Horgász a pácban

Beszélgetés Czakó Attilával, a Dubics Tamás Horgászegyesület vezetőjével

Százhalombatta vizei évtizedekig a keresett horgászvizek közé tartoztak. A Benta-patak, a Duna-parti részekre gyakran telepítettek halakat. Nemcsak helybeli tagjai voltak a horgászegyesületnek, hanem sokan jöttek a környező településekről és rendszeresen jártak budapesti horgászok is ide. A Dunamenti Erőmű átalakulásával, a használaton kívüli kazánok lebontásával minimálisra csökkent a hűtővíz felhasználás, ami a patak vizét rendszeresen temperálta. Napjainkban az arra járók gyakrabban látják a patak medrét, esős napokon néha a Duna visszaduzzasztja. A horgászegyesület létszáma minimálisra csökkent, városon kívüliek már nem is jönnek. Magazinunk a helyi horgászat jövőjéről, a Benta-patak sorsáról érdeklődik Czakó Attilától, a horgászegyesület vezetőjétől.

Czakó Attila: – A környező öt település (Érd, Tárnok, Sóskút, Biatorbágy és Százhalombatta) vezetői nemrég összeültek, és kiderült, hogy a vízszint-szabályozás a legnagyobb kihívás. Főleg Tárnoknak okoz ez problémát, de Batta is érintett, különösen a horgászok miatt. Ezért merült fel az ötlet, hogy építeni kéne ide egy mozgatható zsilipet, ami segítene kordában tartani a vízszintet.

Régen is volt itt egy gát, ami hasonló célt szolgált, és most a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság (KDVVIZIG) is ezt javasolja.

Az önkormányzatra nagy nyomás nehezedik, mert 2024-ben kaptak egy határozatot: 2026. június 30-ig lépniük kell. Vagy megépítik a zsilipet, vagy lebontják a meglévő gátat, és visszaállítják az eredeti állapotot.

– Mit jelent az eredeti állapot?

– Ha az eredeti állapotot választják, az azt jelenti, hogy a gát köveit kiemelik, és semmi nem lesz a helyén. Ez viszont hatalmas gondot okozna, a halak mind elúsznának a patakból. Mivel a Benta-pataknak eleve nagyon kicsi a vízhozama, utána át lehetne sétálni a túloldalra. Ez az enyészetet jelentené: poshadt, állóvíz lenne itt, mert az erőmű sem küldene vizet a turbinák hűtése után.

– Miért fontos a KDVVIZIG szerepe?

– A KDVVIZIG-hez tartozik az egész vízterület. Ők azok, akik rendszeresen ellenőrzik a gát állapotát, és jegyzőkönyvet állítanak ki róla. Mi, a Dubics Tamás Horgászegyesület, körülbelül 10 éve kimérettük a vízterületünket. A földmérő a Duna-torkolatig terjedő szakaszon jelölte ki a területünket, ami egy ingyenes használati jogot biztosít nekünk. Cserébe mi hasznosítjuk az önkormányzat tulajdonát.

– Hány éves az Egyesület, és hány tagja van?

– Az Egyesület 5 éve ünnepelte az 50. születésnapját, szóval az egyik legrégebbi horgászegyesület Magyarországon! Annak idején, az 1970-es évek végén, elképesztő, 1260 tagunk volt. Mostanra ez a szám sajnos lecsökkent 200-300 közé, és a 300-at sem érjük el.

– Itt horgásznak a tagok?

– Igazából a tagság fele jár le ide rendszeresen horgászni. A többiek csak tagsági díjat fizetnek, de inkább a Dunán vagy más vízterületen horgásznak. A Dunán való horgászáshoz egyébként külön engedély kell, ami egy éves jegy formájában 28-30 ezer forintba kerül.

– Miért csökkent a horgászok száma itt?

– Sajnos egyre kevesebben horgásznak itt. Régebben azért volt népszerű, mert a melegvíz miatt sosem fagyott be, így télen is jöttek ide 50-60-an hétvégén. Ez egy nagyon jó márnázóhely volt, egy csikkel is lehetett fogni a halat.

– Hogyan működik a haltelepítés?

– Nemrég is volt egy telepítés, pont a hátunk mögött. Öt mázsa halat engedtünk a patakba! Évente háromszor-négyszer szoktunk telepíteni. Az önkormányzat idén 2 millió forinttal támogatott minket, de alapvetően a horgásztagok tagdíjaiból finanszírozzuk a halutánpótlást. Emellett vannak fenntartási költségeink is. Egy kisebb irodába költöztünk, hogy spóroljunk a bérleti díjon, de most vissza kell költöznünk az Ifjúsági körútra, mert a jelenlegi irodánkat bezárják.

– Kik az Egyesület tagjai?

– A taglétszám körülbelül 200 fő körül mozog már évek óta, és nem csak battaiak vannak köztünk, hanem budapestiek is. Régebben a MOL és az Erőmű dolgozói kaphattak egyfajta “egészségjegyet”, amivel kifizethették a tagsági díjat, de ez megszűnt. Az utolsó húsz évben folyamatosan, évente 8-10 százalékkal csökkent a taglétszám, de az utóbbi öt évben szerencsére stagnál.

– Mi a helyzet az utánpótlással?

– Sajnos az utánpótlás a legnagyobb bánatunk, mert a fiatalok nem nagyon jönnek. Nagyon kevés az ifi és a gyerek horgászunk. Bár minden évben a közgyűlésen buzdítjuk az apukákat, hogy hozzák le a gyerekeket horgászni, mert kint vannak a természetben, ez sajnos nem hoz eredményt. Nyolc éve még horgásztábort is tartottunk, ahol az Egyesület fizette volna 10 gyerek szállását és étkezését, csak a szállításba kellett volna beszállniuk a szülőknek. Még így is alig tudtuk összeszedni a 10 gyereket, ezért feladtuk, mert egyszerűen nincs utánpótlás.

– Kapnak támogatást máshonnan is?

– Az önkormányzaton kívül nincs más gazdasági társaság, ami támogatna minket. A zsilip kérdése eldől majd, ha az öt település vezetői összeülnek és hoznak egy határozatot, bár nem tudom, Érd mivel tudna beszállni az elveken kívül.

– Mekkora összegről van szó?

– 2005-ben készült egy tanulmányunk, ami három tervet vázolt fel. A horgászegyesület vezetősége a második tervet fogadta el, ami akkor 32 millió forintról szólt. Ma ez már 300 millió forint lenne, ennyiből lehetne megépíteni a zsiliprendszert, ami nagyon praktikus lenne. Bár az öt településnek nem kéne fejenként 50-60 milliónál többet összedobnia, mégsem foglalkozik vele senki. Én úgy érzem, csak hitegetnek minket. A vízügyi igazgatóság valószínűleg megunta, és azt mondta, hogy 2026-ig döntsünk. Addig mi horgászunk, de hogy egy év múlva mi lesz itt, azt sajnos nem tudom megmondani. A gát bontása is legalább 50 millió forintba fog kerülni az önkormányzatnak.

– Milyen volt a Bara eredetileg?

– Eredetileg csak a partja volt lekövezve, a meder nem. Ilyen keresztgátak voltak beépítve 50-100 méterenként, fent is. Ezek azért voltak, hogy lassítsák a víz sodrását, amikor nagy volt a vízhozam, és ne mossa ki a partot.

– Voltak mostanában horgászrendezvények?

– Nemrég, szombaton, volt egy halfogó vetélkedőnk. Mi nem rendezhetünk hivatalos horgászversenyt, de ezek a vetélkedők arra jók, hogy 20-25 horgász összejöjjön, és egymás között versenyezzenek.

– Mi az Egyesület fő tevékenysége?

– Az Egyesület lényege, hogy összetartsa a horgászokat, és az általuk befizetett tagdíjakból a vezetőség gondoskodjon a halutánpótlásról. Megvannak a szabályaink, hogy milyen fajta halakat kell telepítenünk: ragadozókat, békés halakat, és persze kis halakat is.

– Mi a helyzet a Benta-tavakkal?

– Amikor bejövünk ide, látni a Benta-tavakat, ott van egy vállalkozó. Körülbelül húsz éve kapta meg a tavak egy részét, és szerencsére megtartotta őket, mert a többit már betemették. A vállalkozó nagyon ügyesen hasznosítja a területet: különféle rendezvényeket és versenyeket tart, ahova nagyon sokan járnak.

– Hazavihetik a halat a horgászok?

– Három éve hoztunk egy szabályt: a horgászok két pontyot vihetnek haza, de csak 35 centi felettieket. Sajnos sokan kereset­kiegészítésnek használták a horgá­szatot. Amikor a vezetőségben voltam, szembesültem vele, hogy sokan ebből élnek. Ha valaki minden nap két pontyot visz haza, az egy hét alatt 14 ponty. Senki ne mondja, hogy egy család egy hét alatt elfogyaszt ennyi halat! Jogilag persze nem lehet szóvá tenni, de az ember tudja, hogy hova hordják el a halakat. Régebben három pontyot lehetett vinni. Most az a szabály, hogy három nemes halat, például két harcsát és egy süllőt, vagy két pontyot és egy süllőt vihet haza.

– Mit lát a jövőben?

– Sajnos ez a legszomorúbb az egészben, hogy én sem látok túl nagy perspektívát. Nem szeretem, ha valaminek nem látom a végét. Szeretek úgy dönteni, hogy tudom, az egy jó döntés volt. Itt most teljesen kizártak minket. Ülünk a langyos vízben, mert most tudunk horgászni, de hogy egy év múlva miről fogunk itt beszélni, azt nem tudom megmondani.