Helytörténeti konferencia Érden

Szegedinácz Anna

Helytörténeti Konferenciát rendezett az érdi Magyar Földrajzi Múzeum 2018. szeptember 6-án. Hogyan jött az ötlet, mennyi ideig tartott a konferencia előkészítése, kik voltak az előadók, milyen kutatási eredményeket közöltek, kik voltak a résztvevők? – kérdeztem Lehoczki Zsuzsától, a múzeum munkatársától.

L. Zs.: – A konferenciát Érd első okleveles említése 775. éves évfordulójának apropóján rendeztük. A konferencia az „Érd 775 – Mindennapi élet Érden a 13-16. században” című időszaki kiállításhoz kapcsolódott. Célja kifejezetten a lokálpatriotizmus és a tudományos ismeretterjesztés erősítése volt.

Olyan eredményeket mutattunk be az nagyközönségnek, melyekről korábban keveset vagy egyáltalán nem hallottak. Az előadók által kutatott témák általában szaklapokban jelennek meg, ezért csak a töredékük jut el a települések lakóihoz. Olyan előadókat kerestünk meg, akik az elmúlt húsz évben régészeti ásatásokat folytattak Érden, vagy korábbi régészeti ásatások eredményeit új vizsgálati módszerekkel kutatták, mint például Dr. Mester Zsolt és Dr. Eva J. Daschek. Ők a Fundoklia-völgy neandervölgyi lelőhelyéről tartottak beszámolót, bemutatva az új kutatási eredményeiket.

Dr. Kovács Gabriella, a „Matrica” Múzeum munkatársa a Százhalombatta-Földvár ásatásának morfológiai eredményeiről számolt be, T. Németh Gabriella pedig a vaskori halomsírmezőn végzett kutatásokról. Dr. Mester Edit és Dr. Ottományi Katalin az M6-os autópálya építése előtt végzett leletmentő ásatás eredményeiről beszélt melynek során feltártak egy római villát és az Árpád-kori Sekul (Székely) falu egy részét.

Dr. Rácz Miklós az érd-ófalui Szent Mihály templom felújítása kapcsán végzett régészeti ásatás eredményeiről tartott előadást. Dr. Stencinger Norbert pedig Buda török alóli felszabadítása előtt megtörtént Érdi csatáról adott izgalmas ismertetést.

Én az előadásomban az 1876-os ősrégészeti kongresszushoz kapcsolódó korabeli érdi és battai kirándulásról számoltam be a hallgató közönségnek. A látogatók többsége érdiekből állt. Voltak kutatótársak is, akik meg akarták ismerni mások friss kutatási eredményeit. A program nyitott volt, azon bárki részt vehetett. Inkább tudományos ismeretterjesztő konferenciának nevezném a rendezvényt.

Ez a program azért volt különösen érdekes, mert nemcsak az akkori pesti Vasárnapi újság, hanem 2-3 más újság is írt rövidebb-hosszabb beszámolót az eseményről.
Maga a kirándulás Érdre és Battára történt. Az érdi határban feltártak két halomsírt, majd a társaság nagy része visszatért az érdi kikötőbe és ismét hajóra szállt, azzal utazott a mai Dunafüred területén található római táborig. A többiek valószínű gyalogosan tették meg az utat. Közben hatalmas vihar kerekedett, a hajó ki sem tudott kötni órákig. Amikor már igen, „nyakig ért a sár” a terepen.
A vendéglátók sátrakat állítottak fel a vendégek részére. Az abban az évben feltárt római fürdő megtekintése után a külföldi vendégeket megvendégelték, a nap végére együtt táncolták a helyi lakossággal a csárdást és a francia négyest.

Nem tudjuk, hogy a résztvevő parasztok battaiak voltak-e vagy Ercsiből jöttek át. Ugyanis az érd-battai kirándulás szervezését Sina báró intézte. Ő maga már nem vehetett rajta részt, mert időközben meghalt, de a családja – Wimpffen Viktor és felesége, Sina Anasztázia – vették át a szervezési feladatokat. Érden és Ercsiben voltak Sina bárónak birtokai, Battán nem. A vendéglátás pedig, az ercsi uradalom intézőjének feladata volt. További kutatást igényel, hogy a battai közönség ott volt vagy sem ezen a találkozáson.

Részt vettek a konferencián a „Matrica” Múzeum munkatársai, dr. Kovács Gabriella antropológus és Németh Gabriella régészek is, őket az általuk előadott témákról kérdeztem meg.

Dr. K.G.: – Előadásom a „Százhalombatta-Fölvár régészeti kutatása talaj-mikrobiológia tükrében” címmel készült.
A SAX projekt a „Matrica” Múzeum által vezetett nemzetközi feltárás, melynek célja a Százhalombatta-Földvár bronzkori telepének vizsgálata. A programban a régészeti megfigyelések mellett hangsúlyos szerepe van a természettudományos vizsgálatoknak is. Ezek közül az egyik a régészeti talaj-mikromorfológia, ami úgynevezett mamut vékonycsiszolatok formájában tanulmányozza az egykori történéseket, mikroszkópikus szinten. A talajból, régészeti rétegekből vett minták elemzésével nem csupán megerősíthetjük, kiegészíthetjük a régészeti megfigyeléseket, hanem olyan részletekkel gazdagíthatjuk azokat, melyeket egyéb módszerekkel nem lennének képesek.

Bár a vizsgálat mikroszkóp alatt történik, segítségével átfogó témakörökkel kapcsolatban – mint például az állattartás vagy mezőgazdaság – is tehetünk megfigyeléseket.
Mivel a Százhalombatta-Földvár esetében a mindennapi élet, azaz a település áll a kutatás középpontjában, a korábban említett területekkel kapcsolatban csak korlátozott mennyiségben, minőségben állnak rendelkezésre adatok a vékonycsiszolatok vizsgálatán keresztül.
A szenült gabonák, lebomlott növényi maradványok az egykor termesztett, használt növényekről adnak információt. A trágyamaradványok pedig az állattartás bizonyítékai.

A házak építésével, a használt anyagokkal, különféle építészeti technikákkal, a házak karbantartásával, padlók megújításával vagy hulladékok elhelyezésével kapcsolatban is rengeteg megfigyelést tettünk az évek során, melyek mind a bronzkori mindennapokba adnak betekintést.

N.G.: – Előadásom az „Érd-Százhalombatta kora vaskori halomsírmező kutatásának eredményeiről” szólt. A két település közös határában, a Duna fölött magasodó fennsíkon terül el ez a jelentős őskori temetkezési hely. A környezetükből kiemelkedő halomsírokról nagy pontosságú felmérést, térképet készített Varsányi János földmérő mérnök 1847-ben. Az 1980-as években régész szakemberek ugyanezen a területen igazolták, hitelesítették Varsányi János méréseit. A Százhalmok nevű kora vaskori temetkezési hely nagyságát 50 hektárban határozták meg. 123 látható, érzékelhető halomsírt tudtak beazonosítani, illetve korábbi 20 bizonytalan jelenség bemérése, térképezése is történt meg.

A folyamatos emberi jelenlét, szántás, az időjárás, lassan, de biztosan a halmok pusztulásához vezetnek. A lelőhely déli – százhalombattai – részén nyolc pusztuló halomsír régészeti leletmentése megtörtént 1978-1996 között.

A halomsírmező kisebb-nagyobb foltokban megőrződött őshonos, természetes növényzetének állapotáról botanikai felmérés készült.
Az utóbbi öt évben új módszerekkel folytatódott a lelőhely vizsgálata. Régészeti célú légi fotók sorozatai születtek. Megtörtént 20 hektár nagyságú terület geofizikai, magnetoméréses felmérése. Egy térinformatikus–régész szakember pedig láthatóvá tette az eredményeket. Kisebb hitelesítő ásatások is történtek.

Összességében meghatványozódtak eddigi ismereteink a lelőhelyről. A látható halmok között a felszín alatt körárkok húzódnak. Ezek a körárkok a hajdani halmos temetkezéseket vették körbe. A nagyobb méretű, sírkamrás 30-35 halom mellett és körül jelenleg 330 kisebb temetkezési helyet – feltehetően a korabeli köznép nyughelyét – tudnak összeszámolni a régészek. A „Matrica” Múzeum régészei, a budapesti ELTE Bölcsészettudományi kar Régészettudományi Intézetének Archeometriai és Régészetmódszertani Tanszékével közösen dolgoznak tovább a lelőhely komplex kutatásán.

*

Ha a város az 1970-es években, az akkor megszületett városrendezési terv szelleme szerint kimentette volna a művelés alól ezt a felbecsülhetetlen értékű régészeti lelőhelyet, megszűnt volna az azóta is tartó tulajdonosi-régészeti érdekellentét és rombolás. A tsz idejében ennek volt reális lehetősége, hiszen minden köztulajdonban volt, még ha szövetkezetiben is.

A Régészeti Park bár ráirányította erre a régészeti értékre is a figyelmet, megmentéséhez azonban nem elegendők a régészek, törvények, szabályok, a város ott földtulajdonnal rendelkező lakóira, a közhivatalra is szükség van.

A konferencián sok új kutatással, általuk új információkkal ismerkedhettünk meg, gyarapodott a tudásunk értékeinkről. Reméljük, a párbeszéd továbbiakban folytatódik. Jobban értjük, milyen kincsekkel, felbecsülhetetlen értékekkel rendelkezünk, melyeket tovább őrizni, kutatni kötelességünk.