Az ortodox kereszténység
A XX. század történései
Szegedinácz Anna
Századunk a helyi orthodox egyházak életében differenciálódást és integrálódást hozott. Mindkét jelenség a mindenkori politikai események függvénye volt. A cári Oroszországban, 1917-ben bekövetkezett bolsevik forradalom lehetővé tette a Moszkvai Patriarchátus visszaállítását, továbbá a Grúz Egyház önállóságának – autokefalitásának – helyreállítását is. (A Grúz Egyházat korábban – 1811-ben – a cári hatalom beolvasztotta az Orosz Egyházba).
A balkáni háborúk és az I. Világháború nyomán újabb területek váltak le a Konstantinápolyi Patriarchátusból és a Görögországi Egyház részei lettek.
Az 1920-as években végrehajtott lakosságcsere következményeként – mely a törökországi görög lakosság kiűzését jelentette – a Konstantinápolyi Patriarchátusnak Törökországban igen kevés híve maradt. Ennek ellenére 1922-ben bejelentette juriszdikciós (joghatósági) igényét Európa, Amerika, Ausztrália egész orthodox szórványára.
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után jött létre Jugoszlávia, Románia, Csehszlovákia, amelyek egy-egy egységes autokefál egyházzá integrálódtak. A cseheknél-szlovákoknál létrejött két egyházszervezetet, a Konstantinápolyi Patriarchátus, valamint a Szerb Egyház támogatta.
A Bulgár Egyháznál 1945-ben megszűnt az 1872 óta fennálló szakadása. 1953-ban pedig visszaállították a Bulgár Patriarchátust – a középkori Tirnovói Patriarchátus felújításaként.
A két világháború között alakult meg a Lengyelországi, valamint az Albán Orthodox Egyház. Ezekben az években jöttek létre az Oroszországból kivált balti államok: Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia autonóm Orthodox Egyházai – a Konstantinápolyi Patriarchátus főhatósága alatt. A többiek egyházmegyéket alkotva az Orosz Orthodox Egyházon belül. A II. Világháború után csak a finn egyház maradt önálló, a többi újra az Oroszországi Patriarchátus része lett.
A bolsevik forradalom utáni emigráció szinte valamennyi kontinensen számos, szakadár egyházi szervezetet hozott létre.
A Földközi-tenger keleti medencéjében az Alexandriai, Antióchiai, Jeruzsálemi Patriarchátus – az 1922-es lausannei szerződés alapján – kikerültek a török fennhatóság alól, azonban továbbra is mohamedán-arab környezetben maradtak, kisebbségi, helyenként szórvány-sorban. Az Antióchiai Patriarchátus az utóbbi évszázadokban arab nemzeti jelleget öltött. Így csak vallásilag üt el a környezetétől.
A Ciprusi Egyház 1878-ban szabadult fel a török uralom alól, majd vált brit gyarmattá. 1960-ban önálló köztársasággá lett, mely lakosságának négyötöd része görög orthodox keresztény.
A két világháború között, 1923-ban ült össze a konstantinápolyi pánorthodox konferencia. Naptári kérdésekben – Julianus vagy Gergely naptár – szabad kezet adott, egyetlen kikötése volt: a húsvéti ünnepkört továbbra is az ó-naptár szerint kell ünnepelni.
1930-ban Áthosz-hegyén zsinatelőkészítő konferenciát tartottak, mely 16 pontban foglalta össze a zsinat tematikáját. A zsinat a II. Világháború kitörése miatt elmaradt.
A „szocialistává” lett nemzeteknél az Orthodox Egyházak elsőként találták magukat szembe az ateista államhatalommal. A vele való együttélés módját az állam és az egyház különválásának elve határozta meg.
„Sem a feudális fejedelemségek korában, sem a tatár iga alatt, sem a XVII. századi zavaros időkben nem hagyta az Egyház az országot az ellenségnek, nem szerzett előnyöket gyengeségéből a saját hasznára, hanem ellenkezőleg, támogatta, egyesítette és erősítette azt minden lehetséges eszközzel” – mondta Szergij moszkvai metropolita, majd patriarcha.
A II. Világháború után három pánorthodox konferencia volt Rodoszon. Az első 1961-ben, amely összeállította a tervezett zsinat tematikáját, melyet később 1971-ben a zsinat előkészítő bizottsága alaposan átdolgozott.
A második és harmadik konferencia – 1963-ban és 1964-ben – a nem orthodox keresztény egyházakkal folytatandó párbeszéd kérdéseit vitatta meg. A dialógus megkezdésének és lefolytatásának elvi kérdéseit.
Forrás:
Az orthodox kereszténység – Bp. 1984. Szerkesztette.: D. Dr. Berki Feriz protoierej, esperes adminisztrátor
