„Bízunk benne, hogy lesz, aki továbbviszi”
Válságban a hazai bortermelés, de a szakma nem adja fel
A hazai szőlő- és bortermelés komoly kihívásokkal néz szembe: csökken a fogyasztás, nehézségekbe ütközik az értékesítés, és a külpiaci lehetőségek is szűkülnek. Egy elismert borász, Bibok Zoltán osztotta meg tapasztalatait a jelenlegi helyzetről és a lehetséges kiutakról.
– A szőlő- és bortermelés válságban van Magyarországon. Ön hogyan látja a helyzetet?
– A probléma valós, és évek óta tart. Ahogy korábban is említettem, a legnagyobb gond az alacsony hazai borfogyasztás. Míg a ’70-es években 50-60 liter/fő volt az éves fogyasztás, ma alig haladja meg a 12 litert. Ez nemcsak a belső piacot érinti hátrányosan, hanem a külkereskedelmet is, főleg miután a keleti exportpiacok összeomlottak. Ráadásul a támogatott külföldi borok megjelenése itthon tovább szűkíti a lehetőségeket.
– A válság hatására egyes neves termelők abbahagyják a szakmát, mások összefognak. Milyen megoldások születnek?
– Sokan próbálnak újraépítkezni, például termelői összefogásokkal. A generációváltás azonban nem mindenütt sikeres – több borászat bezár. Ennek egyik oka, hogy a szőlő és a bor felvásárlási ára nem tart lépést a növekvő költségekkel. Ugyanakkor vannak fiatalok, akik beleszeretnek a szakmába, és továbbviszik azt – ez bizakodásra ad okot.
– A közelmúltban zajlott a 46. százhalombattai regionális borverseny. Hogyan látja a kisüzemi bortermelés jövőjét?
– A verseny jó példa arra, hogy a hagyomány még él, ám az is látható, hogy a helyi termelők egyre kevesebben vannak. A parcellák zsugorodnak, új telepítések alig történnek. Régen Sóskút szinte teljes környezete szőlőültetvény volt, ma már alig találni összefüggő területeket. A fiatal generáció ritkán veszi át az idősebbek munkáját. Ennek ellenére bízom abban, hogy akadnak majd új elhivatottak.
– Ugyanakkor mintha növekedne az érdeklődés a borászat iránt – legalábbis az oktatás terén.
– Valóban. Én is a budafoki Sós István Borászati Technikumban végeztem, és továbbra is jó kapcsolatot ápolunk velük. Bár nappali tagozatra kevesen jelentkeznek, a felnőttképzések iránt óriási az érdeklődés. Ezek teltházzal futnak, sokan második szakmaként, vagy hobbiként fordulnak a borászat felé. Ez is mutatja, hogy a bor iránti szenvedély még létezik – csak más formában.
– Mit tehet a szakma a borfogyasztás élénkítéséért? Technológia? Marketing?
– A marketing kulcsszerepet játszik. Az állami kampányok, például az óriásplakátok, fontosak, de a termelők is igyekeznek alkalmazkodni. A tendencia ma az, hogy könnyedebb, gyümölcsösebb, alacsonyabb alkoholtartalmú borokat készítünk. A meleg nyarak miatt kiváló minőségű szőlőt tudunk szüretelni – a kihívás az, hogy ezekből jól iható, szerethető borokat készítsünk.
– Végezetül: mi a véleménye az alkoholmentes borokról?
– Ez egy új irány, de Magyarországon még gyerekcipőben jár. A technológia bonyolult, és sok szakmabeli szerint az alkoholmentes bor nem tudja azt az élményt nyújtani, amit a hagyományos. Mi úgy gondoljuk, ha bor, akkor az legyen igazi, hagyományos, magyar.
