Új lelkész az ortodox közösségben

Kaplan Pavle interjú

Szegedinácz Anna

Az óvárosi ortodox közösség élén váltás történt. Mint tudjuk, Dalibor Milenkovic lelkészt a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye Szegedre helyezte. Az új lelki vezető Kaplan Pavle atya. Otthonában, a parókián kerestem fel.

Bár még korántsem került helyére minden dolga a csendes békés hétköznapi élethez, barátságosan fogadott és elbeszélgetett velem. Kértem, mutassa be önmagát úgy, hogy az óvárosi emberek is megismerhessék, ne csak a hívei. Kértem, beszéljen feladatairól, terveiről is. Hosszú út vezetett papi pályájához, többek között erről is mesélt nekem a találkozáson.

– 1971-ben születtem olyan családban, ahol többféle náció, hit, hagyomány élt. Ami a legfontosabb, ebben a közösségben nagyfokú szellemi szabadság volt, minden másságnak, különbözőségnek megvolt a tisztelete.

Tudomásom szerint nem voltam megkeresztelve. Bár nem jártam utána a családi mendemondának, legendának – mező­berényi, szlovák származású nagyanyám pedig már nem él, hogy megkérdezhessem tőle –, mely szerint elvitt engem megkeresztelni. Előfordulhat, valóban igaz.

Otthon nem neveltek vallásosságra. Szüleim korán elváltak, nevelőapám, akit nem neveznék mostohámnak, másfél éves korom óta nevelt.

Alsós iskoláimat Budapesten – három iskolában: Kőbányán a Kada utcában, a Bánya utcai Általános Iskolában és Pest­hideg­kúton – végeztem. Sokat költöztünk, 7-8 vagy 9 helyen laktam ebben az időben. Városi gyereknek vallom magam a szó pozitív értelmében, bár voltak ennek hátrányai, gyengeségei is. A középiskolai tanulmányaimat a Kállai Éva Egészségügyi Szakközépiskolában végeztem. A Dózsa György úti kívülről nagyon szép impozáns épület a rendszerváltás után felvette a Batthyány Strattman László Gimnázium és Szakgimnázium nevet. Sajnos annak ellenére, hogy korábban 18 osztály tanult benne, bezárták.

Érettségi után a XIV. kerületi Uzsoki Kórház gégészetén lettem műtős. Beiskoláztak egy szakasszisztensi képzésre, de az újabb költözés miatt nem tudtam befejezni, így betanított szakasszisztensként dolgoztam tovább.
1986-ban, már 15 évesen keresztelkedtem meg. Családomban voltak szerb rokonok, akik Pomázon éltek. Gyakran vettem részt ünnepeiken, a pomázi Szent György napi búcsún, mely a templom névadó szentjének ünnepe. Ilyenkor az ünnepi liturgia után a közösség a templom kertjében folytatja szép hagyományos szertartását, majd vecsernye után kezdődik a népi vigalom, a búcsú és bál. Engem teljesen elvarázsoltak ezek az alkalmak, elkezdtem az istentiszteletekre járni. Elbűvöltek a nagy tudású kántorok, kiknek fogalom a neve, mint Csobán Ignác bácsinak, aki 32 tagú férfi dalárdát vezetett. Bár nem ismerte a kottát, abszolút hallása volt. Ennek a kórusnak az utódjába jártam, ahol a néhai Jaksics Iván atya volt a közösség lelki pásztora. Felkarolt engem, terelgetett az ortodoxia felé.

Két év ismerkedés az ortodoxiával – Jaksics Iván atya ajánlásával – megkerestem az akkori szentendrei szerb ortodox püspököt, Daniló Krsztics atyát. Kértem adjon áldást, hogy egyetemen tanulhassak. 1990-ben kezdtem el egyetemi tanulmányaimat és hat év alatt fejeztem be, miközben megházasodtam és három gyermekünk született: az első lányom Mirjana 1991-ben, Szofi 1994-ben, Lázár fiam 1995-ben.

Tanulmányaim befejezése után költöztünk Lórévre – még diakónusként.
A harmadik évben, 1997 karácsonyának előnapján a püspökatya felszentelt pappá, helyi plébános parókiás lelkészként. 2007-ig a lórévi közösségnek voltam a parókusa, Lórév az ottani régiónak a legnépesebb lelkű szerb közösége. Még itt történt, hogy a püspök előléptetett esperesi helynökké. Közben tíz éven át hittant tanítottam a budapesti Nikola Tesla Szerb Általános iskolában és Gimnáziumban.

Bár nagyon szerettem a műtőasszisztensi munkát, az új hivatásom mellett már kivitelezhetetlen volt tovább folytatni és befejezni a szakasszisztensi képzést.

2007. augusztus 1-jével a püspökatya áthelyezett Szegedre, az ottani közösségnek lettem a parókusa. Ott a környékbeli egyházi fíliákban – egyházközségekben – is voltam lelkész. Három évig Hódmezővásárhelyen, majd hat évig Szőregen végeztem szolgálatot. Szegeden eddig nem volt szerb iskola, csak két iskolában volt fakultatív szerb nyelvű oktatás. A város adott hozzá épületet, kinevezett egy személyt, aki az igazgatói feladatokat ellátja, megteremti a személyi, tárgyi feltételeket az oktatáshoz. Idén szeptemberben valószínű beindul.

– Járt már korábban nálunk, vannak Százhalombattán ismerősei?

– Százhalombatta számomra nem ismeretlen hely. Még a 90-es évek elején, amikor még Bóró bácsi volt a kántor, jártam itt. Mint teológus hallgató ismertem a régi papokat is, de Bajront Lázárral már sajnos nem volt szerencsém megismerkedni, mert ő 1989-ben halt meg.

Vannak tehát battai ismerőseim, olyanok is, akik Lórévről származnak, vagy Lórévre költöztek Battáról. Battán ünnepeken, patrónus napokon, búcsúban voltam több alkalommal meghívott vendég. Még kell azért egy kis idő, hogy megmondjam, melyik házban laknak szerbek. Az Iván napi koszorú jelzi ugyan, de már talán nincs minden szerb házon kitéve. A fiatalok ígérték, segítenek nekem ebben.

– Választott már családjának patrónust?

– A szerbek nagyon ősi és szép szokásához a patrónushoz a pomázi szerb rokonaim védőszentjét választottam, Szent Márk apostolt és Evangelistát.
A védőszentet a rokonaim – ahogy szokás ilyenkor – ünnepélyes keretek között adták át. Ó-naptár szerinti ünnepe május 8-án van.

– Mindig gondot okoz nekem, hogyan szólítsak meg egy ortodox papot. Ha elmondaná, hogyan épül fel az ortodox egyházi hierarchia, megköszönném.

– A templomban a pap munkáját segíti a miséken a főolvasó és a kántor – lektornak is nevezik. Mint tudjuk az ortodox templomokban nincsenek hangszerek, a hívek hangszeres kíséret nélkül énekelnek a kántor vezetésével.

Aki papnak készül, egyetemi tanulmányokat folytat, lehet szubdiakónus, más néven hipodiakónus. Aki befejezte egyetemi tanulmányait, az diakónus lehet a házasságkötése után. A másik felsőbb papi rend a pap és a püspök. A püspök bár lehet metropolita vagy pátriárka – mely külön beosztás –, mégis csak püspök. A püspöknél magasabb egyházi rang tehát nincs.

Lehet engem Pavle atyának szólítani, tisztelendő atyának, parókusnak, lelkésznek, plébánosnak. Főtisztelendő esperes atya is elfogadható, bár próbálok nem áldozata lenni a rangkórságnak.

– Kérem, beszéljen nekünk a terveiről.

– Úgy gondoltam, minden olyan jó és haladó kezdeményezést, melyet az elődöm, Dalibor atya elkezdett, de nem volt már idő a befejezésére, folytatni fogom. Így a templombelső falainak restaurálása, a freskók feltárása. Most vannak feltárt töredékek, de ha így mutatnák be, még nem lenne élvezeti értéke. Amíg ez nem történik meg, mész alapú festékkel le lehet takarni – védeni a további romlástól. A legnagyobb feladat az lenne, hogy a falfestést befejezzük.

Az ikonosztáz restaurálása befejeződött, de ott vannak még a restaurátorok eszközei, festékei, lehet, hogy még apróbb munkálatok lesznek rajta.
Vannak a parókia épületén kisebb javítanivalók. Egy rádőlt fától megsérült a csatorna, a falra folyik ott az esővíz. Az épület részben vályog-, részben téglaépítésű. Az utolsó nagy vihar után zubogott végig a falon a víz. Ki kell javítani a csatornát, megelőzendő a nagyobb bajt.

Tésits Mária adományának volt köszönhető az épület utolsó felújítása. Dalibor atyáék létrehoztak egy külön alapítványt, melyet a battai görögkeleti szerb parókiáért alapítottak. Nagyon nagy segítség, ha valaki az 1 % adóját erre a nemes célra szánja. Az alapítványon keresztül lehet pályázni is.

Ahogy eddig betekintést nyertem az adminisztrációba, a legégetőbb dolgokat kell befejeznem. Láttam – több évre visszamenőleg –, hogy a város jelentős összegekkel támogatta a plébániát és az ortodox közösséget. Itt nagyon jó volt az együttműködés. Olvastam az újságból, Dalibor atya külön elismerést kapott a várostól a közösségi életben való részvételéért.

Ami talán előnyömre van, Dalibor atyának meg kellett tanulnia magyarul, mert korábban, Romániában a romániai szerb kisebbséghez tartozott, mi pedig magyarországi szerb kisebbség vagyunk és beszélem a nyelvet. Neki azonban nem jelentett ez akadályt, mert a napi teendőket, pályázatok írását kiválóan ellátta, megoldotta. Az óvárosi újságnak is – ahogy ismerkedem vele – mindig van szerb vonatkozása.