Más szemmel: Hannibál pun hadvezér győzelme a római hadsereg felett a cannae-i csatában

Részlet Mitták Ferenc – Mittákné Bögre Ágnes könyvéből

I.e. 216. AUGUSZTUS 2.

Az i.e. III. század közepéhez közeledve – amikor Róma Itália urává vált –, elkerülhetetlen lett az összecsapás Róma és az észak-afrikai Karthágó között: a tét a Földközi-tenger nyugati medencéje feletti hegemónia megszerzése volt. Az első római–pun háborúban (i.e. 264–241) Róma győzött, megkapta Karthágó szicíliai birtokait, Szardíniát és Korzikát, valamint hatalmas hadisarcot rótt a vesztes Karthágóra.

A punokat fűtötte a visszavágás vágya. I.e. 218-ban Hannibál, az ókor egyik legnagyobb hadvezére, Hispániából (a mai Spanyolország) kiindulva szárazföldi úton tört be Észak-Itáliába. Átkelt a Pireneusokon és az Alpokon az 50 ezer gyalogosból, 9 ezer lovasból, harci elefántokból álló seregével, és a mai Torino közelében leereszkedett a Pó-síkságra. Hannibálnak az Alpokon történő átkelése a hadművészet egyik páratlan teljesítménye volt. Serege az úton jócskán megfogyatkozott, de ott bukkant fel – az ellenség földjén –, ahol a legkevésbé számítottak rá. A Pó-síkságon Hannibál a Rómával ellenséges gallokból feltöltötte hadseregét. Az ellene küldött római légiókat sorra legyőzte: 218-ban a Trebia folyónál, 217-ben a Trasimenus-tónál aratott elsöprő diadalt. Ez utóbbi összecsapásban Hannibál kelepcét állított a Flaminius consul vezette római seregnek, s a bekerített rómaiakat csaknem teljesen megsemmisítette, Flaminius consul is életét veszítette, seregéből pedig alig 6 ezren menekültek meg.

Trasimenusi győzelme után Hannibál Dél-Itáliába vonult. Nem támadta meg Róma városát, mivel nem voltak ostromeszközei. A következő nagy összecsapásra i.e. 216. augusztus 2-án került sor a dél-itáliai Cannae város közelében a punok és a rómaiak között.

Az i.e. 216. évre választott két római consul (évente választották ezeket a vezető tisztségviselőket) 80 ezer fős sereget gyűjtött. A consulok, Aemilius Paulus és Terentius Varro, abban bíztak, hogy a római gyalogság (a légiók) túlereje győzelmet hoz az 50 ezres pun sereg felett.

I.e. 216. augusztus 2-án sorakozott fel egymással szemben a két sereg. A rómaiak a harcrendjük centrumába állították a római és a szövetséges gyalogságot, a jobbszárnyon a római lovasság, a balszárnyon a szövetséges lovasság helyezkedett el. A római nehézgyalogság mintegy 65 ezer főből állt, s egy nagy falanx-szá tömörült. Hannibál terve az volt, hogy a centrumban a maga 40 ezer nehézgyalogosával feltartóztatja a rómaiakat, míg a szárnyakon a fölényben levő lovassága győz és aztán bekeríti a római gyalogságot.

Hannibál a pun nehézgyalogság felállítására is nagy gondot fordított: az arcvonal közepén lévő hispániai és kelta gyalogosokat előre domborodó félkörben helyezte el, és a félkör két végén afrikai gyalogosokat helyezett tartalékba. Úgy tervezte, hogy ha a rómaiak előrenyomulnak majd, akkor a gyalogos félkörív lassan kiegyenesedik, aztán homorúvá alakul. Közben viszont a római falanx támadása lefékeződik. Abban a pillanatban azonban, amikor a homorú félkör középen már-már átszakad, az addig tartalékban álló afrikaiak kétoldalt előrenyomulnak és oldalról megtámadják a középen előretört ellenséget. És a csapdát már csak a pun lovasságnak kell bereteszelnie.

Aztán megkezdődött a harc. Bevezetésként a könnyűfegyverzetű gyalogosok rontottak egymásra, majd a pun balszárny nehézlovassága csapott össze, a római lovassággal. Szinte ugyanekkor támadt a légiók nehézgyalogsága is a karthágói centrum félkörívére. A pun jobbszárnyon álló könnyű numid lovasság is előretört. Mintha minden mozdulatot Hannibál vezényelt volna! A római falanx lassan kiegyenesítette a pun centrum-vonalat (bár lehet, hogy tervezetten hátráltak), a pun lovasság mind a két szárnyon győzött, a két oldalon tartalékba helyezett afrikai egységek a rómaiakra támadtak. A pun lovasság a római nehézgyalogság háta mögött egyesült és bezárta a zsák száját. Hannibál terve fényesen sikerült, a számbeli túlsúlyban levő római nehézgyalogságot a kisebb létszámú gyaloghaddal és az erős lovassággal be tudta keríteni. A rómaiak mintha hatalmas húsdarálóba kerültek volna, úgy morzsolódtak fel az őket minden irányból körülvevő karthágóiak csapásai alatt. Elesett az egyik consul, Aemilius Paulus és a 80 ezres seregből alig 5-10 ezer menekült el a csatatérről. Ha számolunk, a két részről több mint 100 ezer harcos esett el a csatában. Iszonyú nagy szám!

Hannibál óriási győzelmet aratott. A cannae-i csata a hadművészetbe a tökéletesen kivitelezett bekerítő hadművelet iskolapéldájaként került be, a katonai akadémiákon – az amerikain is –, tanították.

A győzelem után Hannibál nem indult Róma városa ellen, nem voltak ostromgépei, nem érezte eléggé erősnek magát, hogy sikerrel végigvigyen egy ostromot. És igaz lehet a mondás: „Multo sanquine Poenis victoria Canneusis stetit.” („Sok vérbe került a punoknak a cannae-i győzelem”), azaz a megfogyott seregnek pihennie kellett, és gondoskodni a megerősítéséről. Későbbi bírálói a nagy győzelem utáni viselkedését vetették Hannibál szemére: „Vincere scis, Hannibal, victoria uti nescis.” („Győzni tudsz, Hannibál, de a győzelmet kihasználni nem tudod.”)

A történelem fintora, hogy Hannibál végül Rómát mégsem tudta legyőzni, évtizedes itáliai hadakozás után a rómaiak Észak-Afrikába tették át a harcokat, és i.e. 202-ben Zámánál a Karthágó részéről hazarendelt Hannibál csatát vesztett a római hadvezértől, Scipiótól, s így a második pun háborúban is a rómaiak győzedelmeskedtek.

Főszereplők

Hannibál (i.e. 247–183), karthágói hadvezér, Hamilkár Barkas hadvezér fia. 26 évesen a hispaniai pun csapatok parancsnoka lett. A második római-pun háborúban (i.e. 218–202) egy elefántokat is alkalmazó 40 ezer fős hadsereg élén átkelt az Alpokon, és Észak-Itália felől támadta meg Rómát. A Trasimenus-tónál (i.e. 217) és Cannae-nál (216) szétverte az ellene küldött római hadseregeket.

211-ben Róma felé közeledett, de nem kísérelte meg a város ostromát. Róma azonban i.e. 203-ban Afrikában támadta meg Karthágót, így Hannibálnak el kellett hagynia Itáliát, 202-ben Scipió római hadvezér a zámai csatában legyőzte.

Hannibál az ellene forduló Karthágói arisztokrácia elől kénytelen volt elmenekülni, Karthágó pedig letette a fegyvert. Száműzetésben Bithüniában élt, de i.e. 183-ban a rómaiaknak történő kiszolgáltatás elől az öngyilkosságba menekült.

Scipio, Publius Cornelius Africanus (i.e. 235 k. – 183), római hadvezér. Részt vett a vesztes cannae-i csatában (i.e. 216). 205-ben consul lett, kiűzte a punokat Hispániából (206), majd fővezérnek nevezték ki, átkelt Afrikába, és Zámánál legyőzte Hannibál seregét (i.e. 202.), ezért kapta az „Africanus” melléknevet. A későbbiekben volt censor (i.e. 199.), ismét consul (194), és princeps senatus (199–194), harcolt III. Antiokhosz ellen. Érdekes, hogy a nagy ellenfél, Hannibál halála évében, i.e. 183-ban halt meg ő is.

Megjegyzések, felvetések, gondolatok

A cannae-i csata nemcsak a Római Birodalom, hanem a világtörténelem sokat feldolgozott és idézett csatája volt i.e. 216-ban. Hannibál pun hadvezér zseniális elgondolással Itáliában támadta meg a rómaiakat. Több kisebb győzelem után Cannae-nál megsemmisítő vereséget mért egy nálánál másfélszer nagyobb, 80 ezer fős római hadseregre. Mégpedig úgy, hogy mesteri tervezéssel és kivitelezéssel a jóval kisebb seregével bekerítette a rómaiakat. Ezt követően a csata mészárlás-jellegű lett, a bekerített rómaiakat legyilkolták, 60-70 ezer katonát. Ez is mutatja, hogy a háborúkban – így az ókorban is – kegyetlen harcok, sok áldozattal járó összecsapások voltak.

Ha belegondolunk, óriási fegyvertény volt Hannibál részéről, hogy Hispániából az Alpokon át vezette Észak-Itáliába a 40 ezer fős seregét. Ekkora sereg ellátása, élelmezése, vezetése mestermunka volt.

A cannae-i csata megtervezése és kivitelezése zseniális volt. A tervét Hannibál precízen végrehajtotta. Csodálatra méltó, hogy a különböző manővereket időben végre tudta hajtani. Ma, a korszerű digitális eszközökkel könnyedén modellezhető a helyszín, a csapatmozdulatok, de képzeljük el, hogy i.e. 216-ban egy viszonylag ismeretlen terepen kellett a haditervet végrehajtani. Csodálatosan sikerült!

Az elismerés mellett mi is úgy gondoljuk, hogy Hannibál a nagy győzelmét nem tudta kihasználni: igen, azonnal Róma városa ellen kellett volna vonulnia, hisz szinte védtelen volt, komoly hadereje nem volt az ellenálláshoz. Igaz, a pun sereg is nagy veszteségeket szenvedett, de mint győztes, lendületben volt. A tétovaság végül is a végső vereséghez, Zámához vezetett. Nem szabadott volna hagyni Rómát Cannae után újra megerősödni.

Összegzés

Az i.e. 216. augusztus 2-án lezajlott cannea-i csata a második római-pun háború (i.e. 218–202) legnagyobb ütközete volt. A karthagói hadvezér, Hannibál, nagy győzelmet aratott Itáliában a rómaiak felett, de a sikert igazából nem tudta kihasználni. A háború vereséggel végződött. Cannae viszont a zseniálisan eltervezett és végrehajtott haditerv iskolapéldája lett, napjainkig csodálattal adóznak neki nemcsak a katonák, hanem az egyszerű történelem iránt érdeklődő emberek is.