„A folyamatos fejlesztés híve vagyok”

Beszélgetés Szél Pállal, a Szamuráj 07 Kft. alapítójával

Czifrik Katalin

Hűség, bátorság, önuralom – nemcsak a nemes japán harcosok, hanem a középkori lovagok értékrendjének is az alapkövei. Valahol ezekkel kezdődött a százhalombattai Szamuráj 07 Őrző-Védő Kft. története is. A kezdetekről, a szakmáról és az említett erények személyes megéléséről mesélt Szél Pál alapító, tulajdonos.

– A tervezetthez képest két hét csúszással találkoztunk. Hogy érzi magát túl a COVID-on?

– Még mindig nem tökéletesen. Huszonnégy órából huszat biztosan átaludtam. Nagyon megviselt a betegség.

– A vállalkozását hogyan érinti a járvány és a gazdasági válság?

– Üzleti szempontból számunkra nem jelentett hátrányt, sőt, új területekről, gyógyszertáraktól és orvosi rendelőktől kaptunk megbízásokat, mivel különösen az első időszakban sok helyen kaotikus helyzetek alakultak ki. Sokan nem értették meg és fogadták el a különböző biztonsági szabályok szükségességét.

– Ez változott azóta?

– Igen, kifejezetten fegyelmezettebbek az emberek. Számunkra viszont fejlődési lehetőséget is jelentettek ezek a munkák, hiszen a kollégáknak meg kellett tanulniuk, hogyan legyenek következetesen udvariasak a betegekkel és vásárlókkal, miközben önmagukra is vigyázniuk kell. Jól csinálták, mert eddig egyikük sem fertőződött meg.

– Hogyan kezdődött a Szamuráj 07 története?

– 1989-ben Takács Péter és Ulviczki Zsóka segítségével Dinamika névvel alapítottunk egy sportegyesületet a városban működő küzdősportolók – a Jakab Lajos Önvédelmi Iskola, a rögbisek, judosok, kick-boxosok és testépítők számára. Jó bevételi lehetőségnek tűnt a különböző rendezvények, diszkók biztosítása. Amikor később végzettséghez, szakmai felkészültséghez és céges keretekhez kötötték ezt a tevékenységet, 1992-ben megalapítottam a Szamuráj 07 Bt-t, 1995-től pedig kft-ként működik a társaság.

– Eredetileg mi volt a szakmája?

– Gépgyártás-technológusként végeztem, majd a nyolcvanas évek végén judo szakedzőként diplomáztam a Testnevelési Főiskolán. Ahogy fejlődött a cég, a legfontosabb tisztségviselőkkel együtt igyekeztünk folyamatosan bővíteni a szakmai ismereteinket. Szalai Attila igazgatóval és Szadai Mihály helyettessel együtt felsőfokú személy- és vagyonőrvégzettséget szereztünk, a fiam, ifjabb Szél Pál pedig, aki a pénzügyi-gazdasági igazgató, a Testnevelési Egyetemen, majd a Nemzetvédelmi Egyetem civil szakján kapott diplomát.

– Hogyan sikerül lépést tartani a folyamatosan változó jogi és technikai környezettel?

– Előbbi Szadai Misi kollégám feladata, ő hívja fel a figyelmünket a működésünket szabályozó törvényi változásokra, a technológiában pedig Kiss Tamás tudására támaszkodunk, aki több mint tíz éve dolgozik nálunk szerelőként és nagyon megbízható, professzionális szakember.

– Úgy tudom, a szakmai kamarában is szerepet vállalnak.

– Szalai Attila az Országos Személy- és Vagyonvédelmi Kamarában, én pedig a Pest megyei szervezetben vagyok alelnök. A kamara is sokat segít abban, hogy naprakészek legyünk, hiszen hetvennégy-ezer személy- és vagyonőrt fog össze. Jogi és szakmai hátteret biztosít számukra, például azzal, hogy megszervezi az őrök ötévenkénti kötelező vizsgáját.

A belügyminisztérium megbízására hozta létre Vörösmarty Mihály rendőr ezredes a kilencvenes évek elején. Az Érdi Rendőrkapitányság területéről engem delegáltak az első megbeszélésre, amelyen tizenheten vettünk részt. Misi bácsiban nagyon jó képességű szervezőt ismertünk meg, akitől hihetetlenül sokat tanultunk.

– Mi az, ami ki tudja fejezni egy őrző-védő társaság sikerességét?

– A mi esetünkben például a bekötések száma és terjedelme. Ezernél több ügyfél számára biztosítunk távfelügyeletet Észak-Fejér és Dél-Pest megye több településén, a többi között Százhalombattán, Érden, Diósdon, Sóskúton, Tárnokon, Ercsiben. Ezek között az ügyfelek között magánszemélyek, cégek és intézmények is vannak. A százhalombattai tapasztalataink alapján az ercsi, a ráckeresztúri, tavaly pedig a budaörsi polgármesteri hivatal is ránk bízta az önkormányzati intézmények távfelügyeletét.

– Hány alkalmazottal látják el ezt a munkát?

– Összesen ötvennégyen dolgozunk a Szamuráj kötelékében, valamennyien rendelkezünk legalább alapfokú szakmai végzettséggel.

– Vannak bűnügyileg fertőzöttebb települések, ahol ez az ingatlanok árában is megnyilvánul. Ilyen helyeken is jelent valamit a távfelügyelet?

– Abszolút nyugalmat és biztonságot. Több mint tíz éves tapasztalat, hogy a betörők és tolvajok messzire elkerülik a távfelügyelt ingatlanokat. Az úgynevezett „nyunyós” helyeken ugyanis sokkal rosszabbak az esélyeik. Amikor ugyanis illegálisan behatolnak valahová, az lopásnak számít, ha viszont akár csak lökdösődni kezdenek a tulajdonossal, az már rablás, vagyis sokkal súlyosabb bűncselekmény, sokkal súlyosabb következményekkel.

Ha pedig a kiérkező biztonsági őrrel kerülnek – akár csak a legenyhébb – fizikai összeütközésbe, még komolyabb büntetésre számíthatnak, mivel a tettet közfeladatot ellátó személy ellen követik el. Ugyanez a védettség vonatkozik egyébként a polgárőrökre is.

– Az őrzés-védelmen kívül végeznek más szakmai tevékenységet is?

– A ’90-es-2000-es években foglalkoztunk személyvédelemmel és magánnyomozással, de olyan szerteágazóvá vált közben a szakma, hogy az ilyen megbízásokat ma már alvállalkozókkal, megbízható, tapasztalt külső partnerek bevonásával látjuk el.

– Jól tudom, hogy ön kezdeményezte a százhalombattai polgárőrség létrehozását, jelenleg pedig az országos polgárőrszervezetben is tisztséget visel?

– 1994-ben alapítottuk meg a városi polgárőrséget a Balogh Lajos-gyilkosságok hatására, 127 fővel, február 2-án, a Polgármesteri Hivatal B szárnyában. Emlékezetes nap számomra, ezért tudom minden részletét. A battai polgárőrség országosan elismert, aranykeresztes szervezetté vált, a város pedig Polgárőr Város címet kapott a számunkra nyújtott támogatásért, a nagyon jó együttműködésért. Egyébként törvény kötelezi a polgárőrségeket az önkormányzatokkal és a rendőrséggel való, szerződésben is rögzített együttműködésre.

– Mi a helyzet a katasztrófavédelemmel?

– A Szamuráj 07 együttműködési szerződés keretében jelzi a tűzeseteket, amelyeket a távfelügyeleti rendszer segítségével érzékel.

– Mennyire erős a piaci verseny? Sikerül-e megőrizni a pozíciókat az országosan zajló koncentrációval szemben?

– Nehéz megállni a helyünket, de előnye is van a méretünknek. Egy nagyobb cégnél ugyanis nem kevés költséget jelent a pénzügyi, jogi csapat, a számos vezető eltartása. Mi viszont kevesebben vagyunk, így lépést tudunk tartani az árakkal, szakmailag pedig sok esetben felkészültebbnek számítunk. Én a folyamatos fejlesztés híve vagyok, az új kollégák képzését a cég finanszírozza, ha pedig a legkisebb rést is észrevesszük a piacon, azonnal lépünk. Más kérdés, hogy a járvány miatt egyre többen zárkóznak el a személyes találkozóktól, főként az idősebb emberek, amit maximálisan meg is értek.

– Mit emelne ki, mi változott leginkább a szakmában az elmúlt három évtizedben?

– A legfontosabb a törvényi szabályozás megjelenése, valamint a technika olyan arányú fejlődése volt, amiről nem is álmodtunk. 1994-ben az elsők között, de mi is csak ismerkedtünk a riasztórendszerekkel, és egy monitorral meg egy kis számítógéppel láttuk el a távfelügyeletüket. Ma viszont egy egész falat elfoglalnak ezek a berendezések, az okostelefonomon pedig bármikor megnézhetem, mit csinálnak otthon a gyerekek.

– Mióta működnek saját telephelyen?

– Tizenhárom éve. Kezdetben a Polgármesteri Hivatalban béreltünk helyiséget, amikor pedig felépült az új telephelyünk a Damjanich u. 29-ben, a város első gázcseretelepén, akkor úgy döntöttünk, miért ne tartanánk meg ezt a tevékenységet, amely munkát és bevételt jelent egy kollégánknak. Mindig ügyelünk rá, hogy mi legyünk a legolcsóbbak a környéken.

– Mit mondana a vagyonbiztonság hazai kultúrájáról?

Nagyon fejletlen. Rendőrségi irányelv, hogy éves szinten az őrizendő vagyon egy százalékát érdemes a biztonságára fordítani, és Nyugat-Európában ez így is van. Az ingatlanok távfelügyelete ugyanolyan természetes, mint a gáz, a villany, a víz bekötése. Ezzel szemben például Százhalombattán a mintegy nyolcezer lakóingatlanra valamivel több mint ezer bekötés jut. Ebben a szerintem rossz arányban azonban érvényesül az is, hogy az ország egyik legbiztonságosabb településén élünk.

– A cég elnevezése adja magát, de fűződik hozzá valamilyen történet?

– Azt gondolom, a szakmai hitelességemhez hozzátartozik, hogy 5. danos judomester vagyok, és a szamurájok értékrendje – az abszolút hűség, önmagunkhoz is, a karakterisztikus kiállás, a szemtől szembeni fellépés – mindig közel állt hozzám. Fontosnak tartom ebben az értékrendben, hogy nem az ellenfél megsemmisítése, csupán a megállítása a cél, mint ahogy a folyamatos tanulást, fejlődést és önmagunk legyőzését is.

– Előfordult, hogy sportemberként – harcosként – komoly kihívások elé állította magát?

– Igen, mert egy életre megerősít mentálisan, fizikailag, és olyan tapasztalatokat ad, amikre egyébként nem tehetnénk szert.

– Mondana példát?

– Ha nem volt kihívás, kerestem magamnak. Előfordult, hogy harminc emberrel verekedtem meg, kétperces menetekben, egyperces pihenőkkel. Több sebből véreztem, eltört az orrom, de állva maradtam. Három hónapot töltöttem egyedül a Vértesben, de ami a legnagyobb élményt nyújtotta, az három hét volt az amazonasi indiánok között.

– Hogy került oda?

– Az egykori TEHAG-nak voltak üzleti-szakmai kapcsolatai a brazíliai Chimbo-ban, és egy alkalommal magukkal vittek. Megismerkedtem a Rio de Janeiro-i rendőrfőkapitánnyal és kétszer három hónapot tanítottam önvédelmet meg fegyverismeretet a brazil rendőröknek. Így vált lehetővé, hogy elkerültem Tabatingára, Brazília és Kolumbia határára, ahol három hetet laktam az őslakosokkal cölöpházakban. Húsz éve történt, de a mai napig visszamennék közéjük. Az a boldogság, szeretet, amiben élnek, magával ragadott.

– Kegyetlen harcosokként mutatják be őket a kalandfilmek.

– De ha elfogadnak, te leszel a legjobb gringó, a „professzóre”.

– Biztos rengeteget tanult ott, de mit emelne ki első sorban?

– Hogy analfabétának mondjuk őket, ami igaz, hiszen sem írni, sem olvasni nem tudnak. De kiválóan számolnak, és sosem hagyják átverni magukat. Három nyelven beszélnek: spanyolul, portugálul és a turisták miatt németül vagy angolul. Ha pedig kivisznek a vadonba, úgy eligazodnak, mint mi a KRESZ-táblák között. Ha viszont nélkülük maradnál ott, három-öt nap múlva végleg eltüntetnének a hangyák. Akkor ki az analfabéta?

– És a Vértes?

– Érdekes volt, de nem mondhatnám, hogy megvilágosodtam.

– Hosszú távú tervek?

– Március 15-től nyugdíjas leszek, de nem fog változni semmi. A nyugdíjamból megyünk majd nyaralni, ez a terv.

– Ha az ember magára néz, nem az jut eszébe, hogy igen, ideje pihennie a Pali bácsinak…

– Megtartott a sport, a tanulás és, hogy mindig fiatalok között mozogtam. Most meg a fiatal feleségem – decemberben ünnepeltük a tizedik évfordulót – és a kis gyerekeim miatt muszáj fiatalnak maradnom. Bori hét éves, Bálint kilenc, Zsombor, a nevelt fiam tizenhárom. Közben a két felnőtt gyerekemtől már három unokám van: Gergő, Bia és Pali.