A történelem kérdéseiről folyamatosan beszélni kell

Interjú Mitták Ferenccel

„A közelmúltban, 2024. április elején jelent meg a „Más szemmel II. kötet, 48+2 újabb magyar és világtörténelmi eseményről és személyről” című könyvünk, amelyet feleségemmel, Mittákné Bögre Ágnessel írtunk. Különleges kötetről van szó, több vonatkozásban is: a könyv egy nászajándék egymásnak, gyermekeinknek, unokáinknak, rokonságunknak és barátainknak. Ugyanis az 50. házassági évfordulónkra írtuk, mely évforduló 2024. április 13-án volt. Egy szép szertartás keretében erősítettük meg házasságunkat: volt gyűrűhúzás, gyertyagyújtás, anyakönyvvezetői beszéd, pezsgő. A műsort az ügyes unokáink adták. Később volt ünnepi ebéd és torta is.
Különleges a könyv abban is, hogy korábban Zoltán fiammal írtunk könyvet a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulójára (2003-ban), Péter fiammal pedig 5000 év 1000 híres világtörténelmi személyéről írtunk vaskos kötetet, és most sor került arra, hogy feleségemmel is jelenjen meg közös kötetünk. Azt hiszem, viszonylag ritkaság, hogy egy 4 tagú családban a férj és apa minden közeli családtagjával könyvet ír.” (Mitták Ferenc)

– Történelem-népszerűsítő cikkeiket aligha kell bemutatni olvasóinknak, hiszen több mint egy éve minden lapszámunkban megjelenik. A szerzőkről viszont keveset tudnak. Kérem, néhány mondatban mutassa be, kik állnak az írások mögött.

– Röviden a kötet szerzőiről: jómagam történelem-régész diplomát szereztem 51 éve a szegedi egyetemen, ezt később népművelés diplomával és az Államigazgatási Főiskola igazgatásszervezői oklevelével egészítettem ki. A feleségem ugyancsak a szegedi egyetemen szerzett történelem-francia szakos oklevelet, immár 49 éve, amelyet később magyar szakos diplomával egészített ki.

Mindketten 1975-től dolgoztunk Százhalombattán, 35 éven keresztül: én a város közigazgatásában, a feleségem pedagógusként tanított és nevelt generációkat, évtizedekig igazgató-helyettes volt az Eötvös Loránd Általános Iskolában. 2010-ben vonultunk nyugállományba.
Talán munkánkkal hozzájárultunk Százhalombatta fejlődéséhez, gyarapodásához. Feleségem a városi pedagógus igazgatói munkaközösség vezetőjeként is tevékenykedett, elsőként kapta meg az önkormányzat városi Pedagógiai Díját.

Jómagam abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy megkaptam a Pro Urbe Százhalombatta Díjat, és rengeteg intézmény alapításában, fejlesztésében részt vehettem. Aktív korunkban mindig is a városért dolgoztunk. Ott is laktunk, éltünk, a nyugdíjas éveinkre költöztünk át Érdre.
Azt mondhatom, hogy a történelem a szakmánk, ezer szállal kötődünk hozzá. Tanítottuk – diákokat és felnőtteket –, cikkeket és könyveket írtunk. Úgy is mondhatjuk, hogy népszerűsítettünk, ismeretterjesztettünk.

– Legutóbbi könyvük magyar és világtörténelmi eseményeket jár körbe. Hogyan választanak ki egy-egy témát? Mi dönti el, hogy miről születik írás?

– A jelenlegi könyv a 2023. márciusban megjelent „Más szemmel, 48+2 magyar történelmi eseményről és személyről” című könyvem II. kötete. 2023 nyár végén döntöttük el feleségemmel, hogy a történelmi évfordulókat folytatjuk, kiegészítve világtörténelmi eseményekkel és vonatkozásokkal. A kötetek az év 12 hónapja szerint tagozódnak, 12 x 4 = 48 évforduló + 2 elemző tanulmány. Az egyes témákat közösen választottuk, egy meghatározott tematika szerint. Például a jelenlegi kötet plusz 2 tanulmánya a háborúk és békék, a demokráciák és diktatúrák kérdését elemzi, az évfordulókat is eszerint választottuk ki. Izgalmas feladat volt. Igazából talán az olvasó is felfedezi a szerzői szándékokat, és élvezettel tanulmányozza az egyes írásokat.

– Írásaikban időnként kritikai megjegyzések is előfordulnak. Ilyen a történelmi emlékezet, kit megerősít, kit cáfol?

– Igen, az írásokban fellelhetők kritikai megjegyzések is. Minden kis tanulmányban szerepel a „Megjegyzések, felvetések, gondolatok” című rész, ahol az eseményeket kvázi „más szemmel” vizsgáljuk. Példaként említem, hogy a közvélemény, még a történészi is úgy tudja, hogy a középkori Erdélyi Fejedelemség 1541 és kb. 1710 között önálló volt. Nos, ez nem felel meg a valóságnak: török vazallus állam volt, az erdélyi fejedelmeket a török szultán nevezte ki. A fejedelemség éves adót fizetett a szultánnak, külpolitikáját a Török Birodalommal kellett egyeztetnie, viszont belpolitikailag önállóan fejlődött, nem volt török megszállás.

– Ez az első közös kötetük. Két szakmabeli hogyan dolgozik együtt, milyen a munkamegosztásuk?

– Feleségemmel mindketten történészek vagyunk, nagyon sok tapasztalattal. A munkamegosztás is adta magát, ő mint a francia és a nyugat-európai történelem jó ismerője, ezeket a témákat dolgozta ki (pl. a nagy francia forradalom, Napóleon, Jeanne d’Arc stb.). Jómagam mint ókortörténész is, az ókori témákat gondoztam (pl. Augustus, Marathon, Nagy Sándor, Catalaunum stb.). A megállapításokat természetesen megbeszéltük, közösen alakítottuk ki. A helyzet az, hogy 50 év együttélés, gondolkodás tükröződik a kötetben.

– Munkásságának ez már a 23. kötete. A 25 éves köztisztviselői pálya majdnem minden évére jut egy kötet. Visszaemlékszik rá, mikor és hogyan döntött az írás mellett?

– Igen, ez már a 23. önálló kötetem. Mint említettem, ebből hármat a családtagjaimmal írtam, de az ötletgazda és az összefogó én voltam. Az igazság az, hogy nem 25 éves a köztisztviselői pályám, hanem 37: ebből két év szülővárosomban, Dabason, 35 év pedig Százhalombattán.

Igen, visszaemlékszem a kezdetekre: ahogy megtanultam írni, onnantól kezdve írok (1956-tól) verseket, naplót, történeteket, tanulmányokat könyveket. Hál’istennek, sok minden meg is jelent nyomtatásban. A könyveimre, írásaimra büszke vagyok. Már egy könyvespolcnyi kötetem van. Annak külön is örülök, hogy 2006-ban meg tudtam írni Magyarország történetét is, ami nem minden történésznek adatik meg. Az a könyv rekord példányszámban, 20 ezer példányban jelent meg díszkiadásban. Éppen a napokban említette nekem egy százhalombattai lakos, hogy a kék keményfedeles kötet a kedvenc olvasmánya, sokat forgatja. Ez is bizonyítja, hogy érdemes dolgozni, alkotni. Mert ne gondolja senki, hogy könnyű: éjszakák, hétvégék mennek el az alkotásra.

– Dabason született, Érden él és Százhalombattához kötötte a munkája. Hogyan értékelte a környezete, hatott-e egy-egy település a témaválasztására?

– Lassan 75 éve lesz, hogy megszülettem a Pest megyei Gyón községben, mely ma már Dabas város településrésze. Mindig is büszke voltam szülőfalumra, Gyónra: ott született Gyóni Géza költő, Vay Sarolta publicista, a maiak közül dr. Bábel Balázs kalocsai érsek. Sokszor haza járok, igyekszem Dabas fejlődését szolgálni, 2006-tól a város díszpolgára vagyok. Amerre jártam, dolgoztam, azt a könyveimben feldolgoztam: Dabast, Százhalombattát, Gárdonyt, még Érdet is. Számomra így kerek a világ: alkotni és megmutatni azt, ami szép. Tehát az egyes települések az alkotómunkámat is befolyásolták. Mondhatom, hogy mindent szívesen, a szívemből tettem, a jövő érdekében.

– A könyv sikerét olvasóink is visszaigazolják (egy-egy írás weboldalunkon elérte a 2500 olvasót). Tervezik a folytatást?

– Örülök, hogy az írásaink népszerűek az olvasók körében. Így van értelme szerény munkálkodásunknak. Valljuk, hogy a történelem kérdéseiről folyamatosan beszélni kell. Számtalanszor tapasztaljuk, hogy nincs kellő ismeret, alapvető ismeretek hiányoznak, nota bene jelentős történelmi évfordulókat meg sem említenek. Szerény eszközeinkkel ezen szeretnénk változtatni. Természetesen a munkát folytatni kívánjuk.