A maradandóság városában
Debrecenbe kirándult a NYUPEK
Szegedinácz Anna
A Százhalombattai Nyugdíjas Pedagógus Klub Egyesület ebben az esztendőben Debrecent nézte ki úticélul. Szeptember elején – ahogy minden évben – együtt eltöltünk majdnem egy kerek hetet valamelyik magyar városban. Ahogy a népdal mondja, „Debrecenbe kéne menni!”, hát elmentünk.
Debrecen iskolaváros, itt található az „ország iskolája”, ahogy a Debreceni Református Kollégiumot a helyiek nevezik. Itt tanultak – a teljesség igénye nélkül: Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János, Móricz Zsigmond, a Tisza testvérek (István, Kálmán és Lajos), Irinyi József és János, Szabó Magda, hogy csak a legismertebbeket említsem. Gazdag programlehetőség várt bennünket, amit nagyszerűen sikerült eltölteni. A belváros számos sétálóutcával, tágas terekkel, értékes épületekkel, látnivalókkal, sok kiülős vendéglővel várt bennünket. Igazi nyüzsgő nagyvárosi élettel.
A központban lévő Széchenyi utca 6. szám alatti patinás Régi Posta Étterem és Fogadóban szálltunk meg 15-en, a többiek – 6-an – a Péterfia utcában találtak maguknak még kedvezőbb áron szállást. A fogadó tágas udvarában három épület van, két szállás és a tágas, nagy méretű étterem. Nem csak esküvőkre, más nagyrendezvényekre is gyakran igénybe veszik a vendégek.
A fogadót az elmúlt években újították fel és valamennyi szobája a nevében viseli teljesen más arculatát. A társammal a „Provansz” szobába telepedtünk be, ahol a franciás berendezés mellett például – gondolva a mozgáskorlátozottakra –, úgy alakították ki a tágas fürdőszobát, hogy oda kerekesszékkel is be lehetett menni. Nem volt a tusolónak zárt kerete, magában a kocsiban is el lehetett volna végezni a fürdőzést. De volt „Szekérszoba”, kocsikerékkel díszített kétszemélyes baldachinos ággyal, „Debrecen” szoba, a debreceni látnivalókkal feliratozva a falakon. Minden szoba berendezése más és más volt. Volt „Színes szoba”, „Múzeum” szoba és „Country” szoba is.
A fogadó konyhája ugyancsak kiváló, volt szerencsém korábban már belekóstolni a szakács kiválóan fűszerezett szarvasragu levesébe, amit megrendeltünk két este is. Terített asztal, gazdag reggeli várt bennünket, remek kínálatból válogathattunk. Bár menüje nincs, a kedvünkért összeállítottak kétfogásos ebédet – levest és főételt, kedvezményes áron, a máshol megszállt társainknak is. Mennyiségében és minőségében is elégedettek lehettünk.
*
A társaság többsége vonattal érkezett 2024. szeptember 9-én délben. Ebéddel kezdtünk, majd elfoglalta ki-ki a saját szobáját. Délutáni közös programnak a Termál fürdőt terveztem, amit aztán szinte minden nap estefelé is meglátogattunk. A négy benti meleg vizes medence különböző hőfokú volt. Középen meleg (40 fokos) és jéghideg páros medence várta azokat, akik az immunrendszerük erősítésére elég bátrak voltak kipróbálni a sokkoló hőmérsékleti különbséget. A külső szabadtéri meleg medence közvetlenül a bejárat közelében van. Azt is kipróbáltuk többen.
Este a belvárosban sétáltunk és a fárasztó nap után jól esett a pihenés a kényelmes ágyakban.
*
Kedden délelőtt a Debreceni Református Kollégiumot látogattuk meg, ahol kiváló, nagytudású tárlatvezetőnk bemutatta a Kollégium számos kiállító terét, végül a gyönyörű és igen értékes könyveket, kiadványokat is birtokló könyvtárat. Nemcsak a Kollégium történetét ismerhettük meg, de Debrecen városét, a Kollégium életét, kiemelkedő és ismert tanulóit, oktatási módszerét, pedagógiai elveit. Igen értékes két órát sikerült eltölteni náluk.
Délután a Debreceni református Nagytemplom volt az úti cél, ahol megismerve a korábbi, ezen a helyen álló templomok története mellett, képet kaptunk arról, miért fontos a Kollégium és a Református Nagytemplom a magyar történelemben, hiszen itt történt meg, 1848-ban az az országgyűlés, amely kimondta a Habsburg Ház trónfosztását. Itt ülésezett a kormány az Országház kényszerű elhagyása után. Továbbá 1944. december 21-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés színhelye is volt.
Az első emeleten megtekintettük Buka László festőművész alkotásait. Vezetéssel felmentünk a haranghoz, és kiléphettünk a Nagytemplom teraszára, előttünk a Kossuth tér látványával.
A napi közös programot esténként séta, kiülés hangulatos vendéglátóhelyeken követte. Aki viszont megkedvelte a Termálfürdő melegvizét, pancsolással tölthette az idejét, mert a fürdő ½ 9-ig volt látogatható.
*
Szerdán délelőtt csepegő esőben érkeztünk a Déri Múzeumhoz. A Munkácsy trilógia megtekintésével kezdtük a múzeumlátogatást, szakavatott vezetővel. A terem akusztikája – erősen visszhangzott –, nem tette lehetővé, hogy mindenki értse is, mit mond a festményekről a vezető. Persze maguk a képek monumentálisak és a Jézus történet három legfontosabb mozzanatát megörökítő festménynek – függetlenül attól, kik a tulajdonosai, együtt kéne, hogy maradjanak, azoknak itt teljesen jó helye, körülményei vannak. Így együtt az egész, többet mond, mint ha külön láthatnánk egyes részeit.
Délután az 1-es villamossal a Debreceni Nagyerdőbe mentünk sétálni. A „város tüdejét” sokan látogatják, mi is kellemes sétát tettünk a Békás-tavat megkerülve. Utána viszont a központban lévő GARA Cukrászdába siettünk, ahol kiváló cukrászsüteményekkel, fagyival kényeztettük el magunkat. Az esti séta most sem maradt el a fiatalokkal teli egyetemvárosban. A keddi és szerdai estét a fogadó éttermében elfogyasztott „szarvas ragu” levessel tettük teljessé.
*
Csütörtökön két szakrális hely látogatása volt a tervünk. Délelőtt a Pásti utcai zsinagóga volt az úti cél. A Bejáratnál rendőrautó és néhány civilbe öltözött biztonsági ember várt bennünket és táskavizsga után betérhettünk az 1894-ben Berger Jenő tervei alapján épült – a város főépítésze volt – zsinagógába, melyet nemrégen újítottak fel, igen szép kivitelben. A homlokzat a késő eklektika és román-kori építészet elemeit alkalmazza. Belső tere egyszerűen szép, falfestményei szakrális szimbólumokat mintáznak. Emeletén – hagyományosan az asszonyok terében – képzőművészeti kiállítást láthattunk.
Kiváló idegenvezetőnk beszélt a debreceni zsidóság történetéről, a városban betöltött szerepéről, a holocaust éveiről és megmutatta a szakrális hely más építményeit is a kertben. Először egy kisebb szentélyt láthattunk, melyet gyakrabban használnak szertartás céljaira, mint a nagyobb épületet, majd a fürdőházba vezettek bennünket. Itt a Tóra szerint előírt fürdőzés történhetett hetente. Láthattuk, hogyan készül az ünnepi asztal. A vágóhíd következett, ahol a kóser vágást végezték a metszők és az asszonyok a leölt állatot tisztították meg az ünnepekre. Végül a kertben kapott helyet az a hatalmas emlékfal, ahol 6000, a II. Világháborúban munkaszolgálatos, vagy koncentrációs táborokba elhurcolt és meghalt zsidók neveit tüntették fel.
Délutáni programunk a Szent Anna templom igen szép barokk épületének megtekintése volt. Az 1715. évi országgyűlés Debrecent „Szabad királyi városi” rangra emelte. Ehhez biztosítani kellett „a református Rómában” a katolikusok számára templom és rendház építésének feltételét, ferencesek és piaristák részére.
Építését 1721-ben a milánói születésű Giovanni Battista Carlonéra bízták. Felszentelése 1746-ban történt meg. Ez egy torony nélküli barokk templom lett, amely 1811-ben tűzvészben megsérült. Újjáépítésével és két torony felépítésével Povolni Ferencet bízták meg. Sisakos copf stílusban épült meg. Homlokzatán a Carlone család faragta szobrok közül még három látható, melyek az oromfal csúcsát díszítették korábban is. Az 1928-as felújítás után: Szent Imre herceg, Szent István és Mária – Jézus anyja – szobrait hagyták meg. Felül gróf Csáky Imre, az építtető címere látható.
*
Péntekre, az elutazás előtti napra a Csokonai Vitéz Mihály Színház – a 2012-ben Nemzeti Színházi rangra emelt – épületének látogatását terveztük délelőttre. A színház felújított épületének minden zeg-zugát megmutatta nekünk kiváló vezetőnk, aki hatalmas lelkesedéssel, szeretettel beszélt az intézményről és a benne dolgozó valamennyi munkatársáról.
Debrecen első kőszínháza mór és bizánci elemeket tartalmazó romantikus stílusú épület. Szkalnitzky Antal pesti építész tervei alapján 1861-1865 között épült meg. 1865. október 7-én volt a megnyitója. 1915-ben vette fel a Csokonai Vitéz Mihály nevet. Játszott benne: Blaha Lujza, Csortos Gyula, Honthy Hanna, Latabár Kálmán. Itt kezdték pályájukat: Soós Imre, Mensáros László, Latinovits Zoltán, Hofi Géza.
Látogatásunk napján mutatták be: Lionel Bart világhírű, Olivér című musicaljét hatalmas sikerrel. Ennek részesei lehettünk, mert az emeletre még sikerült néhány jegyet váltanunk, s így az évad első előadásán jelen lehettünk. Az 1960-ban a londoni West End-en bemutatott zenemű az emberi jóság örökérvényű elvét kívánta megformálni. Charles Dickens „Koldus és királyfi” világhírű regénye ihlette a darabot.
Az előadás után hideg, jeges szél, zivatar esővel várt kint bennünket. Szerencsénkre a fogadó viszonylag közel volt, 10 perc alatt hazaérhettünk a zord időben.
*
A csoport tagjai nemcsak közös programokon vettek részt, szabadon választott elfoglaltságaik is lehettek. A Szűcs család és a Körmendi házaspár csütörtökön Hajdúszoboszlóra kocsikázott. Akik máshol szálltak meg, reggelenként a piacot keresték fel, ahol zöldséget, gyümölcsöt, termelői mézet, sült halat, bundás kenyeret vásárolhattak. Hétvégén kaphattak szárított és friss gombát is. A pékárut a Lipóti pékségben és a Szabi Pékségben – Szabadfi Szabolcs üzletében – vásárolták meg. Megkóstolhatták „szeretet kalácsát”, kovászos kenyerét, kiflijét, csokis-narancsos kalácsát és meggyes-kakaós csigáját is. Felkeresték Strühmer híres Cukrászdáját, megkóstolhatták fantasztikus édességeit. Többen nem hagyták ki Debrecenben sem Frei kávézóját. Mi a szobatársammal az utolsó estén a Csapó – sétáló utca – végén épült hatalmas négyszintes Fórum Plázába tértünk be, vásárlási szándék nélkül.
*
Szombaton délelőtt érzékeny búcsút vettünk Debrecentől – tele élményekkel – és hazafelé vettük az irányt, hogy megtudjuk, mi történt itthon, amíg mi Debrecenben múlattuk az időt.
