A szerb búcsú ünnepe

275 éve épült az óvárosi szerb templom

Az ortodox búcsúk (szerbül crkvena slava, magyarul templom búcsú) hagyománya, különösen a magyarországi szerbek körében, több évszázados gyökerekkel rendelkezik. Az idei, 2025. szeptember 21-én tartott szerb búcsú – amikor az óvárosi szerb ortodox templom építésének 275. évfordulójára emlékeztek – alkalmat adott arra, hogy újra előtérbe kerüljön ez a különleges ünnep, mely túlmutat a vallási ceremóniákon: kulturális, közösségi és identitásbeli jelentése is nagy.

A százhalombattai ortodox templom: történet, építés, jelentőség

Százhalombattán az Óváros főutcáján álló barokk stílusú szerb ortodox templom 1750-ben épült, kőből, és azóta – némi helyreállítással – megőrizte eredeti jellegét. A templomot Dionisije Novaković budai püspök szentelte fel. Az ikonfal (ikonosztáz) festményei körülbelül 1770 körül készültek, és bár restaurálásokon estek át, eredeti, vallási és művészettörténeti értékük jelentős. A 2025-ös búcsú nemcsak a templom mindenkori védőszentjének ünnepe, hanem az épület megmaradásának és használatának 275 éves jubileuma is – ez különös súlyt ad a megemlékezésnek.

Az ortodox búcsú / templom-búcsú

„Búcsúnak” nevezik azt az ünnepet, amikor egy ortodox templom védőszentjének ünnepén a közösség együtt gyűlik össze liturgiára, majd ünnepi szertartásokra, étel-ital köré szerveződve. Fontos része a vallási életnek, de több is annál: közösségi ünnep, identitásmegerősítés, kulturális esemény.
Az idei búcsú Százhalombattán különleges alkalom volt, mert az óvárosi szerb ortodox templom felépítésének 275. évfordulójára emlékeztek. Ez kiemelte a történelmi kontinuitást, a templom fennmaradását, eredeti elemeinek megőrzését (ikonosztáz, szertartási tárgyak) és a közösség hitét, amely generációkon át fenntartotta az ünnep rendjét. A búcsú szertartása – liturgia, ünnepi beszélgetés, közösségi résztvétel – hozzájárult ahhoz, hogy ez ne pusztán emlékezés legyen, hanem élő vallási és kulturális identitás megerősítése.

A búcsú komája szerepe

Ő az ünnep egyik kulcsfigurája. A koma az a személy (vagy család), aki anyagilag és szervezési szempontból vállalja az ünnep „házigazdai” szerepét, jelentős adományozást, vendéglátást. A koma szerepe nem csak hivatalos, hanem közösségi: az ünnep résztvevői tudják, hogy ki a koma, és vele együtt vannak azok, akik ünnepség szervezésében, vendéglátásban aktívak. Ez erősíti a közösségi köteléket, az egymásra utaltság érzését.

Szimbolikus jelentések, hagyományőrzés

Az ortodox búcsúk nem pusztán vallási események. A koljivo példája jól érzékelteti ezt – a búza, amely „meghal”, majd életet hordoz; a liturgia a pásztori és keresztény tanításokat is megerősíti. A magyarországi szerbek kisebbségi helyzetben élnek, asszimiláció, nyelvhasználat kihívásai vannak; a búcsúk alkalmak, amikor a nyelv, vallás, népi hagyományok – ének, étel, viselet – megelevenednek, láthatóvá válnak. Az épületek fennmaradása, használata, karbantartása, templomi eszközök megőrzése mind részei annak, hogy az ortodox hit nem csak liturgikus, hanem tárgyi és művészeti örökség is. Százhalombatta temploma ikonfalával, eredeti oltárképeivel ilyen példa.

*

Az ortodox búcsú magyarországi szerb közösségeknél – különösen egy olyan jubileumi alkalom, mint a Százhalombattai 275 éves felépítés évfordulója – egyszerre vallási ünnep, kulturális örökség, közösségi alkalom és identitásmegerősítés. Az ünnepi liturgia, a koljivo és kalács szentelése, a búcsú komájának szerepe, a templom története mind arra utal, hogy ezek az ünnepek nem csupán hagyományok, hanem élő kapcsolódási pontok a hitélmény, a múlt és a közösség számára.