Egy „parasztember” jövőképe

Hudák Mihály a helyi borászat múltjáról, jelenéről és jövőjéről

Hudák Mihály neve fogalom Érd-Ófaluban és a környékbeli borkedvelők körében. A százhalombattai borverseny után beszélgettünk vele a szőlőtermesztés helyzetéről, a változó városi környezetről, a paraszti gondolkodás jövőbe vetett hitétől egészen a közösségi marketingig. Egy beszélgetés, amelyből kiderül, hogyan lehet a hagyományokat a jelen kihívásaihoz igazítani – emberséggel, bölcsességgel és közösségi szemlélettel.

„A város terjeszkedik – mi pedig megyünk kifelé”

Hudák Mihály szerint a mezőgazdaság sorsa régóta összefonódik az urbanizációval – nem harcolni kell ellene, hanem alkalmazkodni hozzá.

– A városok természetes módon nőnek, kifele terjeszkednek, ez pedig a szőlőültetvények rovására megy – mondja. – De nekünk tovább kell lépni, nem állhatunk meg. Aki komolyan veszi a földművelést, az nem követi el azt a hibát, hogy a városi területeken próbál gazdálkodni.

Bár sokan panaszkodnak a parcellák csökkenésére, Hudák másként látja:
– Minden csökkenés magában hordozza egy új növekedés lehetőségét. Ez a dialektika rendje.

„Egy parasztembernek mindig van jövőképe”

Hudák Mihály nem tartja magát optimistának – inkább realista parasztembernek, aki mindig előre tekint.
– Az idei évben például hatalmas fagykárok érték a gyümölcsöst, de így is kimennénk a fákhoz, mert szépek. Gondozzuk őket akkor is, ha most nincs rajtuk termés, mert tudjuk, jövőre lesz. Ez a jövőkép.

A termelés csökkentéséről is úgy döntött, hogy nem rombolni akart, hanem átadni a stafétát:
– Másfél hektár szőlőt átadtam egy fiatalembernek. Nem vágtam ki, mert a jövőképem nem engedi meg, hogy pusztítsak. Csak épp a korom miatt kellett szűkítenem a feladatokat. De aki vitte tovább, örömét leli benne.

„A mai világban látszani kell – folyamatosan”

A borász szerint ma már a marketing nélkülözhetetlen. A fiatalokat másképp kell elérni, mint régen.
– Kell a jelenlét, minden nap. A feleségem kisvendéglőjében is, ha nem írjuk ki a napi menüt az internetre, nem jönnek az emberek. Ugyanez van a borral is: ha nem mutatjuk meg magunkat, elfelejtenek minket.

Hudák példaként említi fiatal kollégáját is:
– Kellner Tamás barackját az internet viszi el: képek, friss posztok, és már jönnek is a vevők. Ezt ma már tudni kell.

„A Battai Borklub több mint baráti társaság”

Hudák Mihály néhány éve a Battai Borklub tagja, amely szerinte különleges közösség.
– Ez nem csak egy klub, ez egy szinte családi kapcsolat. Hónapról hónapra találkozunk, kirándulásokra járunk, kapcsolatban vagyunk más borász közösségekkel is, például Erdélyben. Ez egy élő, aktív közösség.

A klub szellemisége a városi eseményeken is tetten érhető – például a belőle kinőtt Dalárda is rendszeresen fellép.
– Az Öregbatta, Ófalu és Öregérd egy közösség. Mi, az „óvilág” tagjai összetartunk, mert hasonló a múltunk, és közös a jövőnk is.

Zárszóként

Hudák Mihály példája azt mutatja: a borászat nemcsak szakma, hanem életfilozófia is. Ahogy ő fogalmaz: „mi nem optimisták vagyunk, hanem jövőképpel rendelkező emberek.” Ebben rejlik a vidéki hagyomány és a korszerű gondolkodás valódi találkozása.