zsófia sz: 1923.
Bobonkov Károlyné Csupics Eufémia sz: 1910.
Hetves Józsefné