A gondolkodás iskolája

Soós Máté útja

Apró gyermekként mindent megszámolt, már kisiskolásként megnyerte a Zrínyi Ilona Matematikaverseny megyei fordulóját. Most húsz éves, sugárzik a boldogságtól, ott van, ahol lennie kell. Az Oxfordi Egyetem matematika-informatika szak másodéves hallgatójával, a százhalombattai Soós Mátéval beszélgettünk.

– Mikor és hogyan derült ki, hogy az átlagnál jobb vagy matematikából?

– Ez fokozatosan derült ki, de azért mondhatni, hogy már a legelején, mert mindig is nagyon szerettem a matekot és ez a tanáraimnak is feltűnt. Először harmadikos koromban vettem részt a Zrínyi Ilona Matematikai Versenyen, akkor azt hittem, hogy nagyon rosszul sikerült és nem is törődtem vele. Később derült ki, hogy megnyertem a megyei döntőt és bejutottam az országosra. Ez egy nagy lökést adott és ezután kezdtem egyre többet foglalkozni a matekkal, a tanárok is sokat segítettek. Ők ajánlották, hogy próbáljam meg a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola hatévfolyamos speciális matematika tagozatát, mert matekból az az ország legjobb iskolája. Sikerült is bejutnom és utólag kiderült, hogy ez egy nagyon jó döntés volt.

– Tizenkét éves korodtól az érettségiig naponta több mint két órát ingáztál? Ilyen fiatalon nem volt ez megterhelő, a szüleid nem féltettek? Vagy ennyire hajtott a matematika szeretete?

– Eleinte féltettek. Az ingázást hamar megszoktam, nem éreztem megterhelőnek, de volt osztálytársam, aki még többet utazott naponta. Nagyon élveztem, hogy többet foglalkozhatok a matekkal. Arra soha nem gondoltam, hogy minek ez nekem, mert utólag is úgy érzem, nagyon megérte.

– A Fazekas Gimnázium szeret versenyeztetni, különösen a matematika tagozaton. Sokat jártál versenyekre? Hogy néz ki egy matekverseny?

– Évi két, három versenyünk volt. Kifejezetten erre nem készültünk, csak azzal, hogy folyamatosan tanultunk. Voltak OKTV versenyek és matekolimpiák. A matekolimpiára a Fazekas felkészítő szakkört rendez, ahova az ország minden pontjáról jönnek résztvevők. De voltak egy-két és több napos matektáborok is. Itt csak matekoztunk, illetve a hosszabb táborokban volt szabadidős elfoglaltságunk is.

A matematikai versenyek korosztályonként változók. Már alsóban megkezdődnek az olyan versenyek, mint például a Zrínyi Ilona Matematika verseny ahol a kérdésekre öt lehetőségből kell a jó megoldást kiválasztani. A felsőbb osztályok versenyeiben inkább a kifejtős feladatok a jellemzőbbek, mint például az OKTV-n és az olimpiákon. Körülbelül három-öt feladat van, amit négy-öt óra alatt kell kifejteni. Itt már nem csak a megoldás kell, hanem le is kell azt vezetni.

– A Fazekasban is kiemelkedtél matematikatudásoddal, volt nálatok rivalizálás?

– A Fazekasba azért a kiemelkedően jó matekosok jártak. A rivalizálás nem volt jellemző, országosan voltunk körülbelül tízen, akik eléggé esélyesek voltunk a versenyeken. Hogy ki hogyan teljesít, az mindig az adott helyzetben derült ki. Mindenesetre a legjobb környezet volt a matektanuláshoz.

– Honnan jött az ötlet, hogy az Oxfordi Egyetemre jelentkezz? Mi volt ennek a menete?

– Korábban a szüleimnek mindig mondták viccesen, hogy na, ez a gyerek majd Oxfordba megy! Ahogy haladtak az évek, ez egyre valóságosabbá vált. Mivel a Fazekas Gimnázium matekból nagyon jó, ezért eleve sokan szoktak jelentkezni az Oxfordi Egyetemre, vagy a Cambridge-i Egyetemre és sokan be is szoktak kerülni. Tehát ez nem egy esélytelen dolog, így szinte automatikus volt, hogy megpróbálom.

A magyarok körében a két iskola közül a Cambridge-i Egyetem a népszerűbb és oda többen is jelentkeznek és többen is járnak. Én azért döntöttem Oxford mellett, mert ott volt matematika-informatika párosítás.
Az angol felévteli eléggé különböző a magyartól. Első körben írni kellett egy legfeljebb négyezer karakteres personal statement-et. Ez gyakorlatilag egy önéletrajz az eredményeimről, a motivációimról, az érdeklődési körömről stb. Ehhez kellet egy tanári ajánlást is csatolni. Ezek alapján eldöntik, hogy kapunk-e offert – ajánlást – ami abból áll, hogy meg kell szerezni bizonyos vizsgákat, ami az én esetemben az érettségi és a nyelvvizsga volt. Az átlagos angol egyetemen ez az általános felvételi rendszer. Oxfordban ezen kívül volt még egy matek teszt, amit itthon megírtam. Ezek alapján hívtak be személyes interjúra. Ez már Oxfordban volt, ahova másik négy osztálytársaimmal mentem, de egyedül én jutottam be.

Az Oxford-i és a Cambridge-i oktatásnak van egy jellegzetessége, a tutorial. Ez arról szól, hogy egy tanár két-három diákkal személyesen foglalkozik, dolgozik. Ezért az interjún, ahol két tanár volt, azt is nézték, hogy mennyire tudnak majd együtt gondolkodni, dolgozni a diákkal. Előttük kellett egy feladatsort megoldani, majd kérdéseket is tettek fel.

A tanév harmadévekből áll, két hónapnyi oktatással, egy hónapnyi szünettel. Egy-egy harmadban ugyanúgy vannak nagy előadások – ami most online volt – mint itthon, de a hangsúly a tutorialon van. Ez a matekosoknál úgy van, hogy hetente, kéthetente a tananyagnak megfelelően meg kell oldani egy-egy feladatsort. Ezt átküldjük a tutornak, megnézik, kijavítják és a tutorialon erről beszélgetünk.

– A pandémia mennyire szólt bele a tanulmányaidba?

– Beleszólt, mert nem tudtam minden harmadévet kinn tölteni. Az első harmadévben 2020. szeptember végétől voltam kinn. A másodikra nem tudtam kimenni, a harmadikra is azt mondták, hogy ne menjünk, de szerettem volna ott vizsgázni így a harmadik harmad második felében kimentem, bár tíz napot karanténban kellett töltenem. Vizsgaidőszak csak egy van egy évben. Ráadásul nem mi osztjuk be a vizsgaidőpontokat, hanem meg vannak adva, hogy mikor kell menni. Nekem például az öt vizsgámat két héten belül kellett teljesítenem. Ez azért eléggé megterhelő volt.

– A kinn töltött rövid idő alatt azért sikerült barátokra szert tenni, megismerni, belakni Oxfordot?

Oxfordban körülbelül húsz colleg-re van felosztva. Amikor az egyetemre jelentkezünk colleg-be is jelentkezni kell. Én utánaolvastam, hogy melyikbe érdemes. Ezek területileg különálló, régebbi, újabb, kisebb-nagyobb épületek saját kerttel, étkezdével, büfével, könyvtárral, különböző közösségi terekkel, programokkal, több-kevesebb diákkal, azok szálláshelyeikkel. Én is egy ilyenben élek, egyedül egy szobában, ez nagyon kényelmes és jól lehet tanulni. A colleg-ban nem csoportosulnak az egyetem szakhallgatói. Az én colleg-omban egy szaktársam van, egy bolgár srác, akivel egy tutorialon is vagyok.

Az épületek többsége egyébként kívül-belül tényleg olyan, mint a Harry Potter filmekben.

A pandémia miatt nem igazán találkoztam sok emberrel. Ebben a helyzetben nehéz ismerkedni, barátkozni. Ezért még nem sikerült barátságot kötni, de ismeretségeket már kötöttem.
Egy normális év alatt ez másként lenne, de így többnyire matekosokkal találkoztam. Várom már, hogy rendesen bejárhassak előadásokra, hogy megtapasztaljam az igazi egyetemi életet.

Alapvetően az időm nagy részét tanulással töltöttem, ezért sokat voltam a szobámban. De kisebb-nagyobb sétákat tettem a környéken és rendszeresen járok futni és néha falat mászok. Ez is biztos másképp nézne ki, ha nem lenne járványhelyzet.

– Sok magyar diák van Oxfordban?

– Nem mondanám, hogy sokan vagyunk, mert a magyarok többnyire Cambridge-be mennek. Az évfolyamon hat-hét magyar van, az egész egyetemen körülbelül huszan vagyunk. A colleg-omban egy harmadéves magyar van, de ő nem matekos. Egyébként az egész egyetemen körülbelül negyvenöt elsőéves matek-infós van, magyar csak én vagyok.

– Anyagilag mennyire nagy teher ez a családnak?

– Ami nagy dolog az a tandíj. Anglia már nem tagja az Uniónak, de nekünk szerencsénk volt, mert mi voltunk az utolsók, akik angol diákhitellel meg tudtuk ezt oldani. A diákhitelt a teljes képzésre – azaz négy évre – kaptam meg. Persze ezt majd vissza kell fizetnem. Nekem nem kellett vízum, dolgozhatok is. Akik most mennek, már nem kapnak angol diákhitelt és a tandíjuk is körülbelül négyszer annyi, mint most. Ezen túl van a lakhatás, az élelmezés és az utazás költsége, amit a család fizet. Tankönyveink nem nagyon vannak, úgyhogy erre nem kell költeni.

Az év elején még felvettem a magyar diákhitelt is, aztán az év közepén kiderült, hogy mivel Anglia kilépett az Unióból, ezért amit eddig megkaptam vissza kell fizetni.

Ha visszaáll a rendes oktatási rend, akkor nem szándékozom gyakran hazajárni. Nem csak a pénz miatt, hanem a tanulás miatt is. Ráadásul szeretnék majd dolgozni is, de azt csak a szünetekben, vagy nyáron tehetem, mert az egyetem nem nézi jó szemmel, ha valaki év közben munkát vállal.

– Van már valami terved, hogy mit kezdesz majd a diplomáddal?

Konkrét terveim még nincsenek, egyelőre nagyon élvezem, hogy csak azzal foglalkozok, amit szeretek. A matematika több annál, mint számolás. A hétköznapi embernek szinte csak ez jut eszébe. Az élet sok területe mögött ott van a matematika. Például most a járvány terjedésének kiszámolásánál is a matematikát használják. Én félig informatikus leszek, ez sokkal konkrétabb, és szeretnék majd valamilyen informatikai munkát is vállalni. Második évben már lehet specializálódni, de még nem döntöttem, ez majd kialakul. Hogy mit tudok kezdeni a diplomámmal, igazából az elkövetkező négy-öt év alatt dől el.

– Az elmúlt két-három év számodra szédítő gyorsasággal, tanulással, testi-, lelki- és egészségügyi kihívásokkal telt. Helyt álltál a matematikában, a karrieredben, és helyt álltál emberségből, testvéri szeretetből. A húgod nemrégiben egy súlyos betegségen esett át. Hogy az Ő álmai is megvalósulhassanak, az érettségi vizsga előtt egy héttel csontvelőt adtál. Szavakba tudod foglalni, milyen volt, amikor megtudtad, hogy segíthetsz rajta?

– Ennek nem sok esélye volt, és amikor megvizsgáltak és kiderült, hogy segíthetek örömmel töltött el. A csontvelő kiszívása nem volt fájdalommentes, de elviselhetetlen sem. A helye néhány napig fájt, de az érettségi jól sikerült. Egy év múltán a húgom már teljesen felépült, újra sportol, újra teljes életet él.

– A pandémia miatt most sok időt tudsz a szüleiddel, nagyszüleiddel együtt tölteni Százhalombattán. A régi osztálytársakkal tartod a kapcsolatot?

– A battai osztályból maradtak barátok, és ha nem is sokszor, de személyesen is találkozunk. Itthon is eljárok futni, falat mászni. A Fazekasból, a matek világából több és szorosabb barátom van. Velük gyakrabban találkozom és a messzebb lakó barátokkal táborokban, versenyeken és online tartom a kapcsolatot.