Beszélgetés Páll Istvánnal
Szegedinácz Anna
A tavaszi hűvös időben még gyakran sétáltunk a barátnőimmel az óvárost megkerülve, és egy ilyen alkalommal találkoztunk Páll Istvánnal, aki szintén sétált a feleségével. Megálltunk beszélgetni, és ahogy az lenni szokott szóba került, ki, mit csinált az utóbbi időben? István arról beszélt, egy tudományos kötet létrehozásában működött közre, amelynek kiadója az EFNMS (European Federation of National Maintenance Societies), az európai karbantartó szervezetek szövetsége. A kötetnek hat szerzője van, hárman az EFNMS kötelékébe tartozó dán, svéd és magyar nemzeti karbantartó szervezet tagjai. A szerzőcsoportba továbbá egy kanadai és két USA-beli szakember tartozik, akik az amerikai SMRP (Society for Maintenance and Reliability Professionals) szervezet tagjai. A magyar szerzőtárs István. Kíváncsivá tett, miről is szól ez a kutatás, amely nem csak az iparban dolgozó szakembereket érdekelheti nyilván, de másokat is. Felkerestem hát Páll Istvánt, beszéljen nekünk erről az értékes kiadványról és arról, hogy nyugdíjasként mivel foglalkozik mostanában szabadidejében.
– Legfontosabb a család, az unokáim, ami kicsit bugyorban van, egy kicsit a színfalak mögött. A hobbitevékenységből említésre érdemes a családkutatás, és a MIKSZ. A MIKSZ a Magyar Ipari Karbantartók Szervezete. Készítettem neked egy jegyzetet – egy kis összefoglaló a témáról.
Sok évvel ezelőtt egy jó ismerősöm, dr. Péczely Györgynek az A. A. Stádium Kft. egykori vezetőjének, tulajdonosának kezdeményezésére és dr. Gaál Zoltánnak, a Veszprémi Pannon Egyetem egykori dékánjának, rektorának támogatásával szerveződött a Magyar Ipari Karbantartók szervezete. Gaál Zoltán tanár úr, eredetileg vegyészmérnök volt, de később, többek között megbízhatóságelmélettel, karbantartással és menedzsment tudományokkal foglalkozott. Hosszabb ideig tanszékvezető a veszprémi Pannon egyetemen, majd dékán, később rektor, és 6 évig a Magyar Rektori Konferencia elnöke is. Tanárként és emberként is egy „üstökös” volt és jelentős szerepe volt nemcsak a Magyar Ipari Karbantartók szervezetének (MIKSZ) létrehozásában, hanem abban a motivációban, hogy a szervezet működjön is. Maga köré hívta, mozgatta, csoportosította, aktivizálta az embereket, a tagságot. Gaál tanár úr tagja volt az elnökségnek, később a Felügyelő Bizottságnak.
A veszprémi egyetem hagyományosan, évente szervez egy karbantartói konferenciát, az idén volt a XXXV. A konferencia résztvevői között számos MIKSZ tag van, akik előadóként, vitapartnerként aktív jelenléttel járulnak hozzá az esemény szakmai színvonalához.
Sajnos az említett alapítók már nincsenek közöttünk. De Dr. Péczely György fia, „ifj.” Péczeli György, aki valamikor Gaál Zoltánnál professzor úrnál doktorált, szintén tagja a MIKSZ elnökségnek.
Két oldalról vannak az erők becsatlakozva a MIKSZ-be, az egyik az Akadémiai vonal – az egyetemek, az oktatás -, a másik a szakma – a nagy, a közepes és kis vállalatok ügyvezetői, tulajdonosai, prominens személyiségei, egyéni tagként vagy a szervezetükkel együtt vesznek részt a MIKSZ tevékenységében.
Miféle szervezet ez? – kérdezhetnéd. Nincs kormányzati, állami elismertsége, hogy magas polcra helyeznék, még az alacsony polcra is alig került, de olyan 90-100 tagja van, ebből 40-50 magánszemély. A MOL-t és néhány nagy vállalatot is találunk a tagok között és jelen vannak különböző termelőüzemek, szolgáltatók és karbantartó cégek is. A szervezet tevékenységben részt vesznek több évtizedes tapasztalattal rendelkezők és hál’ Istennek a fiatal generációt képviselő szakemberek is.
Csak hogy egy-két példát mondjak:
A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) keretében működő, (Vasúti járművek) Megfelelőségértékelési üzletág vezetője, dr. Csiba József, aki sok éves MÁV gyakorlati tapasztalattal rendelkezik és oktat a Jármű Tanszék keretében, több mint 200 publikáció, ezek között számos könyv szerzője vagy társszerzője, elnökségünk aktív tagja.
Az immáron 30 éves jubileumát ünneplő Trans Lex Work (TLW) alapító tulajdonosa, egykori ügyvezetője, a TLW mai stratégiai igazgatója, Magyar Lajos, c. egyetemi docens, a MIKSZ egyik lelkes szószólója, aki nem csak hangos szóval hirdeti a karbantartók megbecsülésének szükségességét, hanem személyes példamutatással kormányozza a korszerű karbantartási technológiák alkalmazása iránt elkötelezett cégét.
És hogy a fiatalabb generációt is említsem: Elnökünk, Nyeste Zsolt, a MIKSZ elkötelezett zászlóvivője, főállásban a Grundfos cég egyik területi menedzsere, gazdag karbantartói és minőségbiztosítási tapasztalatokkal. Zsolt sokat tesz annak érdekében, hogy gyümölcsöztesse a tagság szinergiáit és becsatornázza a tagság szakmai tudását és képességeit a nemzetközi, EFNMS által meghirdetett projektekbe, hogy polarizálja a tagságot küldetésünk és céljaink megvalósításának érdekében. És persze még többen mások is, kiknek neve felbukkan a továbbiakban. És gondolom mondanom sem kell, hogy tagjaink és a szervezet tisztségviselői tevékenységüket önkéntes módon, „társadalmi munkában” végzik.
Mit csinál a szervezet? Azt a tudást, ami ma Európában, a világban a karbantartás területén él és fejlődik, próbálja megismerni, fejlesztéséhez közel kerülni, a magyar karbantartó társadalomban elhinteni, népszerűsíteni. Segítő abban, hogy ez a tudás minél több hazai szereplőhöz eljusson.
Ez egy érdekes dolog, mert nagy cégeknél – multiknál – általában saját csatornáikon keresztül, a saját tudás, saját stratégia, saját arculat a maga módján szerveződik, és sok minden beáramlik hozzánk a vállalati kultúrával. Beáramlik ennek a kultúrának egy része, vagy valamilyen szegmense. Nem mindenhova jut el, mert még nem tartunk ott, hogy Magyarországon mindenki flottul, a kisujjából kirázza az angolt és németet. Ennek a tudásnak nagy hányada (szakirodalom, szabványok) pedig legfőképpen angol, vagy német nyelven érhető el és viszonylag kis része jelenik meg magyar fordításban.
Hogy történik a tudás népszerűsítése? A MIKSZ tagok között szép számmal vannak olyan szakemberek, akik tapasztalatuk, helyismeretük, kapcsolatrendszerük, nem utolsó sorban nyelvismeretük által közel kerültek ezekhez az ismeretekhez és azt konferenciákon, fórumokon – ahová meghívják őket -, terjesztik, átadják másoknak. Néhány alkalommal sor került hatósági együttműködésre is azáltal, hogy előadást tarthattunk az BM kötelékébe tartozó Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság (OKF) által szervezett, karbantartási tárgykört érintő fórumon. Hogy miért foglalkozik ilyesmivel az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság? Mert az elmulasztott, vagy kellő színvonal alatti minőségben, hanyagul végzett eszközfenntartás, karbantartás, súlyos, emberéletet veszélyeztető és jelentős anyagi károkat okozó következményekhez vezethet. A megelőzés olcsóbb! Gondoljunk az emberi élet védelmére, a termelésveszteség miatti bevétel elmaradására és az esetleges járulékos károkra (magyar mementó: „vörösiszap” katasztrófa).
Az OKF kapcsolat még nem szoros partnerség, hanem egy alkalmi egyeztetési fórum, ahol értékelik a karbantartással kapcsolatos szaktudást. Reméljük fejlődni fog!
A MIKSZ tagja az EFNMS Európai Karbantartó Szervezetek Nemzetközi Szövetségének. Három évig csak megfigyelői státuszban vettünk benne részt, de ma már teljes jogú tagsággal bírunk. Ez nem csak a tagdíj befizetéséből áll, hanem abból is, hogy vannak nemzetközi projektek, amiben a Magyar Ipari Karbantartók Szervezete tevőlegesen is részt vesz. Az EFNMS-nek szinte minden európai ország tagja. Más földrészen levő hasonló szakmai szervezetekkel is van kapcsolata. Például: az észak amerikai karbantartók szervezetével, az SMRP-vel (az USA és Kanada vesz részt benne).
EFNMS és SMRP szakemberek közös munkájával készült egy kutatás A résztvevők: 1 dán, 1 svéd, 1 kanadai, 2 USA-beli és 1 magyar szereplő, aki történetesen én magam vagyok. A végeredmény egy elektronikus formában forgalmazott, angol nyelvű kézikönyv, melynek címe Global Metricators azaz: Globális mérőszámok. A” Metricators” az amerikai és európai szakirodalomban használt teljesítménymutatót jelentő szavak összevonásából keletkezett (amerikai: ”metric” európai: ”indicator”, ebből adódóan metric+indicator=” metricator”).
Miről is van itt szó? Létezik tehát egy USA-beli és egy európai, a karbantartással kapcsolatos tudás fejlesztésében és terjesztésében érdekelteket tömörítő szervezet, mindegyikük a saját alapon szervezett tudástárral, és saját maguk által kidolgozott szabványtárral, amely fogalmakat, eljárásokat határoz meg. Az európai és az USA-beli tudástár összehasonlításakor néha analógiákra, néha eltérésekre bukkanunk. A különböző szempontok szerint meghatározott, más-más számítási mód alapján definiált mutatók lehetnek egymástól eltérő tartalmúak. A karbantartási folyamatok és tevékenységek hatékonyságának és eredményességének vizsgálatára alkalmazott mutatók ezért néha hasonlóak, máskor eltérnek egymástól. Így, ha az óceán két partján a karbantartók egy bizonyos mutatóval kívánnak jellemezni egy adott teljesítményt nem biztos, hogy ugyanazt értik alatta, illetve ugyanazt mérik általa.
A kutatás célja, a karbantartók támogatása volt, segíteni az eligazodásban és értelmezésben, felismerni az alkalmazási korlátokat és kockázatokat. Kiválasztottunk 30 ismérvet – mérőszámot, mutatószámot- amelyek a karbantartás teljesítményének jellemzésére alkalmasak.
(Pl. Hogyha, a vállalat egész évben költött mindenre 100 milliót, mennyi abból a karbantartásra költött összeg %-ban? Ez egy globális jellemző. Vagy a vállalat mai újra pótlási értékének – mennyibe kerül ma – hány %-át költi évente karbantartásra? Vagy hány %-ot költ megelőző- és mennyit javító beavatkozásra, ami meghibásodás utáni helyreállításból adódik?
Rengeteg mérőszám van. Lehetnek idő alapú mérőszámok. 1 évben 8760 munka óra van. Mutatószámok: Hány órában volt alkalmas a vizsgált eszköz vagy berendezés gyártásra, termelésre? Hány órát állt megelőző karbantartás miatt? Hány órát állt meghibásodás miatti javításon? Vagy hány órát nem állt rendelkezésre villamos energia kiesés (nem volt villany), vagy hűtővíz hiány miatt?
– Rengeteg dolgot vizsgálnak és ezek valahol rögzítettek?
– Általában, manapság szeretjük emlegetni az „Ipar 4.0” -át. Sokan azt hiszik, hogy ez valami hókusz-pókusz. Ez tulajdonképpen ki akarja fejezni a mai fejlettségi fokot, a digitális átalakulás előnyeit, az „okos eszközök”, az internet alapú technológiák és a korszerű eljárások alkalmazását. És persze az Ipar 4.0 megkívánja, hogy a karbantartás is felzárkózzon a színvonalhoz!
Karbantartás 50 és 100 évvel ezelőtt is volt, de a biciklit akkor javították, ha eltörött a lánc vagy kilyukadt a gumi. De a felhasználók rájöttek, ha lemossák, tisztán tartják, megkenik olajjal, lehet, kevesebbszer törik el a lánc. Ez már karbantartás!
Aztán jöttek az autók. Ott már kötelező az olajcsere, néha a fékfolyadék csere, folyamatosan nézzük a hűtőfolyadékot. Van nyári és téli gumi, stb, stb.. Évente illik elvinni szervizbe és hatósági kötelezettség is van („műszaki vizsga”). Hasonló elvárás van az iparban is, főleg ott, ahol nagy nyomáson és/vagy magas hőmérsékleten működő berendezések vannak.
Aztán jött a repülőgép. A repülésnél olyan nagy a kockázat, hogy azt mondták: ez a motor 8-10.000 órát képes működni, utána lehet meghibásodás. Ergó: 8000 óra után szedjük szét és nézzük meg, milyen állapotban van? Ki kell-e benne cserélni valamit?
Ipari gázturbinákban – van Battán is ilyen – lapátok vannak, amelyeket kb. 33.000 óra után ki kell szerelni és újat behelyezni helyette. Nem kockáztatható meg, hogy 1 lapát eltörik, mert „végig darálja” az egész lapátsort. A kiszerelt lapátokat bevizsgálják, ami időigényes, komoly feladat. A gázturbina nagyjavítási ciklusból adódó állásidő túl rövid a lapátok bevizsgálására és esetleges felújítására. Ezért tartalékkészleten levő lapátokkal kell cserélni és majd a következő javítási ciklusban újra visszaépíthetők, a még erre alkalmas, felújított lapátok hiszen kifáradási élettartamuk kb. 100 ezer üzemóra.
Sok olyan ipari berendezés van, amit ilyen, vagy hasonló filozófia alapján tartanak karban, javítanak.
Ahogy fejlődött az ipar, a technológiák, úgy fejlődtek a vizsgálati módszerek is. Ultrahangos, örvényáramos anyagvizsgálat, infravörös hőmérséklet-, tágulás-, nyomásmérés, hogy csak néhányat említsünk. Nagyon sok olyan műszaki paraméter van, amit nem érzékszervi diagnosztikával vizsgálunk, hanem nagyon komoly műszerekkel. Például: a forgógépeket üzemeltető technológiák időszakos vagy folyamatos rezgésdiagnosztikát alkalmaznak.
Az automatizálás fokozódása eredményezte a technológiai folyamatirányító számítógépek fejlődését.
Mindez a tudás integrálódik a karbantartásba. Bonyolult rendszerek jönnek létre, amelyeket már számítógépek nélkül nem lehet irányítani és paramétereiket követni.
Valamikor 1948-ban fedezték fel a tranzisztort, 1952-ben pedig a térhatású tranzisztort. Előtte lámpás rádiók voltak, ma már alig emlékszik erre valaki! Aztán megszülettek az integrált áramkörök, processzorok. Hová fejlődött a világ?
Fejlődtek a technológiák. Fejlődtek a folyamat irányító számítógépek és fejlődtek a személyi számítógépek is és ennek valahol találkozni kellett. A CMMS (Computerised Maintenance Management System) azt jelenti, számítógéppel irányított karbantartási rendszer, amely képes arra, hogy azokat az adatokat is rögzítse, amelyekre rákérdeztél.
A technológiával kapcsolatos adatokat rögzítik a folyamatirányító számítógépek. Más részről a vállalati folyamatok, a javítások, a karbantartási tevékenység úgy vannak megszervezve, hogy a műszaki adminisztráció adatai ma már nem a „Józsi bácsi” szamárfüles, zsíros fedelű noteszének a lapjaira vannak följegyezve, hanem bepötyögik a számítógépbe és ott vannak az adatbázisokban. Mekkora csapágyhézagot állítottak be? Milyen nyomatékkal húzták meg a csavart? Mikor cserélték le az olajat? Mikor volt szűrőcsere és a többi?
Ezek az adatok bekerülnek ebbe a rendszerbe, és ha úgy van megszervezve ez az egész, azzal a tudással, azzal a körültekintéssel, hogy az adminisztrációs folyamatot lekövesse, lesznek használható adatok. A karbantartási beavatkozások is összetett munkafolyamatok, amelyek sok tevékenységből állnak. Általában, sok berendezést csak szétszereléssel lehet javítani, ha a meghibásodás vagy beavatkozás gépészeti vagy villamos jellegű.
A karbantartási technológiák is összetettek: részben célszerű követni a gyártó javaslatait és összehangolni a saját tudással, az üzemelés és karbantartási tapasztalatokkal. És ha minden kellőképpen van megszervezve, amint már korábban említettem, az adatok bekerülnek a számítógépbe. Ha jól van megtervezve az adatbázis és megfelelők az alkalmazások akkor az adatok információvá alakíthatók. Le lehet kérdezni őket időtávval, időbélyeggel stb. És jó esetben képződnek a karbantartás teljesítményét jellemző mutatók, amiből kiderülhet, hogy mennyi munkaórát fordítottak a különböző tevékenységekre, mennyi pénzt költöttek beavatkozás típuskénti bontásban, milyen értékű volt az anyag és alkatrész költség, milyen gyakran kellett megállni meghibásodás miatt, egy évben hány üzemórát működött a berendezés? És akkor még nem beszéltünk a költségek könyveléséről, az anyag és tartalékalkatrész gazdálkodásról, a beszerzésről és egyéb folyamatokról, amelyekkel a karbantartás összefügg!
Ezt kőkeményen meg kell szervezni, be kell tudni csatornázni a mindennapi működésbe, ami nem egy egyszerű dolog. Régen a kilencvenes évek derekán, vége felé, az erőműben is vezettünk be ilyen karbantartás irányítást támogató rendszert. Akkoriban a karbantartás előkészítésben dolgoztam és úgy hozta a sors, hogy én koordinálhattam a vállalat irányítási rendszer (SAP) karbantartási moduljának bevezetését.
Amikor a ’90-es évek közepén, vége felé Magyarországra is kezdett beszivárogni ez a tudás, nagyon érdekes jelenséggel kellett megküzdeni. A tapasztalt, öreg szakik így gondolkoztak: „Már 20 éve így és így javítjuk meg ezeket a gépeket és jön valaki…, ne mondja meg nekem, hogyan kell csinálni?!” Bizalmatlanok voltak, nagyon bizalmatlanok a számítógépekkel szemben. Nagyon új volt és küzdöttek a kezelési mód elsajátításával. Aztán jöttek az ”ifjú titán” „informatikai tanácsadók”. két évvel korábban még az egyetem vagy főiskola padjait koptatták, de értettek a számítógép kezeléséhez és valamennyire ismerték a szoftvereket. Fogalmuk sem volt arról, hogyan működik ez vagy az a berendezés vagy, hogy miként kell javítani. Na, ezt a két, bevezetésben érintettet kulcsszereplőt nagyon nehéz volt összebékíteni és általában nem is sikerült. 3-4-5 esztendő telt el mire valamelyest sikerült az együttműködést életképessé tenni, de a rendszereket közben használni kellett. És sok minden ezalatt vált világosabbá, hogy „miként is kellett volna csinálni?” Nem győzöm mondani, ismételni, hogy ez egy folyamatos tanulás.
Ma, az EFNMS (az európai karbantartó szervezetek ernyőszervezete) és benne Magyarország is – készít felméréseket a karbantartási tevékenység teljesítményéről. Például: 3-4 évvel ezelőtt volt egy nemzetközi felmérés, amelynek az volt a célja, hogy feltérképezze, hogy az EU-ban a nagyvállalatok, vállalatok hol állnak ebben a tekintetben? (A felmérés önkéntes volt, aki válaszolt a kérdésre az benne volt a mintában, aki nem az nem.) a felmérés azt firtatta, hogy a válaszadók miként használják a gyakorlatban az ilyen jellegű CMMS rendszerüket? Mennyire aktuális, mennyire van rendbe téve? Vannak-e mutatószámok, és ha igen, használják-e őket? És ha használják, van-e valamilyen következménye, követési módja? Kéri-e a vezérigazgató vagy a karbantartási igazgató rendszeresen – pl. negyedévenként az asztalára – ezeket a mutatókat. Nem biztos, hogy csak ettől fog jól menni a dolog! Nem az a lényeg, hogy 50-60 mutatót kövessenek! (Az EN15341 Karbantartási teljesítmény mutatókról szóló szabvány 165 mutatót tárgyal). 50-60 mutatótól már mindenki kiütést fog kapni, mindenki ezzel fog bíbelődni és a munkáját viszont nem végzi el. Ki kell tudni választani azt a néhányat, amely tényleg fontos.
Nagyon érdekes és nagyon érzékeny kérdés, hogyan választjuk meg azokat a dolgokat, ami alapján döntéseket hozunk! Az életben is van, aki egyből tudja a jó választ, hogy „fel kell-e szállni erre a vonatra vagy nem?” Sokan nem tudják és oly sokat gondolkodnak, hogy közben „elmegy a vonat”.
A kutatásunk során kiválasztottunk és összehasonlítottunk 30 európai és 30 amerikai karbantartási teljesítmény mutatót. Megvizsgáltuk a meghatározást és hogy mit jelentenek pontosan az egyes fogalmak? Ki mit ért alatta? Például: Mekkora a karbantartási költség a teljes költséghez viszonyítva? (Az amerikai nem számolja bele a műhelyek karbantartási költségeit, az európai beleszámolja). A tisztánlátás érdekében a fogalmakat pontosítani kell. Elemeztük, hogy mire kell odafigyelni az alkalmazási környezetben. Erről szól a GloMe könyv, a 30 mutatószámról a fogalom tisztázó magyarázatokkal. „Mikor erről beszélünk, azt értjük alatta, hogy…” És az alkalmazhatóság gyakorlati vonatkozásairól. Az alkalmazhatóság kereteinek nem ismerete a tévedés csapdáit hordozza magában.
Mondok egy példát: A Magyar Ipari Karbantartók szervezetének dicső fegyverténye az volt, hogy nekiültünk és 6-8 szakember nem kevés munkájával az angol és német nyelvű EN13306 szabvány alapján értelmeztük magyarul a karbantartás fogalomrendszerét. Azért nem mondom, hogy lefordítottuk mert a fordítás törvényesen csak akkor lehet hiteles, ha az MSZT (Magyar Szabványügyi Testület) végzi. Ez a „kályha”, mert tartalmazza a fogalomrendszer alapmeghatározásait. „Mit nevezünk karbantartásnak? „Mi a megelőző karbantartás?” „Mit nevezünk állásidőnek?” „Mit nevezünk diagnosztikának?” És a többi!
A szakirodalom leggazdagabb forrása angol nyelvű. Brit és/vagy amerikai angol. A témakörben érdeklődő mérnökök, egyetemi tanárok, haladva a korral, próbálják beszerezni a szakirodalmat és próbálják lefordítani. Csakhogy az egyik így fordítja le, a másik úgy. Mindegyik jól, csak éppen ritkán egyeztettek egymással. Ha pedig nincs ennek egy – nemzeti szinten – elfogadott értelmezése az probléma. Ma, amikor elég globális már a világ és idejön egy amerikai üzletember, és amerikai tudás alapján értelmezi az európai mutatókat meglepődhet. Ő az amerikai mutatókat ismeri, de úgy tűnik ezek másmilyenek. Lehet, hogy ezek a mutatók hasonlóak ugyan, de az itteni, európai szabályok szerint vannak kiszámolva. Ezért fontos a fogalomrendszer és az alkalmazási szabály, ezek hiányában ott tátong a félreértelmezési csapda. Az értelmezési különbség akár 10-20% értékkülönbséget eredményez, ami félrevezető és téves következtetéseket indukálhat.
Tudom, ez a téma nem valami szórakoztató, mert kissé szakmabeli, száraz.
– Szerintem nem csak szakembereket, másokat is érdekelhet, mert tanul belőle valamit. Olyan technológia vesz bennünket körül, amely használatának bizony nem könnyű az elsajátítása. Nem tud mobil telefont teljes értékűen kezelni, vagy nincs számítógépe. Sok fontos információ el sem jut hozzá, mert a „városi” TV nem közli, a hivatalos média elhallgatja előle.
– Akkor mit szóljunk a legújabbhoz a „mesterséges Intelligencia” megjelenéséhez? A világot sajnos nem az értékek, hanem az érdekek mozgatják. Már pedzegetik, hogy az újságírást mesterséges intelligenciával is ki lehet váltani. Sőt részben a filmszínészi munkát is!
Visszatérve a karbantartás témájához: Európában a finnek nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a karbantartó szakembereket minősítsék. Nem csak az iskolai tanulmányokat veszik figyelembe, hanem a meglevő tudás felmérését. A karbantartásban dolgozni akaró szakembernek meg kell szerezni egy karbantartói minősítést, amely igazolja az ismeretek elsajátítását elméleti és gyakorlati síkon is. Tanul, és sikeres vizsga esetén tanúsítványt kap. Technikus, mérnök, műszaki ellenőr, vezető egyaránt. Persze más-más ismeretanyag alapján.
Úgy látszik erre más országokban például a svédeknél, de másutt is van igény. Az európai szervezet elindított egy „Erasmus+” projektet (a név csengése ismerős lehet), ami EU által támogatott. A projekt munkája eredményeképpen megtörtént a kérdéscsomagok kidolgozása, amelyek alapján az ismereteket ellenőrizni lehet és a tanúsítványt meg lehet kapni. Öt ország vett részt benne: finnek, svédek, szlovének, csehek és mi magyarok. (Az egyik magyar résztvevője a munkának én vagyok, de részt vett benne Horváth Szabolcs, Dr. Malatinszky Sándor, Dr. Csiba József, Dr.Péczely György, Fonyó Péter és mások is.)
A kérdéscsomagok szakmai területenként kerültek kialakításra. Két nyelven: angolul és a készítő saját anyanyelvén is. Ebből összekerekedett 2000 „egyszerű” kérdés és több mint 400 un. esettanulmány alapú, összetett kérdés. A vizsga úgy történik, hogy minden kérdéshez a megadott 3-5 feleletből kell a helyes választ megjelölni. A válaszadási idő 1 kérdés 1 perc. Egy tesztben 120 kérdés van. A kifejtő kérdéseket az értékelés szubjektivitása miatt elvetettük, helyettük az esettanulmány alapú tesztkérdéseket alkalmaztuk. Itt kissé hosszabb a válaszadási idő. A vizsgáztatás általában online történik, a válaszok kiértékelése automatikus, a szubjektív értékelés ki van zárva.
A projekt a pandémia alatt készült virtuális teammunkában: számítógépen keresztül, beszélgetésekkel, egyeztetésekkel, javításokkal. A kérdéseket a nemzeti szervezetek munkacsoportjai szintjén komponáltuk meg, majd ellenőriztük egymás munkáját. Következő lépésként a külföldi partner szervezetekkel kicseréltük a kérdés csomagokat és következett a minőségbiztosítási keresztellenőrzés, és a kérdések javítása, finomhangolása, ha erre szükség volt. Komoly szakmai feladat, nagyon jó, nagyon érdekes munka volt. Szakmai véleménycserékkel, egyeztetésekkel. Lehetőség emberi kapcsolatok megteremtésére, „személyes”, azaz online találkozásokra. Egy következő munkafázisban, a tervek szerint, el kell készülnie az anyagnak minden érdekelt karbantartó szervezet nyelvén
2022-ben ünnepelte a MIKSZ (Magyar Ipari Karbantartók Szervezete) fennállásának 10-ik születésnapját. Életre hívásában jelentős szerepe volt dr. Péczeli Györgynek és dr. Gaál Zoltánnak, a több mint 30 alkalommal Veszprémben megszervezett Országos és Nemzetközi Karbantartási Konferencia szülőatyjának, a magyar karbantartó társadalom elismert „tábornokának”. A születésnap egybeesett az európai karbantartó szervezetek szövetsége, az EFNMS félévenként esedékes (vándor) közgyűlésével, amelynek 2022. november 4. és 6. között Budapest volt a helyszíne.
A MIKSZ küldetéstudata a karbantartás területén a nemzetközileg ismert és alkalmazott legjobb gyakorlatok ismertetése és meghonosítása a magyar iparban. Hát ebben a munkában van nekem is részem a kezdetektől.
