„Jó ízekről és a mindenttudásról”

Vendégünk volt Dúl Péter

Jankovits Márta

Egyre kevesebb olyan embert ismerünk, akit régen nemes egyszerűséggel „szakinak” hívtak. Nem biztos, hogy minden tevékenységéről volt papírja, de ha valami elromlott, tudták az emberek kihez forduljanak. Nálunk a faluban is akadt jó pár ilyen „szaki bácsi”, de mostanában szinte egy sem. Tegnap azonban megismertem egy igazi „szakit”, aki ugyan nem bácsi volt, hanem egy magas fiatalember sétált be kérésemre az irodánkba. Szerettem volna megismerni az Óvárosi Napok főzőversenyének egyik helyezettjét, aki nem tanult szakács, és elárulja a receptet is.
Ki az, aki a három hivatásos séfet, Gabelics Tamást, Nagy Zoltánt és Szalay Jánost meggyőzte arról, hogy amit főzött a csapatával, érdemes a 2. helyre. Azt, hogy Dúl Péter nemcsak főzni tud, a beszélgetés közben derült ki.

– Egy ilyen hosszabb beszélgetésnél nemcsak a jelenlévőre vagyunk kíváncsiak, hanem az elődökre is. Kik voltak, mit csináltak, honnan származnak? Hogyan került Százhalombattára?

– A dédszüleim egy kis Heves megyei faluból, Kömlőből valók, ahol a mostani létszám nem éri el a kétezer főt. A dédnagyapám földműves volt. Az 1940-es években, mikor Etyekről kitelepítették a sváb lakosság egy részét, itt kaptak földterületet, későbbiekben nagyapám miután leszerelt a honvédségtől, itt lett körzeti megbízott, így került a családunk a Fejér megyei Etyekre. Én már oda születtem, és ott jártam általánosba, de aztán 14 évesen visszakerültem Heves megyébe, méghozzá Egerbe.
A keresztszüleim már nagyon idősek és betegek voltak, így a család úgy döntött én menjek segítségül.

– Kicsit még térjünk vissza Etyekre. Hogyan emlékszik, milyen volt ott a gyermekkora?

– Nagyon jó, különösen, hogy már akkor élénk kulturális életéről volt, mondhatni híres Etyek. Nemcsak a boráról, de a helyi fúvószenekaráról is, ahol évekig volt szerencsém verni a dobot és a cintányért, meg mindenféle ütős hangszert. A zeneiskolát, ahova a rendes tanítás után délután jártunk Jávor Zoltán vezette. Hét évesen kerültem be és közel 20 évig ott is maradtam. Sze­rettem zenélni, meg inkább a reál tárgyakat a matematikát, a fizikát és a kémiát. Később kicsit belekóstoltam a történelembe is, de igazából ez a három érdekelt meg a zene. Sikereink is voltak, méghozzá háromszoros Kiemelt Nemzetközi Aranydiploma díjasok lettünk.
A szakmunkásképzőt már Egerben kezdtem és ott is fejeztem be. Műbútorasztalos lett az eredeti szakmám.

– Egy alig kamaszodó gyermek mit tud kezdeni két idős beteg emberrel?

– Ezt az időszakát az életemnek nem igazán nevezném gyermekkornak. Szükség volt rám, minden házi munkát gond nélkül elvégeztem. Mostam, főztem, takarítottam, bevásároltam, kezeltem a családi kasszát. Télen szénnel, fával tüzeltem, havat dobáltam. Iskola előtt elkészítettem a reggelit, délután megfőztem a meleg ételt. Mindent meg kellett tanulnom és mellette még ott volt az iskola, ahol a Szakma Kiváló Tanulója lettem.
Amit életemben először főztem, az a paprikás krumpli volt.

– Kezdem sejteni, hogy nem akármilyen embert faggatok az életéről, de úgy érzem érnek még meglepetések. Meddig maradt Egerben az iskola elvégzése után? Mivel teltek itt az évek?

– Soroljam? Csak nagy vonalakban. Pék­nél kenyérszállító, pék, felszolgáló, nyitottam saját kocsmát, dolgoztam egy yachtépítő cégnél. Az autókereskedésben kocsimosóként kezdtem, és szalonvezetőként végeztem. Ott végeztem el a bármixeri tanfolyamot. Egerből 15 év után jöttem el, 2010-ben. Nem mondhatom, hogy jó emlékek maradtam meg bennem.
Eljöttem Hevesből és családi vállalkozás ként húsfeldolgozó üzemet, későbbiekben zsírsütőt üzemeltettünk, meg boltokba szállítottunk hentesárut.

– Végül is hogyan került Százhalombattára? Családos ember volt már akkor?

– A testvérem, Tamás itt is lakott Százhalombattán. A családommal jöttem, van egy fiam, aki az édesanyjával él szintén Battán. Jelenleg párkapcsolatban élek, és egy hat éves kislányt nevelünk, de a fiammal is nagyon jó a kapcsolatom.

– Óhatatlan a kérdés, hogy otthon is főz? Minden nőnek olyan férfi az álma, aki nemcsak szeret, de tud is főzni. Aki így tud, pedig nem a tanult szakmája miért nem ezzel foglalkozik? Nem érné meg jobban? Már meg sem merem kérdezni, talán sütni is tud?

– Igen szinte naponta főzök. A párommal nagyon sokat dolgozunk, de nálunk egy valami szent a vacsora. Aki hamarabb ér haza az készíti el a vacsorát, amit mindig együtt fogyasztunk el. A vendéglátót is azért hagytam ott, mert nem jutott idő a családra, pedig ez nagyon fontos. Soha nem lenne hétvége, ünnep, és ezt ma már nem vállalnám. A kérdésre válaszolva nem ijedek meg a süteménysütéstől, pogácsák, piskóták, néha torta is becsúszik ha kell, vagy bármi jöhet.

– Már régen meg szerettem volna tudni, és most kihasználom az alkalmat, hogy megkérdezzem, hogyan lesz egy sült hús igazán puha? Főzni tudok, mint egy átlagos háziasszony, de az ilyen fortélyokat nem igazán árulják el séfek.

– Az a titka bármilyen húsnak, hogy nem a szokásos forró zsiradékban kell kezdeni a műveletet. Megsózni, fűszerezni aztán alaplében párolni kb. 5 percig, majd kevés olajon vagy zsiradékon sütni, de azt is csak 5 percig. Valószínű, hogy minél tovább sütötte annál keményebb lett.

– Nem véletlen a „szaki” elnevezés, mert alapított egy céget, amit nagyon sokan ismernek Százhalombattán, és ez a „Szaki Ex­pressz”. Mit takar ez a név?

– Az egész úgy kezdődött, hogy a párom fodrász, de többféle szakma jött össze a szalonban, és kevés lett a hely. Kerestem kivitelezőt, de aranyárért jöttek volna. Gondoltam megcsinálom magam. Csak a nagyon bonyolult szakmunkákhoz hívtam mestert. Amikor készen lett a felújítás, ott maradt a sok drága szerszám. Gondolkodtam mit kezdjek vele? Tudtam, hogy kis munkákra szinte lehetetlen ember találni, így nekivágtam és 2016 decemberében indítottam el ezt a mikrovállalkozást.

Eleinte apró háztartáson belüli apró javítások voltak, csapcsere, polcok falra szerelése, szekrényajtó javítás. Azóta azt lehet mondani, hogy kinőttük magunkat és most már apró munkát mi is kevesebbet tudunk vállalni. Mára kicsit átalakultunk, lakások teljes felújítását vállaljuk, teraszok beépítését, előtetők készítését. Annyira kevés a szakember, hogy ha munkát akarok adni az embereknek, menni kell a piac után.

– Végül beszéljünk a főzőversenyről. Úgy tudom, hogy az Óvárosi Papírkutyák Baráti Köréhez tartozik, Szabó „Papírkutya” Gáborék is indultak.

– Igen úgy volt, hogy együtt indulunk, de aztán közösen úgy döntöttünk, hogy a „Szaki Expressz” külön csapattal áll neki a versenynek. A mi menünk pálinkával flambírozott sertésszűz raguból és kunsági tocsogósból állt. A hús egy egyszerű csíkokra vágott, vöröshagymán, tárcsán lepirított gazdagon fűszerezett ragu volt, amit az utolsó két percben, amikor nagyon magas a hőfok, kapott egy pálinka adagot, ami meggyújtásra került volna, ha engedi a szél. A köret pedig egy lecsóalapon elindított, szalonnával, kolbásszal, krumplival és széles metélttel gazdagított slambuc. Ezzel lettünk másodikak a főzőversenyen.