Alszegtől a főszegig…
Ismerős arcok – Müller Ferenc (III. rész)
Szegedinácz Anna
Próbáltam képviselő lenni, de nem engem választottak meg. Bár továbbra is foglalkoztatott a politika, de részemről ez lecsengése volt a „politikai pályafutásomnak”. Nézem, hallgatom a híreket, véleményt formálok persze, és ha megkérdeznek el is mondom.
Gubodi Margit nénitől hallottam azt a bölcsességet: „Édes fiam, az égvilágon mindenről legyen véleményed, de azt azért tartsd meg magadnak”. Ő egyébként apácának készült, de amikor közelébe volt a dolognak, akkor feloszlatták az apácarendeket. Így „harmadrendi” apáca volt.
Amikor a „politikai pályafutásomat” befejeztem, több minden volt az életemben. Utána lettem az Önkormányzatnál pénzügyi osztályvezető. Egy idő után felmondtak nekem. Ezután több mindent csináltam. Dolgoztam az egészségügyben, kórházi irányításban Budakeszin a Korányiban. Mindig megtaláltam azt a fát, amit magam alatt vághattam, mert felfedeztem, hogy őrületesen pazarolnak. Felajánlottam a gazdasági igazgatónak: „Nem kérek fizetést, mindössze a visszaszerzett vagy fölöslegesen kiadott pénzösszeg 10 %-át.” Azt válaszolta, hogy ez így nem lesz jó, mert akkor neki rúgják meg a hátsóját, és elkezdtek ott is szemétkedni velem. Azt is otthagytam.
Jött egy év munkanélküliség, majd beszálltam egy épületgépészeti kereskedésbe alkalmazottként, és részben vállalkozóként. Itthon is volt egy kis boltom, a cégemtől vásároltam és azt értékesítettem az üzletemben. Egész jól ment. Aztán jöttek a „nem fizetünk” időszakok. Még nem voltam elég tőkeerős, mikor valaki nem fizette ki az árut, amit elvitt. Csődöt kellett jelentenem és az összeget a cégemnek a magánpénzemből fizettem ki, azaz 30 millió forintot. Be kellett zárnom a saját üzletemet és maradtam továbbra is csak alkalmazott.
Így lettem nyugdíjas végül. 60 éves koromig voltam aktív dolgozó, most 72 vagyok.
– Mi történt a nyugdíjas éveidben?
– A feleségem, aki az egészségügyben dolgozott, 2011-ben beteg lett. Véletlenül derült ki, hogy az agyi ráknak egy minősített formáját kapta meg.
Megoperálták, de odáig el is kellett jutni. A műtét sikeres volt, a kemoterápia viszont végzetes problémákat okozott nála. Valószínű megszúrhatták a vastagbelét, mert kilyukadt és súlyos gyulladást okozott a hasüregben. Életmentő műtétre volt szükség, majd még egyszer.
Nem sokkal utána az agyi rák, ami hajlamos kiújulni, sajnos kiújult nála és műteni már nem lehetett.
Én ápoltam és csak a legutolsó idejében került be a törökbálinti idősek otthonába és ott halt meg 2017-ben.
Mindeközben én is beteg lettem. Sokat dohányoztam, és nálam felerősödött egy tüdősorvadás. Szerencsém volt, mert ismeretség kapcsán jó kezekbe kerültem. Bekerültem abba a kategóriába, hogy „tüdőátültetés”. A tüdőátültetésnek 65 éves kor a felső határa, de én akkor már ezt túlhaladtam. A biológiai állapotom, a testem, szervezetem 10 évvel fiatalabb volt a koromnál, így bekerültem abba a csoportba, hogy még megkaphattam a tüdőátültetést, ami borzalmasan drága műtét, és az arra engedést több bizottság vizsgálja.
Azt mondták, legyen otthon elkészítve minden kórházi szükséglet, legyek elérhető, maradjak Magyarországon. Ha például Szegeden lennék, akkor oda jönnek értem el. Előfordulhat, hogy te nyugodtan nézed a tévét és becsöngetnek hozzád. Kétszer vittek el. Ennek a vége a transzplantáció.
A transzplantációs szervezet központja Brüsszelben van. Bárhol Európában, ha valaki átültetésre szorul, azt ott jelzik, ott vannak az illető összes vizsgálati dokumentumai és adatai. Ha egy potenciális donor meghal, annak adatai is oda kerülnek. Ha valakit halálos baleset ér, 6 óra az az idő, ami alatt ki kell emelni az átültetendő szervet és be kell ültetni abba a testbe, aki az beültetést várja.
Ha valaki balesetet szenved és elég fiatal még, oda kivonul egy rohamkocsi, amely megpróbálja életre kelteni. Ha ez sikertelen, kiemelik azokat az ép belső szerveket, amit donorként tudnak beültetni egy súlyosan beteg ember testébe. Több mint 20 féleséget szednek ki ilyenkor a sérültből: szív, máj, hasnyálmirigy stb. A rohamkocsiban labor is kell, hogy megállapítsa a halott test részei alkalmasak-e a beültetésre. Nem volt-e beteg az illető? A kiemelt részekkel bevágtatnak a klinikára és riadóztatva van az összes érintett közreműködő szereplő és a betegért jönnek.
Eljöttek értem. Otthon voltam. Az első alkalommal már meg is borotváltak, amikor jött az altatóorvos szánakozva, hogy „Uram, baj van”. Brüsszelben elkevertek valamit, nem stimmelnek az adatok. Ezért ezt a tüdőt mi nem tesszük be Önnek. Elnézést. Volt bennük annyi kurázsi, hogy mentővel hoztak haza.
Pár hónappal később 2019. január 2-án hajnalban szólt a telefon, hogy készüljek, mert 15 perc múlva érkezik a mentő. Nem tudom, hogy adtak-e valamilyen erősítőt, bátorítót? Korábban megkérdezték, tartok-e a műtéttől? Azt válaszoltam, inkább haljak meg a műtőasztalon, mint hogy megfulladjak. Azt mondta akkor az adjunktus: „Uram ettől ne aggódjon. Azért ez a sok vizsgálat, hogy Önt föl is ébresszük.”
Jött a felépülés, fizikailag volt nehéz és lassú. Szerencsére fájdalmaim nem voltak. Egy ideig szükségem volt házi segítségre, aztán jól lettem. A szabadidőmben vadászom, horgászom, kirándulok, tartom a kapcsolatot a szintén nyugdíjas barátaimmal. A házunk kétszintes, a fiam, aki jogász velem él, ő az emeleten – külön háztartásban és békében, megértésben.
