Karácsony Mexikóban

Balpataki Katalin

Öt éve határozták el, hogy amíg kicsik a gyerekek, egy lakókocsival egy év alatt felfedezik Észak-Amerikát. Az eredeti indulást a járvány és sok egyéb ok miatt el kellett halasztaniuk, az idén nyárra azonban minden akadály elhárult és júniusban útra keltek. Három gyerek – 7 és 5 éves és 10 hónapos –, egy nagytestű kutya, és a szülők. A nem mindennapi utazásról a családfővel, Attilával beszélgettünk, mialatt felesége, a százhalombattai Zsuzsa épp az ébredés utáni rutinfeladatokat végezte a gyerekek körül, egy Phoenix melletti kempingben.

Kezdjük az elején: miért pont egy év, miért most, miért épp Észak-Amerika?

Nagyjából öt éve a feleségem ötlete volt, hogy töltsünk hosszabb időt utazással családostól, amíg még a gyerekek kicsik. A gyerekek életkora azért volt fontos, mert ebben a korban az igényeiket még tökéletesen kielégíti a családi közeg. Néhány év múlva egyre fontosabbá válnak a barátok, kortársak és ilyen hosszú időre nem biztos, hogy el akarnának szakadni tőlük.

Egy évben azért gondolkodtunk, mert anyagilag annál inkább megéri, minél hosszabb ideig vagyunk kint. Különben is Amerika annyira nagy, hogy az egy év is kevés.

Hogy az utazás célpontja Észak-Amerika legyen az nem volt kérdés. Zsuzsát már nagyon régóta érdekli Kanada, én az USA-val vagyok így. Ráadásul Európán kívül ez a földrész a legbiztonságosabb. Minden aggodalom nélkül útra lehet kelni három pici gyerekkel is.

Az indulást már évek óta terveztük, akkor még két gyerekkel, de sok minden közbeszólt. Az idénre minden akadály elhárult, közben megszületett a harmadik gyerekünk is és tavasszal úgy döntöttünk, hogy útra kelünk.

Mennyire volt nehéz, hosszadalmas az utazás előkészítése? Gondolok itt a szükséges iratok, engedélyek megszerzésére, az autó, a lakókocsi megvásárlására stb.

Egyes iratok beszerzése bonyolult volt, de összességében rendben ment minden. Talán a legbonyolultabb az a kutya kiutaztatása volt. Neki néhány nappal utánunk kellett útra kelnie és majdnem huszonnégy órát töltött repülőn, ketrecben. Ráadásul amikor megérkezett Kanadába, akkora vihar volt, hogy még néhány órát a földön álló gépen kellett maradnia, mert nem tudták a villámlás miatt kiüríteni a gépeket.

Sok időbe a szükséges információk összegyűjtése telt, megtalálni a megfelelő applikációkat, megtervezni az első hetet. Sokáig tartott a megfelelő autó és lakókocsi kiválasztása is. Amikor végre megtaláltuk az igazit, akkor egy hétre kiutaztam és megvettem őket. Ez viszont nem volt egyszerű, sok kereskedő nem tudott mit kezdeni azzal, hogy külföldiként vennék autót. Kis utánajárással ez is megoldódott.

Amint rendeződött az autó és a lakókocsi ügye, átmentem vele Kanadába, majd hazautaztam és egy hónap múlva a családdal együtt birtokba vettük. A legnagyobb szervezési feladat a feleségemre hárult, hiszen ő gondoskodott és gondoskodik mindnyájunk kényelméről.

Egy év Amerikában, biztos sokan a fejükhöz kapnak, hogy ez milyen drága mulatság. Hogyan tudjátok ezt az utat finanszírozni?

Abból indultunk ki, hogy két hét Amerika arányaiban drágább, mint egy év. Öt éve készülünk az útra, tartalékoltunk is és a frissen felépült házunkat bérbe adtuk, a kiadásaink jó részét ebből fedezzük. Sokat lehet spórolni a szállásköltségen, ebben segítenek az applikációk. Egyébként leginkább élelmiszerre, benzinre, szállásra, belépőjegyekre és a pici pelenkájára költünk. Ezeken kívül szinte semmi mást nem veszünk, elsősorban azért, mert ez az út az élményszerzésről szól, másodsorban meg azért, mert egyszerűen nem férnénk el a lakókocsiban. Nyilván a tartalékaink nagyon meg fognak csappanni, de ez az élmény egy életre szól, úgyhogy nekünk megéri.

Az autó öt, a lakókocsi tíz méter hosszú, ez egy tizenöt méter hosszú vontatmány, aminek vezetését meg kellett tanulni, be kellett gyakorolni. Gyorsan ment ez neked?

A vezetéshez szükséges vizsgát még itthon megcsináltam, rutint pedig akkor szereztem, amikor az USA-ban megvettem az autót és a lakókocsit. A túránkat Kanadában kezdtük, úgyhogy a vásárolt autóval és lakókocsival elautóztam Kanadába. Akkor volt lehetőségem rutinra szert tenni, no és egy alacsony alagútban a lakókocsi légkondiját letarolni. Azóta tudom a vontatmány teljes paramétereit és mára rutinosnak is tartom magam.

Fél éve vagytok nyaralós üzemmódban. Azaz gyakorlatilag nem kell az idővel és a dátummal foglalkoznotok, csak önmagatokkal, a családotokkal. Milyen most egy átlagos napotok?

A bioritmusunk átalakult, most már 8-9 óra körül kelünk és 11 óra körül fekszünk. Nekünk ez így kényelmes. Az ébredés utáni és fekvés előtti rutin ugyanaz, mint otthon, csak mindezt most egy lakókocsiban tesszük. Csakúgy, mint otthon, háztartást vezetünk, gyerekeket nevelünk, kutyát sétáltatunk, van játék, a nagyobb gyerekkel tanulás, mesélés. A lakókocsink kényelmes, minden megvan benne a család kényelméhez, ha leállunk, akkor szélességében még bővíthető is.

Most egy kempingben vagyunk. Kanadában és itt az USA-ban is rendkívül felszereltek a kempingek. Pénzbedobós automata mosógépek vannak, lehet kényelmesen zuhanyozni, van medence, a gyerekeknek játszótér. Ilyenkor a nagyobb gyerekek útra kelnek és ismerkednek, felfedezik a környezetüket. Itt mi is tudunk pihenni, ismerkedni, felkészülni az előttünk álló útra.

Ha kempingben szállunk meg, mindig több napot maradunk és csak az autóval fedezzük fel a környéket. Nagyon jól működik egy applikáció, amely a lakókocsisoknak ajánl szállásokat. Ez egy hálózat, melybe általában farmok, templomok tartoznak, ahol ingyen, vagy jelképes összegért egy éjszakára meg lehet szállni. Ha későn érkezünk, akkor nem is találkozunk a szállásadókkal, de sokan szívesen végigvezetnek a gazdaságukon. Így voltunk már alpakka-, vagy wagyu marha farmon, borászatnál, lovardában, sörfőzdénél, stb. Kanadában gyakran megálltunk aludni egy arra alkalmas útszakaszon is, erre is van applikáció.

Arra figyelünk, hogy egy-egy utazás ideje ne legyen hosszabb hat óránál, mert nagyjából ennyi a gyerekek türelmi ideje, és ennyit lehet biztonsággal vezetni. Ezt az évet arra szántuk, hogy a család együtt fedezze fel Amerikát. Nem sietünk sehova, mindent megnézünk, amihez csak kedvünk van.
A továbbindulást megelőző este már a gyerekekkel együtt térképen tervezzük a következő úticélt. Ilyenkor nézünk utána a környék nevezetességeinek is, választjuk ki, amit meg szeretnénk nézni. Mi elsősorban a Nemzeti Parkokra koncentrálunk, de ha útba esik, vagy hallunk valami más látványosságról megnézzük azt is. Az, hogy kutyával vagyunk, időnként behatárolja, hogy hova tudunk eljutni. Az USA-ban a Nemzeti Parkokban például nem lehet kutyával túrázni, még akkor sem, ha pórázon van. Ehhez nekünk alkalmazkodni kell.

Nem néztek rátok csodabogárként?

Egyáltalán nem, mert ez a fajta családi vakációzás, vagy akár életmód ott megszokott, elfogadott, mint ahogy az otthontanulás rendszere is. Leginkább arra szoktak rácsodálkozni, hogy a messzi Európából jöttünk. Az utakon is nagyon előzékenyek és türelmesek, hiszen egy tizenöt méteres vontatmánnyal még a sávváltás is körülményesebb.

Említetted, hogy elsősorban a természeti környezet megismerése a cél, hiszen a gyerekek még kicsik a múzeumokhoz, de azért odafigyeltek arra, hogy a táj történelmi múltját is megismertessétek?

A gyerekek igényeit vesszük figyelembe. Ők nagyon jól érzik magukat a természetben, soha nem unnak rá, ellentétben a városi környezettel. Betértünk néhány városba is, de nagyon rövid idő alatt zavart minket a zaj, a nyüzsgés, a villódzás. Úgyhogy nem törekszünk a nagyvárosokba, de ha útba esik, megnézzük.

Koruknak és érdeklődésüknek megfelelő múzeumokban jártunk, például Fairbanksban a természetrajzi múzeumban, voltunk hajózási múzeumban, sőt az Alcatraz meglátogatását is nagyon várták. De kifejezetten gyermekeknek készült múzeumban is voltunk velük, és ha belefutunk nem hagyjuk ki a gyerekprogramokat sem. Mivel az a cél, hogy mindenki jól érezze magát, olyan múzeumokba is ellátogatunk, amik elsősorban nekünk felnőtteknek volt érdekes, pl A Zöldorom Prince Edward Szigeten, vagy egy oldtimer autós múzeum Alaszkában. Utazás közben nagyon sokat beszélgetünk a környék történelméről, élővilágáról. Most nagyon élvezik és később ezekre az élményekre tudnak majd alapozni.
Egyébként minket mindig lenyűgöz, hogy milyen aprólékosan meg tudnak jegyezni dolgokat.

A gyerekek, hogy viselik az utazást, a napi élménycunamit?

Nekik, ahogy nekünk is, ez egy óriási élmény. Mindig van mit megbeszélni, mindig van mit várni. Nyűgösködés, némi honvágy akkor tör rájuk, ha az otthoniakkal beszélünk. Ez azonban gyorsan elmúlik, hiszen újabb és újabb impulzusok érik őket, ami eltereli a figyelmüket. A legkisebb gyermekünk közben betöltötte az egy évét és járni tanul. Az első lépéseit San Francisco környékén tette meg.

Utaltál már rá, hogy több ismerősötök is él Észak-Amerikában. Tudtatok velük találkozni?

Mindenkivel tudtunk találkozni, akivel akartunk. Több ismerősnél több napot is eltöltöttünk. Sőt új ismerősökre is szert tettünk. Az egyik kempingben, kutyasétáltatás közben ismerkedtünk össze egy kanadai házaspárral, akik meghívtak magukhoz. Mikor arra jártunk, eleget is tettünk a meghívásnak. Náluk töltöttünk majd egy hetet és mivel kérésük volt, megtanítottuk őket gulyást készíteni.

Már bejártátok Kanadát, lassan az USA-t is elhagyjátok. Van valamilyen benyomásotok a helyiekkel kapcsolatban?

Kanadában az emberek elképesztően segítőkészek, nyíltak, barátságosak, türelmesek soha egy pillanatig sem éreztük magunkat kellemetlenül. A közlekedési morál megdöbbentően jobb, mint otthon, nincs rohanás, nincs stressz.

Mindkét országban megtörtént, hogy lerobbantunk az úton, nagyon segítőkészek voltak az emberek. Az egyik Alaszkában történt, a lakókocsi egyik kereke csapágyas lett. Órákat álltunk a gyér forgalmú úton, de aki arra járt megpróbált segíteni, hála Istennek egy nyugdíjas úr járt arra, akinek régen lakókocsi szervize volt és megoldódott ez a probléma is.

Talán az USA-ban az emberek már nem annyira nyíltak, jobban sietnek, de ha megszólítod őket készséggel válaszolnak. A különbség minimális, de észrevehető. Kíváncsian várjuk a mexikói benyomásokat.

Tartjátok a tervet, hiszen épp Mexikó felé tartotok, mert a karácsonyi és újévi időszakot ott fogjátok tölteni. A mexikói közbiztonság viszont meg sem közelíti az USA-ét, vagy Kanadáét. Erre hogy készültök fel?

Mexikóban mindig kempingtől kempingig fogunk utazni, lehetőleg úgy, hogy csak világosban legyünk úton. Ott nekünk szóba sem jöhet útszéli megalvás. Elsődleges szempont a biztonság.

Mexikó lakossága nagyon vallásos, ezért a karácsonyi időszak is nagyon látványos. Ti hogyan készültök a lakókocsis karácsonyra?

Mi reformátusok vagyunk, nekünk az a fontos, hogy együtt vagyunk és a magunk módján készülünk a karácsonyra. A gyerekekkel már megkezdtük a papír díszek gyártását és a lakókocsi díszítését. Megszületett a terv a karton karácsonyfára is, hamarosan annak is nekilátunk. A mexikói látványos ünneplés számunkra érdekes lesz, de a mi karácsonyunk nem ettől lesz több, vagy jobb.

Egy-két hónapig tervezitek a mexikói időtöltést, utána visszatértek az USA-ba és Kanadába. Ugyan még távolinak tűnik, de eszetekbe jutott már, hogy milyen lesz visszarázódni a hazai hétköznapokba?

Igen, néha eszünkbe jut és jelenleg el sem tudjuk képzelni, milyen lesz. Már most azon gondolkodunk, hogyan lehetne fenntartani ezt az életstílust. Ha nem is életvitelszerűen, de biztos, hogy keresni fogjuk a lehetőségeket az utazásra.

Az utazás Facebook-oldala: www.facebook.com/towacross
Podcast interjú: https://kanadabanda.podbean.com/e/kbxtr13-%E2%80%93-kempingezes-amerika-szerte-%E2%80%93-the-end/