A Száraz-Rudnyánszky család
Százhalombatta birtokosai
Lehoczki Zsuzsanna
Batta ugyan a 15. században a Paksy-család birtokában volt, de a török hódoltság alatt a család gyakorlatilag elvesztette birtokjogát.
Száraz Györgyről szinte semmit nem tudunk, a teljes ismeretlenségből jelenik meg a történelem színpadán. Sem szüleiről, sem eredetéről nem tudni semmit. Házasságága a Paksy-örökös Daróczy Katalinnal mindkét fél számára előnyös volt. Daróczy Katalin egy gyakorlati, jogi és gazdasági ismeretekkel rendelkező férjet nyert, Száraz György felesége révén pedig birtokokat, a házasságába ugyanis semmi ingatlanvagyont nem hozott. A birtokok gyéren lakottak, és gazdaságilag rosszul felszereltek voltak, így alig jövedelmeztek.
Mindez Száraz György kezén gyorsan változott, felvásárolta vagy visszaperelte a Paksy-birtokokat, a birtokok tulajdonjogát megvédte a támadókkal szemben, és azokat jövedelmező állapotba hozta. Így történt Battával is, melyet 1731-ben visszavásárolt Illésházy Miklóstól. Száraz Györgyöt III. Károly király, mint királyi személynökét a királyi háznak tett szolgálata jutalmául 1731. április 27-én bárói rangra emelte.
Báró Száraz György fia, Tamás halálával fiú ágon a család kihalt. A családfő 1732-ben bekövetkezett halála után a birtokok először özvegyére, majd annak halála után a legidősebb lányára Száraz Juliannára szállt, aki az 1773-ban szintén báróságot nyert báró dezséri Rudnyánszky József felesége lett.
Rudnyánszky József Nyitra megyei kisnemesi családból származott, emelkedését rokonának, Grassalkovich Antalnak kívánságára kötött házasságának köszönhette, bár házassága nehézségekkel indult. A 17 éves, Száraz Julianna anyja Daróczy Katalin akarata ellenére ment hozzá a kisnemes Rudnyánszkyhoz, ezért anyja minden támogatást megvont tőlük, a szerény hivatalt viselő Rudnyánszy pedig épp csak el tudta tartani feleségét, még cselédre sem tellett. Anyósa, Daróczy Katalin 1743-ban bekövetkezett halála után – bár maga Száraz Julianna is tehetséges gazdálkodó volt – átvette neje birtokainak kezelését, amit a tétényi kastélyból irányított.
A birtokokat – így Battát is – folyamatos beruházásokkal tette gazdaságosabbá: ösztönözte a betelepüléseket és egyre több műveletlen földet vont művelés alá. 1768-ban hat tót családot, valamint Pusztazámor és Sóskút községekből szerbeket telepített be Battára.
A házaspárnak 15 gyermeke született, azonban az 1780-as években saját fiaikkal kerültek konfliktusba: Elek, Ignác és György elhagyták katonai rangjukat és hivatalukat, és főúri életet élve tetemes adósságot halmoztak fel. Egy esetben Ignác kilopott egy iratot a családi levéltárból, melyet csak 70 arany ellenében volt hajlandó visszaadni az apjának – ezek az iratok fontosak voltak a folyamatosan zajló birtokperek miatt –, más esetben pedig apjuk betegségére hivatkozva próbálták megszerezni a birtokok feletti ellenőrzést, és legfőképp a családi vagyont.
Rudnyánszky József 1788-ban bekövetkezett halála után anyjukat „beszámíthatatlan elméjűnek” tüntették fel, hogy megkaphassák örökségüket. Végül királyi határozattal visszahelyeztek birtokaiba az édesanyát, aki viszont mindent igyekezett bérbe adni.
1798-ban meghalt Száraz Julianna. Halála előtt három részre osztotta birtokát és a nagytétényi kastélyt. Az egyik harmadot Szentgyörgyi Horváth Zsigmond „testőr, udvari tanácsos, királyi asztalnok” kapta, aki Száraz Julianna ügyvédje volt. A másik két harmadot oldalági rokonok kaptak: a Nedeczky es a Mondbach család.
Forrás:
Fekete Nagy Antal: A báró Rudnyánszky-család levéltára. In: Levéltári Közlemények 11. (1933)
