Az első magyarországi karácsonyfa

Balpataki Katalin

A karácsonyfa állításának története majd négyszáz évre nyúlik vissza. Első írásos említése az evangélikus Elzászból származik az 1600-as évek elejéről. Innen indult lassú hódító útjára. Lassú, hiszen például Ausztriába is csak a XIX. század elejére honosodik meg, míg Magyarország keleti felén csak a második világháború után terjedt el.

Hazánkban az első karácsonyfát Brunszvik Teréz állította fel a martonvásári kastélyban 1824 – egyes források szerint 1826-ban. A karácsonyfa állítás divatja először hazánkban is az arisztokrácia körében terjedt, majd ezt a szokás átvette a polgárság. A XIX. század közepén már megjelenik a falusi iparosok, majd módosabb parasztok körében is.
A szegényparasztságnál leginkább ­borókaág vagy fenyőág helyettesítette a karácsonyfát. Viszont gyakori volt, hogy a földesúr a cselédség számára fát állított.

A karácsonyfa állítás divatjának terjedését az első világháború gyorsította, de még így is évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy minden családban jelen legyen.

A fák díszítésének módja is jelentősen változott az eltelt évszázadok alatt. Kezdetben, társadalmi hovatartozástól függetlenül csupa ehető díszek – alma, dió, mogyoró, sütemény – lógtak a fán, melyek egyben ajándéknak is minősültek. Német nyelvterületen jelentek meg először a köztéri karácsonyfák, melyek ehető díszei a település nincstelenjeinek szánt ajándékok voltak.

Az üvegdíszek csak az 1880-as évektől, a lametta az 1890-es évektől kezdtek terjedni, az azt megfizetni tudók körében. Az 1890-es évek közepén jelenik meg a szaloncukor, a Gundel cukrászda újításaként, mint magyar termék.

A karácsonyhoz kapcsolódó ajándékozási szokás is változott. Kezdetben csupán a fára aggatott ehető díszek minősültek ajándéknak. A fa alá helyezett ajándékok szokása hazánkban az 1950-es, 1960-as években válik általánossá. Bár ekkor hivatalosan fenyőünnep volt a neve.

Az 1970-es évekre gyakorlatilag már minden családban frissen kivágott „pergős” luc fenyőfát díszítettek üveggömbökkel, szaloncukorral, lamettával, gyertyatartóval, világító füzérrel. Sok helyen a fán helyezték el a karácsonyi üdvözlőlapokat is.

A gyermek nélküli városi családoknál már az 1980-as években megjelenik a mai értelemben vett műfenyő is. A műfenyőnek azonban ennél régebbi a története, hiszen ide sorolhatjuk a néprajzi gyűjtésekben szereplő fa lécekből összeállított fenyőfa formát, amely gyakori volt a parasztság körében.

Az elmúlt húsz-harminc évben a klasszikus fenyő kissé háttérbe szorult, pedig a fajtaválaszték már óriási. Helyébe földlabdás-, a mű- vagy az alternatív karácsonyfa lépett. Ha ragaszkodunk a klasszikus karácsonyi érzéshez, akkor évről évre élő fenyőt veszünk, mert fontos az illat, a fa kiválasztásának, beállításának ceremóniája. Ha gondolunk a természetre és el tudjuk engedni a fenyőillat hiányát – esetleg néhány ággal pótolva azt – akkor mű- vagy alternatív karácsonyfában gondolkodunk. Ezek dizánja gyakorlatilag végeláthatatlan.

Bármilyen karácsonyfát állítunk, vagy nem állítunk, csak az a fontos, hogy karácsonykor csakis a szeretet melegsége járja át mindenki lelkét.