Élni és dolgozni Iraki Kurdisztánban

Balpataki Katalin

Három éve lemondott a társadalmi szerepvállalásairól, a Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. vezérigazgatói posztjáról, az otthon közelségéről, hogy újra az olajiparban dolgozzon. Valkusz Pállal, a kurd Qaiwan cégcsoport Bazian kőolaj-feldolgozó vezérigazgatójával beszélgettünk.

– Évtizedekig dolgozott az olajiparban, utána a hazai szeszipar egyik kiemelkedő vállalatát igazgatta jelentős eredményekkel, mégis visszatért az olajiparhoz?

– A vegyészmérnöki diploma megszerzése után azonnal a Dunai Kőolajipari Vállaltnál helyezkedtem el, ahol közel két és fél évtizedet dolgoztam. Így utólag azt gondolom, hogy a MOL NyRt-nél egy kicsit röghöz kötött voltam. A szeszgyári kitérő arra is jó volt, hogy bátrabban merjek vállalkozni mindenhol, akár a világban is, hiszen nagyon sok mindent sikerült megtanulnom a vállalatvezetés és menedzsment terén. Egy idő után ráébredtem arra, hogy a pénzügy és kereskedelem irányítása is megtanulható, és hogy nem csak egy vállalatrészt, hanem egy komplett vállalatot is képes vagyok irányítani. Így sokkal bátrabban vágtam bele a kurdisztáni munkavállalásba is.

– Kereste a lehetőséget, hogy újra visszatérhessen az olajiparba?

– Nem igazán, bár bevallom, örültem, amikor egy fejvadász cég a LinkedIn-en rám talált és keresett meg 2018 februárjában.

Az Iraki Kurdisztán Sulaymaniah városában lévő Bazian finomítót tizennégy évvel ezelőtt vásárolta meg a mostani tulajdonos, a kurd Qaiwan cégcsoport. Motorhajtó üzemanyag célú fejlesztéseket hajtottak végre és kapcsolták össze a meglévő üzemekkel. Az akkori vezérigazgató elment és a cég egy új vezető felkutatására adott megbízást. Az egyeztetéseket, interjúkat Skype-on keresztül kezdtük meg és áprilisban a helyszínen is volt lehetőségem felmérni a munkakörülményeket. Ekkor volt alkalmam találkozni a menedzsmenttel, a tulajdonossal, megnézni a finomítót, annak komplexitását, a helyszínt lakhatás és élhetőség szempontjából is. A személyes megbeszélések végén sikerült megállapodnunk és a szerződés értelmében majdnem pontosan három évvel ezelőtt, május végén utaztam ki.

– Mielőtt megkeresték hallott már Iraki Kurdisztánról?

– Hallottam arról, hogy létezik Kurdisztán, hogy Irak egy része, és hogy nem egyértelmű a státusza. Azonban ahhoz, hogy teljes képe legyen az embernek ki kell utazni és személyesen kell megnézni, mert nem lehet Magyarországról elképzelni, milyen az ország valójában. A kurd nemzetség négy országban él: Törökország, Irak, Irán, Szíria. Egyedül Irakban van félautonóm köztársaságuk, önálló parlamenttel, kormányzósággal, közigazgatással, saját elnökkel, erős hadsereggel. Nincsen Iraktól teljesen elszakadva, sok tekintetben függnek Iraktól. Ugyanaz a pénznem van forgalomban és az iraki törvények is mind érvényesek Kurdisztánban.

Vannak viszont saját törvényeik is, amelyek szintén érvényesek a kurd régióban. Egy érdekes példát említenék erre a kettősségre.
Magyar állampolgárként Irakba történő beutazáshoz vízum kell, Kurdisztánba viszont nem.

A kurdisztáni részen a lakosság kilencven százaléka kurd, míg a többiek jórészt a Szaddam Husszein uralkodása idején betelepített iraki arabok. A különböző vallású emberek konfliktusok nélkül megélnek egymás mellett.
Földrajzilag Kurdisztán Irak Észak-Keleti részén terül el nagyrészt a hegyekben. A környéken nem ritkák a 3000 méter magas hegycsúcsok. Irak nagy része síkság és sivatag, az ország középső – déli részén található a – történelemből jól ismert – Tigris és Eufrátesz mentén elterülő Mezopotámia.

– Hol és hogyan él Kurdisztánban?

– A finomító Iraki Kurdisztán második legnagyobb városában, a körülbelül másfél millió lakosú Sulaymaniahban van. Ez ezer méter magasan, egy hatvan-hetven kilométer hosszú és öt-hat kilométer széles fennsíkon fekszik. A várostól harmincöt kilométernyire van a finomító, ahova autópálya vezet. Az olajmező is viszonylag közel van, körülbelül nyolcvan kilométerre a völgyekben. Irak kőolaj- és földgáz készlete igen jelentős, a Közel-keletre tartó éjszakai repülőjáratokról jól láthatóak a kőolajkutak fáklyái.

A Qaiwan egy cégcsoport, mely szerteágazó üzletekkel foglalkozik. Ingatlan­beruházások keretében többek között lakóparkokat is építenek. A cégcsoport összes külföldi dolgozója – velem együtt – egy ilyen lakóparki épületben él. Ez mindössze tizenöt perc autóútra van a belvárostól.

Munkanapokon általában 7.30-tól, 17 óráig vagyok a finomítóban. Utána legtöbbször kondiba járok, olvasok, a családdal beszélgetek, vagy interneten mozizok. A szabadidő eltöltésére sajnos nincs annyi lehetőség, mint Magyarországon, hétvégente a kis magyar kolóniával el szoktunk menni valamelyik közeli nagy víztározóhoz, vízeséshez kirándulni, vagy az erdős hegyekbe túrázni, esetleg egy étterembe. Összesen öten vagyunk a finomítóban magyarok, mindannyian valamikor régebben a MOL-ban dolgoztuk.

– A vízisport kedvelőjeként evezni van lehetősége?

– Ezen a területen nincsenek komoly lehetőségek, a nagyobb víztározóknál sincs evezési, vizitúrázási lehetőség. Hiányzik a kiépített infrastruktúra, amely vonzó lehetne a turisták számára is. Ezek a víztározók a nyári édesvízszükséglet biztosítják.

– A nagy hegyek közt kirándulni, túrázni, erdőt járni, hegyet mászni van lehetőség?

– Az éghajlatból adódóan kevés az erdő, a hegyek inkább sziklásak, turistajelzések sincsenek, túrázni csak kisebb utakon, kitaposott ösvényeken lehet. A helyi klíma sem kedvez a természetjárásnak, itt két évszak van, nyár és tél. A nyár akkor kezdődik, amikor eláll az eső, a mi értelmezésünk szerint tavasszal. Ez lehet márciusban, áprilisban is.

Viszont ha elállt, akkor kezdődik a száraz nyár és októberig nem esik több. Nyáron értelemszerűen rekkenő meleg van, szinte minden kiszárad és a táj uralkodó színe a sárga lesz. Októberben leesik az eső és néhány hétig olyan, mintha tavasz lenne, felélénkül a természet, minden kizöldül. November végén elkezd hűlni a levegő, lehullanak a levelek és jön a tél sok-sok esővel. Hó és mínuszok általában januárban csak egy hétig vannak. Ez alatt az esős időszak alatt telnek meg a víztározók, melyek nyáron biztosítják az édesvízellátást.

– Hogyan, miből élnek a helyiek, milyen a lakókörnyezetük?

– Kurdisztán területén két nagyváros van, a főváros Erbíl, valamivel több, mint kétmillió lakossal és Sulaymaniah, ahol én dolgozom. A többi település kisebb város vagy falu. A falvakban jellemzően családi farmergazdálkodás folyik.

A nagyvárosokban az ellátás nagyon hasonlít az európaihoz, ugyanúgy megtalálható minden, ami egy magyar városban is. Vannak plázák, piacok, kisebb-nagyobb boltok, éttermek stb. A helyiek vallása tiltja az alkoholfogyasztást, ezért kocsmák, ivók nincsenek, de leginkább a külföldiek, valamint a keresztény lakosok miatt vannak italboltok, széles választékkal. Az éttermek legtöbbjében is elérhetőek a szeszes italok.
A konyhájuk változatos, széles választékkal, az ízvilág nagyon hasonlít a törökre, fűszerezésük jellegzetes.

A lakosság valamivel több, mint ötven százaléka az állami szektorban dolgozik. Nagyon sokan foglalkoznak állattartással, mezőgazdasággal, megpróbálják a sziklás területeket megművelni. Jellemző a háztáji mezőgazdaság, sok helyen lehet látni a magyar szemnek is ismerős fólia sátrakat. A termékeket leginkább a család ellátására fordítják, de vannak, akik a piacra, bazárba hordják a zöldségeket, gyümölcsöket. A gyümölcsválaszték rendkívül gazdag és az év tizenkét hónapjában lehet kapni például görögdinnyét, sárgadinnyét, barackot stb. Alapvetően minden gyümölcsnek hosszabb ideig tart a szezonja, mint itthon és a nagy választéknak köszönhetően nagyon olcsó is.

Sokan saját, specializálódott kisebb, néhány négyzetméteres shopokat, üzleteket vezetnek és ők ebből élnek. A város utcáin jól megfér egymás mellett a mobil telefonokat, az olajos magvakat, a parfümöket értékesítő boltok vagy a pénzváltók, ezzel színesítve az utcák képét. Kurdisztán gazdasága elsősorban a kőolaj-kitermelésre és feldolgozásra épül.
A lakóépületeik a Közel-keleten is ismert egy-két szintes, fehér színű, lapos tetős, egyszerű dizájnúak. Azonban elsősorban az új, jellemzően a lakóparkokban épült házak gyönyörűek, főleg mediterrán típusúak. Mivel gyakori a földrengés minden épület vasbetonból készül. Természetesen az itt-tartózkodásom alatt is volt már földrengés, felejthetetlen élmény volt, de komoly károk nem keletkeztek.

– Mint említette Kurdisztán nagyobb része ezer, háromezer méteres hegyvidéken terül el. Milyen a közlekedés, a közúthálózat?

– A városokban csak buszos tömegközlekedés van, a menetrendet viszont nehéz követni. Villamos, metró nincs, ezért mindenki, minden család autóval közlekedik leginkább. Az autóba viszont létszámtól függetlenül beül az egész család, nem ritka látvány hogy kocsinként hatan-heten vagy akár többen is utaznak.

Városok között még ritkábbak a buszjáratok, vonathálózat nem épült ki. Itt jellemző a stoppolás kortól függetlenül. Ha valakinél van szabad hely az autóban általában meg is állnak. A segítség a kultúrájukban fellelhető ”segítek a másikon, ha tudok” mentalitás miatt van. Az út szélén álló segítségre szorul, ezért viszik magukkal őket.

A hegyi utak szerpentinesek és nagyon keskenyek, de remek, széles autópályák is vannak. A városok közötti utak kényelmesen járhatók.
Kezdetben érdekes és szokatlan voltak a városon kívüli katonai ellenőrző pontok, ahol a katonák megállítanak, megkérdezik hova megyünk, mit csinálunk. Ez csak egy-két hétig tartott, most már, hogy ismernek, megállítás nélkül továbbengednek minket.

A fővárosban Erbílben van egy nagyobb nemzetközi repülőtér, Sulaymaniahban pedig egy kisebb. Most hetente három járat van Dohába és Isztambulba, ahol át lehet átszállni a budapesti, illetve bécsi járatra.

– A kurdokat milyennek ismerte meg?

– A kurdok egyszerűen csak barátságosak, befogadóak. Nagyon kedvelik és tisztelik a külföldieket, örömöt okoz nekik, ha vendégül láthatják őket. Egymással is segítőkészek, ez a kultúrájuk része, de a külföldiekkel még inkább, nekik fontos, hogy egy külföldi jól érezze magát az országukban.
Külsőleg, az európaiakhoz is, illetve az arabokhoz is hasonlítanak, temperamentumban inkább az arabokhoz. Jellegzetes az arcvonásuk, én már könnyen meg tudom különböztetni őket az iraki araboktól. A nőknek jellemzően derékig érő hosszú, fekete, egyenes hajuk van. A férfiak is feketék és szinte mindegyiknek van valamilyen arcszőrzete. Mi Európaiak kicsit kilógunk közülük.

A finomítóban tapasztaltak alapján úgy látom, hogy a munkához való hozzáállásuk kicsit más, mint amit itthon megszoktunk, inkább utasításkövetőek, azt teszik, amit a főnök kér tőlük.
A három év alatt, mióta kis magyar csapatunk kint van a munkahelyi kultúrán sikerült változtatni, a finomító működtetése egyre jobban hasonlít a hazaihoz.

– Kihagyhatatlan kérdés a pandémia helyzet?

– A koronavírus Irakot, Kurdisztánt sem kerülte el. Már a járvány legelején szigorú korlátozásokat vezettek be, bezárták a nagyobb létszámú helyeket, például mecseteket, iskolákat, óvodákat. Lezárták Irakot, minden repülőjáratot töröltek fél évig. Az első hullám 2020 februárjában kezdődött, hosszú ideig tartott lapos lecsengési görbével. A második hullám már jóval kisebb volt, harmadik viszont nincs.

Nagyon óvatosan augusztusban indult meg a nyitás. Először heti egy török járat indult, utána heti egy Katar járat és aztán szépen lassan fokozatosan emelkedett az utazási lehetőségek száma.
Most gyakorlatilag teljes a nyitás, negatív PCR teszttel lehet beutazni.
A vakcinaoltás is megkezdődött. A finomítóban is szigorú szabályokat hoztunk, sikerességüket jól mutatja, hogy a járvány eddigi időszakában sohasem emelkedett az esetszám a munkavállalói létszám egy százaléka fölé.

– Turistaként érdemes Iraki Kurdisztánba menni?

– Én javasolni tudom azzal a megjegyzéssel, hogy először Erbilt érdemes meglátogatni, mert ott megvannak a történelmi épületek az óvárosban.
Sajnos a műemlékeik felújítására pénz híján nem fordítanak különösebb figyelmet. Az emberek mindenhol kedvesek és segítőkészek. A mindennapi élet költségei pedig a hazaihoz hasonlóak, kivéve a gyümölcsöket, mert azok jóval olcsóbbak.

– Három éve van kint, milyen időközönként tudott hazajárni és meddig szándékozik maradni?

– Eleinte félévente, az utóbbi időben szerencsére gyakrabban, gyakorlatilag negyedévente van lehetőségem hazautazni, most három év óta először egy hónapot vagyok itthon.
Azon egyelőre még nem gondolkodtam, hogy meddig maradok. A vállalatnál minden külföldi munkavállalónak határozatlan idejű munkaszerződése van. Gondolom a hazajövetel – ahogy a kurdisztáni munkavállalás is – családi közös döntés lesz.