A Szent László templom 110 éve

Százhalombatta az évszázadok során túlélt sok veszedelmet. Többször is elnéptelenedett a falu, de valahogy mindig sikerült talpra állni. A mai Dunafüred területén már az 1300-as években az akkori falunak volt temploma. Amit ma falunak ismerünk, az „Óváros”-ban, az itt lakóknak évszázadokat kellett várni, mire 1910-re felépült a katolikus templom, amit Szent László királyunkról neveztek el.

Szent István király egyik híres rendelete alapján, uralkodása alatt minden tíz falu köteles volt egy templomot építeni. Százhalom, ahogyan az 1700-as évekig nevezték nagyon kicsi volt ahhoz, hogy ide templomot építsenek.
Az 1695-ben ide települő, a török elől menekülő szerbek ugyan már megépítették a saját templomukat, de a katolikus hívek Érdre jártak misére és minden ügyüket az Érd-Ófalusi Szent Mihály templomban intézték.

Szerencsére az érdi plébános, Holeksy Ágoston és a battai főjegyző Kovács Lajos összefogtak az itteni gazdákkal és elhatározták, hogy templomot építenek. Összeszedték a pénzt, segélyekkel, gyűjtéssel, hitellel és 1910-re készen lett az átlagos falusi nívót messze felülmúló gyönyörű templom. A felszentelésére 1910. augusztus 28-án került sor dr. Prohászka Ottokár püspök által. 1927-re gyűlt össze 10 millió korona, amivel már díszíteni és felszerelni is tudták a templomot. Vettek szobrokat, ruhafélét, harangot. Holeksy Ágoston elejétől fogva szorgalmazta, segítette, hogy az akkor már Százhalombattának (1903) nemcsak temploma, de önálló római katolikus egyházközsége is legyen. Erre 1919. április 21-én húsvét hétfőn került sor, amikor a püspök úr jóváhagyta.

Az első plébános 1919. július 21-én lépett szolgálatba, nevezetesen Kéri Nándor atya. Az első templomatyák Czeiner István és Jankovits István voltak. Templomszolga id. Parhammer István, aki harangozott is.

Volt már templom, plébános is, de lakás még nem. A templommal szemben állt özv. Marinkacsa Jakabné, a plébános az első szobájában rendezkedett be. Két hónapig lakott ott, amikor Kéri atya bátyja, a helyi főjegyző Kéri Gyula jóindulatából egy kis udvari szobából lett paplak, két évig.

1921-re a falu elöljárói összegyűjtöttek 15 ezer koronát, és megvették a községtől az ún. járványkórházat (soha nem használták erre a célra, üresen állt) és kijavítva a község képviselő-testülete átengedte az egyháznak. Ez már méltó plébániája lett Százhalombattának.

Felsorolni is sok lenne, hogy mennyien adakoztak, segítettek, hogy a 110 év alatt ilyennek maradt meg a Szent László templom. Átélt két világháborút, nyolcvan aknabelövést, több helyen beázott, hullott a vakolat. Az egész épület felújításra szorult a tetővel együtt.

1949-ben került Battára Perjés Béla atya, akinek feladata lett a sok kár kijavítása, amit még az is terhelt, hogy a templomot 1950. áprilisában kirabolták. Sok-sok utánajárással, felajánlásokkal az ötven éves évfordulót 1960-ban már elfogadható állapotban ünnepelte a falu katolikus közössége. Perjés atya még egy éneket is szerzett „Áll a templom ötven éve” címmel, amit sokáig énekeltek a hívek.

A 100 éves évfordulóra felkérte a helyi katolikus egyház vezetősége Csóka László festőművészt, hogy a régi, igencsak megkopott falfestményeket (seccót: száraz vakolatra falfestési eljárással készült falikép) fesse meg ugyanazon szereplőkkel. Nagyon kevés idő állt rendelkezésre, de az évfordulóra készen lett.

Illéssy Mátyás atya 2003. augusztus 15-én vette át a papi szolgálatot. Azóta van gázfűtés, újak a színes ablakok, renoválták a régi plébániát, de egy ilyen régi épületen mindig van javítani való.

Források:

A százhalombattai plébánia Historia Domusa 1919-től 1940-ig
Százhalombatta római katolikus templomai
Százhalom újság 2013.