Megtanultunk egymásra támaszkodni

„Az elmúlt három hónap felért egy továbbképzéssel”

Czifrik Katalin

Mint mindenhol, a százhalombattai Szülők Fóruma Egyesületnél is nehezebbé vált az élet a járványveszély korlátai között, de a rendkívüli helyzet fejlődést is eredményezett. Mindenkinek sokkal többet kellett dolgoznia, a rendhagyó megoldások azonban jelentős részben maradandó szakmai kompetenciává váltak. A viszonylagos elszigeteltségben pedig a munkatársak megtanultak a korábbinál is jobban támaszkodni egymásra. Schmidt Monikával, a civil szervezet elnökével beszélgettünk.

– Sokan az online oktatást is nehezen tudtuk elképzelni márciusban, de miként lehet csecsemők és kisgyermekek fejlesztését home office-ban végezni?

– Annyiban hasonlított a helyzetünk a pedagógusokéhoz, hogy reggeltől estig a számítógép előtt ültünk. Az online csecsemőtanácsadás során videókat elemeztünk a kisbabákról, majd leírtuk a tanácsainkat és javaslatainkat a szülőknek. A súlyosan, halmozottan sérült gyerekekkel való munka több fejtörést okozott. Végül kitaláltuk, hogy a saját gyerekeinkkel készítünk videókat, és így mutatjuk meg a szülőknek a tennivalót. Mindez eredményeként komoly digitális módszertani, szakmai bázist hoztunk létre, amelyet a későbbiekben is tudunk használni. Olyan esetben például, amikor egy kisgyereknél ortopédiai műtétre kerül sor, és hosszabb ideig nem tud jönni a fejlesztő foglalkozásokra.

Előnyt jelentett ezeknek a videóknak a feltöltésében, hogy egymás munkájába is jobban beleláttunk, egymástól is sokat tanultunk. Az elmúlt három hónap felért egy nagyon intenzív továbbképzéssel.

Idén tizenötödik alkalommal rendeztük volna meg a Születéstől felnőttkorig konferenciát, amelyhez támogatást is sikerült szerezni a szakminisztériumtól. Csak reménykedni tudok, hogy át lehet ütemezni a jövő évre, amikor az SZFE alapításának harmincadik évfordulóját is ünnepelni fogjuk. A szakmai programon valószínűleg nem fogunk változtatni. Olyan előadók jönnek (jöttek volna), mint dr. Császár-Nagy Noémi, Bagdi Emőke lánya, aki a gyermek-rezilienciáról, a gyermekek megküzdési stratégiáiról beszélt volna.

A járványhelyzet miatt egy másik korai fejlesztő projektünket is halasztani kell, amire az UNICEF-től nyertünk pályázati támogatást. A csecsemőszűrés és fejlesztés több olyan kisgyereket érint, akik a Családok Átmeneti Otthonában élnek. Egy új diagnosztikai módszer alkalmazásával kívántuk megvalósítani, amelynek eddig főként anyagi akadályai voltak. Ez az úgynevezett SEED fejlődési skála, aminek a segítségével a korábbiaknál objektívebben mérhető a gyermekek állapota, majd a fejlesztés eredménye.
Ami késik, nem múlik, és nagyon fontosnak tartom, hogy emberileg, szervezetileg megerősödve kerültünk ki ebből a nehéz helyzetből. Fizikailag ugyan elszakadtunk, de nemcsak szakmailag, hanem még a magánéleti gondjainkban is képesek voltunk támaszt nyújtani egymásnak.

A legnagyobb problémát az okozta, hogy sok költségtérítéses szolgáltatást nem tudtunk végezni, amely még súlyosabbá tette a már egyébként is meglevő anyagi nehézségeinket. Az önkormányzati támogatásunk néhány éve 10 millió forintról 4,5 millióra csökkent, és bár a legesélytelenebbnek tűnő pályázatokat is megírjuk, a járványügyi helyzetben minden finanszírozás csúszik. Néhány éve még kilenc alkalmazottal működött az egyesület, de most a megmaradt kettő bérét sem tudjuk kigazdálkodni.

– Milyen tevékenységeket végeznek jelenleg?

– Több mint tíz éve folytatjuk a csecsemők korai szűrését és fejlesztését a védőnőkkel együttműködésben. Előbbi ingyenes a szülők számára, utóbbi kérelem alapján, a család szociális helyzetétől függően differenciáltan térítendő. A már említett CSÁO-ban, ahol egy családon belül jellemzően több gyereknek is szüksége van rá, automatikusan térítésmentes.
Dévény-tornával, gyógypedagógiai fejlesztéssel, gyógyúszással, TSMT-vel (Tervezett Szenzomotoros Tréninggel) és az utóbbi időben egy egészen új módszerrel is hozzájárulunk, hogy a kisebb-nagyobb fejlődési rendellenességgel született vagy bizonyos területeken késve, rendellenesen fejlődő gyerekek jobb esélyekkel kezdhessék meg az óvodát, illetve iskolát.

Az említett új metodikai rendszer, amit nagy lelkesedéssel fedeztünk fel és terjesztünk is szakmai körökben, a játék-, egyensúly-, reflex- regulácó kezdőbetűiből álló magyar módszer, vagyis a JERR (www.jerr.hu) Bendig Borbála és Andor Ildikó). Átütő sikereket érünk el vele olyan babáknál, akiknek nem megfelelő a mozgásfejlődésük – miközben nem okozunk számukra semmilyen kényelmetlenséget, hiszen „csak” játszunk. Ez az, ami erőt és kedvet ad a küzdelmekhez is, szóval, nincs más a fejemben, mint, hogy bármi történjen, szükség van ránk, meg fogjuk érni a harmincat!

– Egy civil szervezet létjogosultságát meghatározza, hogy képes-e olyasmit nyújtani, amit az állami, önkormányzati ellátórendszerek nem. A Szülők Fóruma Egyesületre ez mennyire igaz?

– Szerintem a legértékesebb képességünk, hogy a nagyon egyedi igényekre, esetekre is tudunk reagálni. Gyorsabban, rugalmasabban találunk megoldást és teremtjük meg a feltételeket. Ha kell, elvégzünk egy tanfolyamot, vagy változtatunk a működési renden, míg egy állami intézmény két speciális problémával élő gyerekért nem fogja átszervezni magát.

– A problémával élő gyerekekből viszont úgy tűnik, nem lesz kevesebb.

– Sajnos, nem. Hogy csak egy példát említsek, Magyarországon évek óta több koraszülött jön a világra, mint az unió többi államában. Hivatalosan egyelőre nem tudjuk az okát, de szerepe lehet benne a stressznek és a saját tapasztalataim alapján talán annak is, hogy a nők nagyon nagy része orvosi fogalomként gondol a terhességre, valamint a szülésre. Meg kellene tanítani a lányainkat arra, hogy bízzanak a saját testükben, és nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek minél természetesebb módon szülessenek meg.