A Varga család emlékére

Szegedinácz Anna

A ’60-as éveket írtuk. Hatalmas tempóban indult az erőmű és az olajfinomító építése. A Dunamenti Hőerőmű Beruházás barakkjaiban többezer férfi lakott és nők is, akik az építkezéseken dolgoztak. A szállások mellett volt egy szolgáltatóház, ahol élelmiszerbolt, kocsma, fodrász, vagyis az élethez szükséges legelemibb feltételek adottak lettek. És volt egy nagyobb terem, ahol esténként a TV előtt az emberek kikapcsolódhattak a mindennapi robotból.

A faluban fiatal fiúk csoportja jelent meg, ismerkedni, barátkozni, udvarolni a lányoknak. Varga Gabi, a csinos, szőkehajú, kékszemű fiatal kézműves is közöttük volt. Hogy közben ipari tanulóként voltak-e itt vagy már végzett szakmunkásként, megkérdezni tőle már nem tudom. Vidámak voltak, életrevalók. Szabadidejükben sokat sportoltak – kézilabdáztak, fociztak, eveztek. Udvaroltak a lányoknak és később többen közülük a faluból nősültek, alapítottak családot.

Varga Gabi talán kicsit később, mint a többiek és nem battai lányt vett feleségül. Marika honnan jött, talán csak a közeli ismerősök tudták. Anyakönyvi kivonata Csehszlovákiában lett kiállítva szlovákul. A nevekről ítélve szülei magyarok voltak, de szlávosított neveket jegyeztek be az anyakönyvbe: az apa neve így lett: Karol Drávai, az anyáé Margita Rodena Bagiová. Marika pedig: Maria Drávaiová néven lett bejegyezve az anyakönyvbe. Születési dátuma: 1942. szeptember 8. Mindez valószínű azt jelenti, hogy a családot kitelepítették a Felvidékről azokkal együtt, akik mindenüket hátrahagyva a Benes dekrétum büntetése miatt kényszerültek elhagyni otthonaikat, házukat, hazájukat.

Amikor felnőttként családalapítás után gyermekeink születtek, az utcán találkozva, már csak néhány mondatra futotta: – Hogy vagytok? Hogy vannak a gyerekek?- aztán mindenki ment a dolga után. Mégis öröm volt, ha tudtuk hol, melyik családban született gyermek, aztán gyermekek. Varga Gábornak és Marikának kislánya: Gyöngyi – 1974. december 9-én született, majd talán 9 esztendő múlva kisfia, Gábor, aki édesapja nevét kapta.

A fiúk, a barátok nem szakadtak el egymástól, segítették családi házaik építését egymásnak. Így építkeztek Varga Gáborék is az óvárosban.
Múltak az évtizedek és láttuk felnőni a gyermekeket, majd családot alapítani. Aztán jöttek az unokák és bizony néhányan már dédunokának is örülhettünk. Marika és Gábor is biztosan szerettek volna unokát, unokákat, de a családban örökletes betegség lehetett az oka, hogy ez nem történt meg.

Aztán sorra jöttek náluk a bajok. Marikának új vesét kellett beültetni, hogy élni tudjon és bajait gyermekei is örökölték. A fiút végül le kellett százalékoltatni. Mégis mindezek ellenére, az óvárosi családi ház kertjében Gábor szőlőt, gyümölcsfákat ültetett, zöldséget termelt, fóliasátorban palántát, ólban baromfit nevelt és nem csak magának. Palántát ajándékozott a szomszédoknak, ismerősöknek, hogy ők is termelhessenek. A zöldség és gyümölcs feleslegből pedig adott a szomszédoknak is jószívvel. Mindenkihez volt néhány kedves szava. A családot szerették a szomszédok, mert kedvesek, barátságosak voltak mindenkihez. Döbbenten állnak a történtek előtt.

Minden ember szeretné, ha a baj, a tragédia elkerülné a házat, de nem egyformán mér a sors. Kinek kevesebb, kinek több, és van akinek bőven jutott. Mégis az ő történetük és tragédiájuk nem mindennapi események sorozata. A család tagjai gyors egymásutánban távoztak az élők sorából, hihetetlen módon. Gábor és felesége megkapta az első oltást, remélve, hogy védettek lesznek. 2021. március 21-én éjjel rohammentő vitte be az édesanyát, Marikát a SOTE Klinikára. Az életét már nem tudták megmenteni és március 25én meghalt.

A baj közben folytatódott és a fiatal Gábor is kórházba került légzési elégtelenséggel Törökbálintra március 22-én. Végül együtt kerültek kórházba Gyöngyi az édesapjával március 27-én, szintén a SOTÉ-ra. Gyöngyi és a fiatal Gábor egy napon halt meg, március 30-án, szombaton. Hogy a feleségét elveszítette Varga Gábor tudta, de gyermekeinek halálhírét az orvosok nem akarták a súlyosan beteg emberrel közölni.

Amikor már lábadozott és úgy tűnt túl van az életveszélyen Gyöngyi társát, Szkibak Tamást kérték meg, hogy közölje, mi történt a gyermekeivel. Tamás április 13-án ment be hozzá. Ez túl sok, elképzelhetetlenül és elviselhetetlenül sok volt. A következő napon követte őket a Fénybe. Varga Gábor 1946-ban született, március 23-án volt 75 éves.

A család minden tagját elhamvasztották, temetésük a százhalombattai temetőben lesz.

A házban nem maradt más, csak Gyöngyi társa, Tamás. Most minden feladat egyedül rá hárul. Otthonukra mélységes csend borult. Jennyfer a kutya, szomorúan vakkantva fogadott, hogy Tamással válthassak néhány szót a történtekről. Az udvaron belső építkezéshez deszkák voltak. Tervezték a jövőt. A hátsó udvaron állt az elárvult fóliasátor. A megújuló természet hiába várta a megszokott dolgos kezeket. Az utcán a kerítésen mécsesek égtek egy család emlékére.