Egy lokálpatrióta emlékei XX.
Beszélgetés Németh Istvánnal
Mielőtt végleg magunk mögött hagynánk az eseményekben gazdag 2018-as évet, egy eseményről még szót ejtenék. Gátai Tamás dalárdatársam gyakran emlegetett egy jezsuita atyát, akinek sok gondolata, írása magyarul is elérhető. Ez a személy Henri Boulad. Különösen akkor figyeltem fel rá, amikor 2017. március 15-én kérte, és meg is kapta a magyar állampolgárságot. Akkor sok riport készült vele és tolmácsként feltűnt mellette dr. Deme Tamás, a Pázmány Péter Tudományegyetem Kommunikációs Tanszékének adjunktusa.
Egy vele készült interjút követően felvettem vele a kapcsolatot és arra kértem fel, hogy amennyiben legközelebb a jezsuita atya Magyarországra látogat, hozza el őt közénk a Szent István templomba előadásra. Tamás elmosolyodott, megköszönte a meghívást és közölte, hogy az idős atya jelenleg beteg és mostanában aligha jön hazánkba. Egyben felajánlotta, hogy ő szívesen eljön hozzánk és beszél az atya munkájáról, személyes benyomásairól. Bármely témában tud a vele készült dokumentum filmek alapján életszerű előadást tartani. Ennek nagyon örültem és kitűztünk egy időpontot, 2018. március 19-én 17.30 órás kezdéssel.
Deme Tamás vonattal jött, érte mentem a vasútállomásra. Megbeszéltük, hogy milyen témákra fókuszáljunk. Készültünk Illéssy Mátyás atyával egy kis meglepetésre, ugyanis 17 órától szentmisét tartottunk az atya gyógyulásáért. Az előadást meghirdettük, össze is jöttünk szép számmal. Először az atya élettörténetét mondta el Tamás. Megtudhattuk, hogy édesapja francia, az édesanyja szír volt, két kultúra hatása alatt nőtt fel és francia földön vált pappá.
Az életét papként – szinte végig – muzulmán közegben töltötte, jelenleg Egyiptomban, Alexandriában él. Munkáját katolikus közösségben végzi. Teológiai tudományos munkásságát elismerte a Vatikán és több európai egyetem meghívott tanáraként is munkálkodott. Füzetszerű kiadványai nálunk is elérhetőek. A témák érdekességét már a kiadványok címei is jelzik: „Krisztus – Európa botrányköve”, „Qui Vadis”, „Miért szenvednek a nők többet”, „A túlnépesedés mítosza”. Állampolgárságai fejezik elkötelezettségét bizonyos eszmeiség mellett. Ez is nagyon érdekelt. Francia, egyiptomi, szír és magyar állampolgár volt egyszerre. Az előzőek világosak, de hogyan jött a magyar?
Úgy, hogy amikor 2015-ben százezrével tódult át rajtunk az arab világból érkező muzulmán vallású népesség, első számú politikai közüggyé vált a „migránsválság”. A hívatlanul, nyílt és őrizetlen határainkon beözönlő tömegek rendezetlenül megjelentek Budapesten és rajtunk keresztül szivárogtak nyugat felé. Nem törekedtünk őket elszállásolni, még kevésbé letelepíteni, a nyugat ezért tüzet okádott ránk, aztán buszokkal, vonatokkal – már szervezetten – Németországba szállítottuk őket, ahol tárt karokkal fogadták a jövevényeket, minket pedig azóta is büntetnek, hibáztatnak. Ekkor szólalt meg egyedül az atya mellettünk. Az előadásban levetített két kis film egyike a teológiai munkásságát foglalta össze és bátor új megoldásokat ajánlott az egyháznak.
Ha már a papokból nem lesz elegendő, akkor a közösségek vezetésére kipróbált házas férfiakat kell állítania az egyháznak. A második film kifejtette, hogy mi a véleménye az úgynevezett „migránsválságról”, a hazájukat tömegesen elhagyó muzulmán tömegekről. Ő erről úgy beszélt, mint aki egy életen át muzulmánok között élő katolikus pap. Ismerte őket, velük közösségben élve. Tanulmányozta szent irataikat. Felfedte a hallgatóság előtt az eredeti szándékot a muszlimok részéről és az őket irányító, bíztató nyugati „társadalmi mérnökök” elképzeléseiről és terveiről.
Az előadással nem zárult le a téma, ma is meghatározó tényező az Európai Unió politákájának a migránskérdés. Az előadást követően pár hét múlva levél érkezett Henri Boulad atyától amelyben megköszönte, hogy imádkoztunk érte és megígérte, hogy imáiban ő is meg fog emlékezni rólunk.
2023-ban eltávozott e világból. Tanításaira érdemes figyelni. Az előadás a 2018-as választások előtt hangzott el, talán nem eredménytelenül.
*
2018 novemberében Szigetvári József, a Barátság Kulturális Központ igazgatója a Széchenyi családról szóló dokumentumgyűjteményt állított ki. Ennek megnyitójára Széchenyi Tímeát kérte fel. A megnyitóra fontosnak tartottam elmenni, mert Gróf Széchenyi István és minden ami vele kapcsolatos, nagyon érdekelt.
Édesapám a Győr-Sopron megyei Iván községből származott, magam is sokszor tartózkodtam ott nagyszüleimnél, rokonoknál. A régi világban a faluban birtokosok voltak a Széchenyiek. Sok minden fűződik ott a mai napig is hozzájuk. Volt ott egy vadászkastélyuk, amiben ma általános iskola működik. Van egy Baráti Köre, amelybe a faluból elszármazottak jönnek össze időnként. Magam is tagja vagyok és tagja Széchenyi Gyula is. A kastély és az iváni határból sok száz hold gróf Széchenyi István bátyjáé, Gróf Széchenyi Pálé volt. Gróf Széchenyi Zsigmond – a nagy vadász – leírja, hogy dédapja, gróf Széchenyi Lajos 1850. december 30-án testvérénél volt vendégségben Ivánban, és nyúlra mentek vadászni. Felálltak a vadászathoz, közben erős hózivatar kerekedett, mire a fiatalok hazafele indultak, de az idős gróf Széchenyi Lajos kinevette őket és a vadászatot erőltette. Vele volt a 25 éves inasa, aki a söréttel töltött fegyvert átadta volna a grófnak. Nem tudta, hogy az már töltve van és hátulról véletlenül elsült a puska. 72 sörét fúródott Lajos bal tomporába. Ivánba vitték. Egy kerek hónapig nyomta az ágyat, mire súlyos sebéből kigyógyult. Ezután még öt esztendeig élt.
Már gyermekkoromtól úgy hatottak rám a Széchenyiek, mintha falumbeliek, földiek lennénk. Széchenyi Tímea megnyitó beszéde után – más mondandóm mellett – csak elsütöttem az érettségi vizsgámon történteket – Széchenyi Istvánnal kapcsolatban –, mert Gróf Széchenyi István munkásságáról kellett beszélnem. Elmondtam a vázlatot. Köszönjük – mondta az érettségi elnök. Ez elég is, érzékeljük a felkészültségét. Mire én: elnézést kérek, de én Széchenyi Istvánt annyira tisztelem, hogy szeretnék róla minél többet elmondani. „Na mondja” – felelte.
Megköszöntem a lehetőséget és hozzákezdtem a vázlat kifejtéséhez. Szerencsére végighallgatták. Azóta is röstellem ezt a hiábavaló bátorságot, mert visszaéltem mások idejével. Az is lehet, hogy valamelyik osztálytársamnak viszont jót tettem, mert nem nyaggatták soká, elment az idő az én mondandómmal.
A megnyitó végén még beszélgettünk Tímeával, miközben egy csokor virágot is átadtam számára. Úgy adódott, hogy 2019 februárjában ismét eljött Tímea egy újabb előadásra. Elhozta a fiát is, aki nagyon hasonlított Széchenyi Istvánra. Az előadás végén érdekes másolattal leptem meg, mégpedig egy adásvételi szerződéssel. 1909. december 20-án kelteződött. A dédapám egy Széchenyi birtokban lévő földdarabot vásárolt meg gróf Széchenyi Kálmántól, mindkettőjük aláírásával. Tímea pedig meghívott a Nemzeti Múzeum alapításának alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésre. Az alapító annak idején gróf Széchenyi Ferenc volt, István, Lajos és Pál édesapja. A meghívást elfogadtam és el is mentem.
A Díszteremben gyűltünk össze. Ott találkoztam először Mónus Józseffel, alias Fehér Farkassal, aki a gyalogos íjászat világbajnoka, egy csoda ember. Teljes harci díszben volt, nem lehetett nem észrevenni. Ő ha közszereplőként bárhol megjelenik – időjárástól függetlenül – egy régi korokat idéző farkas bundában van, fején ugyancsak farkasbőrből visel fejfedőt, lábán farkas szőrével kifelé fordított csizmában. Megjelenése szerény, ha megszólítják mindenkihez szeretettel és tisztelettel fordul és kérdéseikre őszintén válaszol. Igen-igen jó lehet a memóriája, mert minden helyzetben visszaemlékezik egy egyszerű bemutatkozásra is. Ezen a rendezvényen azért volt jelen, hogy egy nagy versenyen kilőtt nyílvesszőt ajándékozzon az alapítványnak, amit Széchenyi Tímea hozott létre.
A közönség között jelen volt több ismert személyiség a közéletből és a művészeti életből. Volt egy kis előadás is, zenész és énekes közreműködésével, régi archaikus zeneszámok előadásával. Ő volt Budai Gábor. Ezt követően elkértem tőle az elérhetőségét, mert az én fejemben már az járt, hogy a díszes társaságból kiket tudnék meghívni egy Szent László-napi megemlékezésre.
Megkerestem Mónus Józsefet és felkértem a 2019-es Szent László napi megemlékezésre, mint előadót. Megnézte a naptárát, bejegyezte a meghívást. Később még többször egyeztettünk és a találkozás az ünnepen meg is valósult.
Itt van előttem a 2019. évi Szent László-napra invitáló meghívó. Június 27-re koszorúzás, azt követően zenés előadás „Hazám, gyökereim” címmel – Barangolás a vers és zene által a magyar régmúltban. Az előadók: Szabó Anita, Szigeti Eszter, Varga Zoltán. Őket egy alkalommal a Barátság Kulturális Központban láttam. Megtetszett az előadásuk és vártam valami alkalmas lehetőségre, hogy Szent László előtt is tegyék tiszteletüket. Most ez is megtörtént.
Ezt követően 30-án vasárnap, 16 órai kezdettel pedig jött Mónus József, a Fehér Farkas. A Zenálkó Etel Óvárosi Közösségi Házban tartotta előadását felkészüléseiről, győzelmeiről. A legnagyobb versenyeiről készült filmeket láthattuk élő előadással kiegészítve. Az előadás előtt felvittük a Duna feletti kereszthez, hogy keressen magának terepet a jövőbeni nagy lövéseihez. Tetszett neki a táj és volt is elképzelése, hogy honnan és hova lőne, de ezt most nem árulom el. Ez egy jövőbeni elképzelés, majd egyszer talán megvalósul.
A meghívó alján van egy megjegyzés: „A programot támogatja Százhalombatta Város Önkormányzata és a helyi Íjász Egyesület. Szervező a KÉSZ százhalombattai alapszervezete.” Az előadás 2,5 óráig tartott, 70-80 vendéggel.
Vasárnap délután kulturális programot szervezni nem egyszerű dolog, mert a közönség nehezen jön össze, Mónus Józsefnek viszont ez volt az alkalmas időpont, nekem pedig a szervezőnek az volt a célom, hogy minél többen vegyenek részt a rendezvényen. A közönség toborzásában nagy segítségemre volt Loós Attila, aki a battai és környékbeli íjászokat értesítette a különleges előadásról.
Mónus József, az íjász Körmenden végezte el a mezőgazdasági főiskola gépész szakát, majd Hajdúnánáson, a termelő szövetkezetben dolgozott. A rendszerváltáskor a szövetkezet megszűnését követően önálló vállalkozásba kezdett. A környékbeli gazdák aratási munkáit vállalta el egy önállóan létrehozott gépparkkal. Saját bevallása szerint életében annyi pénzt nem keresett, mint azokban az években.
Ebben az időben kezdett el érdeklődni a hagyományőrző íjászat iránt, amit annyira megszeretett, hogy a vállalkozását feladta és azt tekinti már élete céljának. Egy mondattal szokta körülírni: „Megmutatni a világnak a Magyar Zászló Dicsőségét”. Elmondhatom, hogy a régi harcművészetet – az íjászatot – a tökéletesség legmagasabb szintjére vitte. Mind az abszolút távolsági, mind a célra irányuló lövések esetében. A mai napig – 2024-ig – 215 világversenyen indult – sokezer íjász mellett – és minden versenyen elhozta az első helyezést, a „Magyar Zászló Dicsőségére.”
Egyik legrangosabb verseny a török, isztambuli „Hódítók Kupája”, ahová 2017 óta már rendszeres hívják, ő pedig elmegy és rendre megnyeri e versenyeket. A kupa presztízsértéke a törököknél már már politikai jelentőséggel bír. A családja: fia, lánya és felesége – aki egy Zrínyi lány – szintén eredményesen íjászkodnak és úgy néz ki, a gyermekei majd egyszer az apjuk helyébe fognak lépni.
Egy átlagos napon amikor odahaza van – napi 500-600 lövéssel gyakorol. A nyílvesszőket mindig gondosan összeszedik és valamennyit ő maga készíti el. A versenyen használt nyilak nevet kapnak és csak egyetlen lövésre készülnek. Olyan finom kidolgozáson esnek át, hogy a siker valószínűleg bennük és elkészítési módjukban rejlik, meg azon a lelkiállapoton, ami akkor a verseny pillanatában képes az első helyezést elérni. Az íjász a hőmérséklet, a légmozgás, a páratartalom és még sok-sok tényező figyelembevételével éri el eredményét. Ez az állapot, ami ilyenkor az íjászban van csak a révület szavával írható le. Ilyenkor Fehér Farkas a Jó Istenhez és az Ősök Szelleméhez fohászkodik.
2019-ben a Pozsonyi csata emlékére célul tűzte ki a 907-es évszámot, hogy meglövi. Ez a lövés 918,3 m-re sikerült. 2023-ban a „Hódítók Kupáját” úgy nyerte meg, hogy a második – török – helyezettnél 80 m-rel lőtt messzebb és így utasította maga mögé a rendező ország versenyzőjét. 2023-ban Nevadában 963,38 méterrel nyerte meg a Távlövők Világversenyét. Még ebben az évben Utah államban 1007,4 méterrel nyerte meg a versenyt. Mónus József azt mondja, hogy „Egy új íj elkészítésével egy új világ születik meg a keze alatt.”
Amióta itt járt a Szent László napunkon, minden évben felhívom telefonon, és elmondatom vele a legújabb élményeit, eredményeit. Amikor éppen szót kapok az ünnepen, megemlékezem a versenyeken elért eredményeiről. A 2024-es „Hódítók Kupáját” amikor sokadszor megnyerte, azt kérdeztem tőle: és ki volt a második? Nevetve mondta, hogy egy norvég. A harmadik pedig egy svájci, a törökök pedig a negyedik helyre kerültek. Így áll lovagiasan bosszút Fehér Farkas a 150 év török elnyomásáért. Így szerez a ma íjásza népszerűséget és elismerést Magyarországnak!
Még egy friss eredmény: 2024. augusztus 26-27-én Nevadában meglőtte az 1031,54 méteres világcsúcsot. Mindezt a maga erejéből és saját költségvetéséből teszi.
Ez az ember még nem kapott soha állami kitüntetést, elismerést. Egy évben a kormányközeli média 2-3 alkalommal beszél róla. Én viszont emiatt írok róla ilyen részletesen. Ráadásul van egy párja: Kassai Lajos, a lovasíjász, róla már ugyancsak írtam, mert ő a lovasíjászatban ugyanígy világelső. Egymást jól ismerik és becsülik. De a két ember más és más karakter. Kassai Lajos intellektuálisabb, nagyobb szervező, látványosabb eszközökkel dolgozó egyéniség. Az ő ars poeticája: „Ne az ősöket kövesd, hanem amit azok ősei követtek.” Kassai Lajost sem támogatja az állam és ő sem részesült állami elismerésben. Én viszont „Ősi küldötteknek” hívom őket. Valami csoda folytán mindketten olyan erényekkel és tehetséggel megáldottak, amire fel kell figyelnünk. A létük üzenet és az egészséges szellemiségű magyar emberben példát és lelkesedést kell hogy kiváltson.
A napokban a katolikus rádióban Tolcsvay Bélával volt egy kis műsor a Nemzeti Múzeum előtt. A következőket mondta: „Van egy kifejezés – Hogy, ki a csuda vagy te?” Ez a kérdés más nyelven fel sem tehető, de már benne van a lehetséges válasz is: Te egy csoda vagy! Különösen, ha kettő van belőle. A következő gondolata az volt, hogy „Minden új út visszafelé vezet előre”. Legyen így!
Lejegyezte: Szegedinácz Anna
(folytatjuk)
