Nyelvoktatás és népismeret

Szerb anyanyelvi oktatás a Damjanich úti iskolában

Szegedinácz Anna

Vidoszava Szvoboda tanárnővel és tanítványaival a Damjanich úti Általános Iskola első emeleti termében találkoztam, ahol a foglalkozásokat tartja. Miután elköszönt a diákjaitól, mert véget ért a tanításuk, beszélgetni kezdtünk arról a nevelő, oktató munkáról, amely a szerb nemzetiségű gyermekek anyanyelvi tanításáról szól.

Öt éve tanítok Battán a Damjanich úti Általános Iskolában és közben jobban megismerhettem az itteni szerbeket. A szerb nyelvoktatás szerepel az iskola pedagógiai programjában, ami azt jelenti, heti hat órában taníthatom a gyerekeket. Ebből öt óra szerb nyelv és egy óra jut a népismeretre.

Tizenhat tanulóm van, első osztályosoktól egészen a nyolcadikig. Nem könnyű ezt a kevés időt órarendbe beosztani, ezért csoportokat alkottam a megkönnyítésére. Külön tanítom az első osztályosokat és az alsósokat, és külön a felsősöket. Kevés az idő a kommunikációra, írás, olvasás tanítására, ezért összevont csoportokat alkottam. Heti két napon jövök, hétfőn és szerdán.

Bár a jelenléti tanítás már a múlt héten elkezdődött, én ma jöhettem először, előzetesen egyeztetve az iskolával. Az iskolában az alsó tagozatosok oktatása megosztottan délelőtt és délután történik, ezért az aktív déli idő: 11-13 óráig az, amikor az alsósokkal foglalkozom, a felsősökkel kicsit később.

Mivel az elsősök még nem tanulják a cirill betűket írni, olvasni, ezért velük külön csoportban foglalkozom, ők négyen vannak. Velük elsősorban beszélgetés, játék, dalok tanulása, rövidszavas mondatok alkotása, rajzolás és mozgás, vagyis tánc van. Hozzájuk nehéz lett volna más csoportból tanulót tenni, mert a foglalkozásaik viszonylag hangosak. Aki pedig írni, olvasni tanul már, annak zavaró lett volna a velük való párhuzamos foglalkozás.

A második, negyedik osztály pedig összevont. Velük is külön kell foglalkozni, mert van olyan tanuló, akit jobban lehet aktivizálni az órán, mert már lehet vele csak szerbül is beszélni, de aki most kezdte, annál nehézkesebb még a foglalkozás, hiszen más szintről kell indítani a tanítását.
Ezek miatt az elsősöket teljesen külön csoportosítottam a többiektől, és a foglalkozásaik is rövidebbek, 30-35 percesek, amely aktív mozgással, rajzzal, mondatalkotással telik. Így is látom, hogy számukra kimerítő, mert folyamatosan koncentrálniuk kell. Rugalmasan tudom a foglalkozásokat vezetni. Aki végzett, az visszamehet az osztályába. Amikor valamelyik kis csoporttal nem foglalkozom, addig lemehetnek az udvarra levegőzni, játszani kicsit. Az órák számukra 45 percesek.

Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek szívesen jönnek hozzám szerb órákra. A második és negyedik osztályosoknál is sok a játék, ének, mozgás a foglakozásokon, hogy ne legyen megterhelő számukra. Az óráim nem szigorúak, a beszélgetés, koncentrációs játék, ének által tanuljuk a szavakat, mondatokat. Ezek a gyermekek nagyon jó képességűek.

Az első csoportban tehát négy elsős, a másodikban két másodikos, egy harmadikos és két negyedikes van. A felső tagozatban három ötödikes, egy hetedikes és három nyolcadikos tanul nálam. Hatodik osztályos tanulóm az idén nincs.

Korábban középiskolában is tanítottam. Az alsós módszerek egészen mások. Az elején ez kihívást és nehézséget jelentett. Meg kellett keresnem, meg kellett tanulnom olyan módszereket, motivációt, hogy ezeket a gyerekeket ösztönözni tudjam, örömmel, szívesen járjanak órára. Próbáljuk játékosan, didaktikusan elsajátítani a nyelvet.

Pár év tapasztalat után az ember rájön, hogy milyen módszerekkel lehet eredményesen tanítani. Törekedtem az élmény alapú nyelvtanulásra, hogy a tanulók teljességükkel vegyenek részt a tanulási folyamatban.
A gyerekek szülei, esetleg egyik szülő, valamelyik nagyszülő – nagymama vagy nagypapa – szerb nemzetiségű. Van olyan is, aki csak azért jár szerb órára, mert az óvárosban lakik és van ez a nyelvtanulási lehetőség. Nyilván tudják, él itt egy aktív szerb közösség és ez lehet vonzó számukra.

Az órák kis száma miatt a beszédkészséget tökéletesen megtanítani nem lehet, mert ahhoz nagyobb szókincs ismerete szükséges, de megtanítom írni, olvasni őket. Aztán otthon, amikor a gyermek olvas a szülő lefordítja számára a szöveget és így gyarapodik a nyelvtudása.

A tanulóim elmondták nekem, hogy otthon jár hozzájuk egy szerb újság, abban néha találnak maguknak olvasnivalót. Ez a szokás megmarad bennük később is, ha nem tanulják tovább a nyelvet.
Sajnos sok gyerek négy év után átmegy a 12 osztályos kisgimnáziumba és akkor nem tanulja tovább a nyelvet. Az is előfordul, hogy az angol mellett az oroszt választja második nyelvnek, ha középiskolában folytatja tanulmányait, mert már írni tud, legfeljebb néhány új jelet, betűt kell még megtanulnia. Az orosz is szláv nyelv, sok hasonlósága van a szerbbel. Könnyebben tudják megtanulni, ha itt korábban már tanultak szerbül írni, olvasni.

Sajnos a mostani nyolcadikosok közül sem készül egyik sem a budapesti Nicola Tesla Szerb nyelvű Gimnáziumban továbbtanulni, pedig jó iskola és ott tudnák a szerb nyelvet igazán elsajátítani.

A battai gyerekek többsége a Csupics, Radován, Aryán, Osztovics, Gargyánszki szerb családokból származnak. A tanórákon foglalkozunk a hagyományos ünnepekkel, ez a helyi kultúráról, népszokásokról, konyhaművészetről, a lakótér berendezéséről szól. Megtanulják a szokásokat és annak fogalmait, szókincsét. Mindig felkészülünk a jeles ünnepekre, mert ezek segítik az identitás megóvását, megőrzését, fejlesztését. Eljárnak a templomba, ápolják egyházi ünnepekhez kapcsolódó néphagyományaikat, szokásaikat. El is mondják nekem, mi a szokás náluk.

Én Battonyáról származom, ott is élnek szerbek. Elmesélem nekik, hogyan tartjuk meg mi az ünnepeinket, hagyományainkat. Vannak azonos és eltérő szokásaink. Szép és jó dolog, hogy az iskolában is óvjuk.

Sem a múlt tanévi, sem az idei járvány nem kedvezett az oktatásnak. Online órákat tartottam a diákjaimnak és Skype-on is tartottuk a kapcsolatot. Az elsősöknek küldtem egy-egy dalt, amit néhányszor megbeszéltünk, többször meghallgattak, majd meg is tanultak. Ma elénekelték nekem. A három ötödikes tanulómmal alkottunk egy önálló csoportot és így tartottuk a kapcsolatot. Ez azonban korántsem olyan hatékony, mint a személyes találkozás, tanítás. Mégis örömmel bekapcsolódtak, kapcsolatot tartottunk, ami lényeges számunkra.

Nagyon jónak tartom, hogy itt az iskolában a nemzetiségi szerb nyelvű oktatást az iskolavezetés segíti, ösztönzi. Ebben a nyelvoktató szisztémában folyik a tanítás, mert erősíti az identitást. A nyelv megmaradása pedig attól függ, ha tanulják, ápolják, gyakorolják. Iskolapárti vagyok, mert ott lehet a leghatékonyabban megtanulni, vagy a gyerekeket motiválni.

Nagyon jó dolog, hogy ennyi gyermek jár ide, ezért mondhatom, meg vagyok elégedve. Az óvárosi óvodával jó a kapcsolatom. Szerb nyelvű foglalkozásokat tartanak az ovisoknak. Kértem őket, hogy ebbe az iskolába irányítsák ezeket a gyerekeket, mert itt folytathatják a nyelvtanulást. Vannak diákok, akik éppen ezért járnak ide, mert itt szerb órára is tudnak járni.

Az elmúlt években szerveztem kisebb kirándulásokat is a szülőkkel, nagyszülőkkel. Jártunk Szentendrén. Megnéztük a Szerb Egyházi Múzeumot és Szentendre nevezetességeit. Elmondtam mindazt, amit az ő szintjükön el lehet mondani.

Nagyon szeretnek szerepelni. Ezért minden évben részt vettünk az országos szerb nyelvű szavaló versenyeken, ahol eredményeket is elértünk I. II. és III. helyezéseket. Szívesen jelentkeztek, szerepelni akartak. Fontosnak tartottam, hogy elvigyem őket, részt vegyenek, aktivizálják magukat, lássanak egy másik közösséget, mert ott az egész országból összejönnek tanulók a megmérettetésre. Közben ismerkednek, kapcsolatokat építenek egymással. Nem csak a budapesti iskolában szerveznek versenyt, hanem Lóréven, Battonyán is. Ezáltal megismerik az ottani szerb közösségeket, a szerb kultúra jellegzetességeit, nevezetességeit.

A Járvány miatt ez sajnos már 2020-ban és ebben a tanévben is elmaradt.
Kapcsolatom jó a szülőkkel és Pavle Kaplannal, a közösség szerb esperesével. Vannak ünnepek, amiket vagy ő vagy én szervezek. A gyerekek ilyenkor a templomban vagy a Szerb klubban részt vesznek rajta. A szülők ezeket jó néven veszik, mert a gyerekek versekkel, énekekkel szerepelnek.
Az ünnepekre nagyon szépen fel tudunk készülni. Elmondom előtte az ünnep jellegzetességeit. Megtanulunk egy-egy dalt, vagy rajzot, illusztrációt készítünk ajándékba a nagyszülőknek, szülőknek, ahogyan most is rajzzal készültünk az orthodox húsvétre.