Ilyen kihívás előtt még nem állt az energiaszektor

Huff Zsolt: „Azon dolgozhatok, ami a gyerekeim életét kényelmessé és biztonságossá teszi”

Czifrik Katalin

Változó, bizonytalan, összetett, ellentmondásos – így foglalják össze az energetikai szakemberek – és valószínűleg nem csak ők – azt a vezetési, stratégiaalkotási modellt, amelyben iparáguk jövőjét próbálják megtervezni. Van rá egy kifejezésük is: „VUCA world”, volatile, uncertain, complex és ambi­guous azaz változó, bizonytalan, összetett, ellentmondásos világ. Ebbe a perspektívába tekinthetünk be Huff Zsolttal, a MOL Csoportszintű DS termelési ügyvezető igazgatójával, akitől azt kérdeztük, milyen szerepet szán a vállalat irányítása a Dunai Finomítónak, amely – jelenleg – Százhalombatta legnagyobb bevételi forrása.

Huff Zsolt 1993 óta él városunkban, 2001-ben költözött Óvárosba feleségével és két gyermekével. Ajkán született, Veszp­rémben tanult, a munka és a családalapítás hozta Százhalombattára. Friss diplomás mérnökként végigjárta a finomítói ranglétrát, részt vett az alacsony kéntartalmú (10 ppm-es) üzemanyagok előállításához szükséges valamennyi fejlesztésben, a kénmentesítők megvalósításában, a benzinkeverő felújításában, amely az akkori – ’90-es évek végi – Európa legmodernebb benzinkeverő üzeme lett. Ma is jó érzéssel tölti el, hogy minden hazai bio- és alacsony kéntartalmú üzemanyag bevezetésében közreműködött.

2008-tól ’10-ig a mantovai finomító termelésvezetője, majd igazgatóhelyettese volt Olaszországban. 2010-től ’14-ig az összes MOL-finomító és az ellátási lánc optimalizációjáért felelt. 2014-ben a Tiszai Vegyi Kombinát utolsó és egyben a MOL Petrolkémia első vezérigazgatója lett. 2017 vége óta a budapesti MOL-székházban dolgozik, ahol a finomítói és a petrolkémiai termelés irányítása a feladata. Ami mostanában leginkább foglalkoztatja, éppen az, ami minket, csak egészen más nézőpontból.

Mint mondja, az 1960-as évek alapító, nagy generációjának, amely nagyjából a 2000-es évek elejéig határozta meg a Dunai Finomító működését, egészen más volt a kötődése, mint azoknak, akik a következő évek során kerültek be az üzembe. Az első ötven évet olyan kiemelkedő szakemberek jellemezték, mint Rátosi Ernő, akinek a nevéhez olyan fejlesztések köthetők, amelyek a DUFI-t Európa legjobb finomítói közé emelték. Hozzá hasonló ikonikus alak Tiszaújvárosban Huszár Andor igazgató, aki szintén korát meghaladó döntéseket hozott, amelyek hosszú évtizedekre meghatározó vállalattá tették a TVK-t. Ezekben az évtizedekben állandóság, stabilitás és erős érzelmi kötődés jellemezte ezeket a hazai vállalatóriásokat, mára azonban nagyon megváltozott a külső környezet, amelyben működnek. Ezt mindenki tudja, akkor is, ha nem akarja elfogadni.

Az a stabilitás, amikor húsz-harminc évre előre lehetett látni egy iparág jövőjét, mára szertefoszlott. Amiben most lehet és kell is tervezni, az a „VUCA world”, a szinte követhetetlenül gyorsan változó, bizonytalan, komplex és ellentmondásos társadalmi, politikai és gazdasági környezet.
Egyes jóslatok szerint 2040-re nagyjából kilenc milliárdan fogunk élni a Földön, és ötven százalékkal fog megemelkedni az energiaigényünk. A mostani hatszáz-millió autó helyett várhatóan 1,2 milliárd jár majd az utakon, a Föld azonban várhatóan már nem fogja elbírni ezt. Ezért születnek az államok között egyezmények, az Európai Unió például eredetileg 2100-ra tűzte ki a karbonsemlegességet – bármit is jelentsen ez -, három éve viszont úgy döntött: ennél nagyobb a baj, és 2050-re hozta előre a határidőt, amelyet az úgynevezett Green Deal ajánlásában hirdetett meg.

A kőolajfeldolgozásra, fosszilis alapanyagokra épülő energiaszektor kihívása nagyságrendekkel nőtt meg.
„Ha abból indulunk ki, hogy egy beruházási ciklus öt-hat évig tart, van még három jó dobásunk, hogy eltaláljuk, mi lenne az a fejlesztési irány, amivel a vevők, a tulajdonosok és a dolgozók is elégedettek lehetnek. Emberek tömegei követelik a széndioxid-kibocsátás radikális csökkentését, de legalább ennyire ragaszkodnak az utazáshoz és az öltözködéshez, aminek az a trendje, hogy a nagy márkák havonta cserélnek kollekciót. Ebben a kettősségben élünk, és ebben a közegben gyártunk most stratégiát.”

Amikor Rátosi Ernőék nagyon komoly lobbitevékenység és műszaki előkészítés eredményeként megvalósították az FCC üzemet, vagy amikor a kétezres évek elején elindult a késleltetett kokszoló, az szárnyakat adott a Dunai Finomítónak és a MOL-nak. És jelenleg is ilyen volumenű fejlesztésre, átalakulásra van szükség, bár a fentiek fényében 2050-ben nagy valószínűséggel már nem azokat a termékeket fogja gyártani a MOL, amiket jelenleg. 2030-as stratégiájában célul tűzte ki, hogy csaknem 4,5 milliárd dollárt ruház be azért, hogy a változó környezetnek és felhasználói szokásoknak a legjobban megfelelhessen.

A kőolaj-feldolgozó ipar, így a DUFI számára is jelentős versenyelőnynek számít a petrolkémiai integráció, mert azt jelenti, hogy ugyanabból az alapanyagból nemcsak üzemanyagokat tudnak gyártani, hanem az értéklánc kiterjesztésével műanyagokat vagy egyéb vegyipari termékeket is, amelyekre a változó világban is óriási szükség van. Elég, ha az orvostudományra, az építkezésre vagy a közlekedésre gondolunk.
A tendenciák szerint Nyugat-Európában 2025-től várhatóan megszűnik a tradicionális, száz százalékban benzines, gázolajos személyautók forgalmazása, a kamionok, erőgépek, repülők és hajók tekintetében azonban egyelőre nincs konkrét megoldás. A MOL DS (termelés, logisztika, kereskedelem) stratégiája most az, hogy ameddig lehet, benne marad a hagyományos üzemanyagüzletben, miközben folyamatosan halad a termékváltással, vagyis az úgynevezett „petkemizációval”. „Ez egy kicsit olyan, mint amikor menet közben kell megjavítani a repülőgépet.” Kétféle gondolkodásmódot igényel egyszerre: a termelés, a végrehajtás precizitását és a problémamegoldás kreatív, innovatív, együttműködő és tudásmegosztó attitűdjét. Míg jelenleg 70-30 százalék az üzemanyagarány a termékekben, 2035-re ennek 50-50 százalékra kellene változnia.

A fent említett „három jó dobás” közül az első Tiszaújvárosban kezdődött el, a poliol-komplexum építésével, miután ott már volt petrolkémia és elegendő terület is. De fontos tudni, hogy ez az üzem hatvan-hetven százalékban százhalombattai alapanyagra épül. A DUFI-nak azonban nagyon jelentős transzformáción kell keresztülmennie. Üzemanyaggyártásra építették, most azonban más korszak kezdődik el.

A gazdaságtörténetben vannak jó és rossz példák is. A holland DSM nevű céget 1902-ben alapították, szénbányászatra. Jelenleg is működik, de orvostechnológiával foglalkozik. Így is reklámozza magát: száz év transzformáció. A világelső KODAK azonban, amikor a saját mérnökei kifejlesztették a digitális fényképezőgépet, azt mondta: „nem támogatjuk, mert tönkretesz minket”. Így aztán „nem ők tették tönkre magukat”, hanem valaki más. „A DUFI-ban jó szakemberek vannak, és bár az elmúlt fényes ötven év után nehéz lehet elfogadni, hogy nem nálunk nőnek ki az üzemek a földből, de biztos vagyok benne, hogy Százhalombatta mindenképp szerepet kap a MOL hosszú távú stratégiájában, ideér a fejlesztés.”

Hogy nálunk kerül-e sor a következő „nagy dobások” egyikére, természetesen elsősorban gazdasági, megtérülési és stratégiai kérdés, de részben azon is múlik, sikerül-e meggyőzni a döntéshozókat, hogy az itteni szakemberbázis, kollektíva hajlandó megküzdeni ezekkel a kihívásokkal és alkalmas erre az átalakulásra.

Hogy mikor, az sok mindentől függ, de tény, hogy az itt levő eszköz, tudás, humánkapacitás, az infrastruktúra és az elhelyezkedés nagyon értékessé teszi a százhalombattai finomítót. Az energiaigény megmarad, sőt, előállítani pedig ott éri meg, ahol már adott az alap infrastruktúra. A menedzsment dolgozik a hátra levő két „nagy dobáson”, de minden egyéb részlet egyelőre üzleti titok.

Hogy végül elérhető cél-e 2050-re a karbonsemlegesség – bármit is jelentsen ez –, arról megoszlanak a vélemények. Tény, hogy ahogy közelítünk a nullához, exponenciálisan nőnek a kiadások, vagyis jelentős összegű beruházásokról beszélünk.

„Ilyen kihívás előtt még nem állt az energiaszektor. Nem áll ugyanis rendelkezésre az a technológia, amire azt mondhatnánk: megoldjuk vele a feladatot. Nem áll rendelkezésre akkora mennyiségű megújuló energia sem. Nagy-nagy kérdőjel az egész, de nekem ettől szép és ettől izgalmas. Azon dolgozhatok, ami majd a gyerekeim életét teszi kényelmessé és biztonságossá.”