35 éve a város múzeuma – folyamatos változásban

Takácsné Németh Gabriella, régész, intézményvezető
„Matrica” Múzeum

35 évvel ezelőtt, 1987. december 4-én sok-sok városlakó jelenlétében nyitották meg a „Matrica” Múzeum első állandó kiállítását. Ferenczi Illés tanácselnök-helyettes, és Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója adták át az intézményt a város lakosságának.

A Múzeum első igazgatója a néhai Poroszlai Ildikó volt közel 20 éven keresztül. Az 1960-as évektől induló ipari beruházások (kőolaj-finomító, hőerőmű, útépítések stb.) földmunkái számos helyen eredményezték a régészeti lelőhelyek, temetők, településrészletek felszínre bukkanását. Ferenczi Illés szívén viselte a régészeti emlékek sorsát, fontosnak érezte, hogy a helyben előkerült emlékek helyben legyenek megismerhetők egy erre alkalmas intézményben, vagyis egy múzeumban.

Poroszlai Ildikó és Ferenczi Illés az 1987-es megnyitón

Az első állandó kiállítás Százhalombatta város történetét mutatta be a bronzkortól az 1960-as évekig. Az eltelt 35 évben szakmai besorolását tekintve ez az intézmény volt helytörténeti gyűjtemény, tájmúzeum, városi múzeum, területi múzeum is.

A fenntartó önkormányzat a Múzeumnak az országos átlagnál sokkal kedvezőbb feltételeket biztosított, ennek köszönhetően 1996 őszére megszülethetett a Régészeti Park a város északi részén. Az országosan egyedülálló, új szabadtéri kiállítóhely létrehozásáért a „Matrica” Múzeum az „Év múzeuma 1997” kitüntetésben, Százhalombatta város önkormányzata pedig 1999-ben szintén kormányzati szintről „Múzeumpártoló Önkormányzat” kitüntetésben részesült.

Az első állandó kiállítás

Elmondhatjuk, hogy 1996 óta folyamatosan érdeklődnek a Régészeti Park működése iránt európai hasonló intézmények vezetői, őskort kutató régészei, egyetemi tanszékek, turisztikai szakemberek. A hazai egyetemi szintű régészképzéshez is azonnal kapcsolódott a Régészeti Parkban folyó kísérleti régészeti és környezetrégészeti tevékenység. Tíz éven keresztül, 1997–2007 között minden év szeptemberében oktatónapokat rendeztünk egyetemi hallgatók számára. A Téglagyári-völgy északi szélén magasodó vaskori-bronzkori földvár modern ásatásai 1989-től hazai, majd 1998-tól nemzetközi részvétellel zajlottak. Az ásatás szakmai háttérmunkálatai a téli időszakokban is folytak, több időszaki kiállításon mutattuk be a földvárásatás aktuális eredményeit.

Éves szinten több ezer látogatója van a Régészeti Parknak. A csoportok fogadásához, a népszerű többféle kézműves foglalkozás biztosításához külső munkatársakat képeztünk és képzünk általában a téli időszakban. 2000-ben, a Millennium tiszteletére megújult az állandó kiállításunk.

A múzeum történész, néprajzos és régész szakembereinek (Balpataki Katalin, Kovács Péter, Poroszlai Ildikó, Szilágyi Dániel, T. Németh Gabriella, Vicze Magdolna) közös munkáját tükrözi a 2004 végére megszületett nyomtatott, fényképes katalógus.

Ildikó halála 2005 elején megrázott, sokkolt mindnyájunkat. Az intézmény új vezetője Vicze Magdolna, Ildikó addigi helyettese lett. Tóth Zsuzsanna múzeumpedagógus munkatársunk 2001 óta gondoskodik a magas szintű, tartalmas múzeumpedagógiai programokról, múzeumi órákról, a helyi iskolákkal való együttműködésekről, értékes élményeket nyújtó nyári gyerektáborokról.

Országos pályázatokkal is megerősítve született meg a 2009-ben átadott, kis változtatásokkal napjainkban is látható állandó kiállítás. Az átadás évében az állandó kiállítás különdíjat kapott látogatóbarát, interaktív fejlesztéseiért.

A muzeológia követelményeinek megfelelő, korszerű műtárgyraktárakat alakítottunk ki Lakatosné Pammer Gabriella restaurátor munkatársunk irányítása mellett. Számos kiadvány született múzeumi munkatársak tollából az évek során, a szakma és a nagyközönség számára.

2021 januárjától alacsonyabb költségvetéssel és kisebb munkatársi létszámmal működik a „Matrica” Múzeum és a Régészeti Park.

Jómagam 1994 májusa óta vagyok a Múzeum régész-muzeológus munkatársa, 2021 márciusától pedig az intézmény vezetője. Amikor elkezdtem itt dolgozni, már jelentős tárgyi és dokumentumanyaggal rendelkezett a néprajzi, ipartörténeti és történeti gyűjteményünk. Helyi alkotók festményei kerültek be a képzőművészeti gyűjteménybe. Folyamatosan és rohamosan gazdagodott a régészeti gyűjtemény, a római katonai táborban és a bronzkori földvárban folyó ásatások anyagával. Folyamatos volt a segédgyűjteménynek számító fotótári és adattári anyagoknak a nyilvántartásba vétele. Ezek a gyűjtemények magukban hordozzák a település, a város történetének mozaikkockáit. A múzeum közgyűjtemény, melyek anyagához bárki hozzáférhet, azokat kutathatja, megismerheti.

Az utókor számára (is) dolgozunk. Gyűjteményi anyagaink számára igyekszünk biztosítani a hosszú távú megmaradás szakmailag szabályozott feltételeit. Munkatársaimmal a gazdag, sokszínű helyi múlt emlékeit szeretnénk minél több ember számára elérhetővé tenni a digitális lehetőségek, a világháló segítségét is egyre inkább felhasználva.

A Családbarát múzeum és a Közösségi múzeum elnyert minősítések szellemében kívánjuk látogatóinkat fogadni, részükre közművelődési és múzeumpedagógiai szolgáltatásokat nyújtani. Fő törekvésünk, hogy küldetésnyilatkozatunknak megfelelően a város lakosságával, közösségeinkkel a nagyközönség felé nyitottan, vonzó arculattal szolgáljuk a közjót.