Bronzkor végi éléskamra egy családi ház pincéjében
T. Németh Gabriella
régész
Ha itt a tavasz, indulnak a földmunkák, az építkezések is. Egy emlékezetes tavaszi élményemet szeretném megosztani a kedves olvasókkal. Régészeti lelőhelyként nyilvántartott területen, a múzeumi munkám részeként régészeti megfigyelést végeztem a Téglagyári-völgy délkeleti szélén, a Vereckei utcában.
Egy családi ház építését, a pincerész gépi kiásását kísértem figyelemmel. A telek területén, a felszínen, még a mezőgazdasági művelés idején, jó 40 évvel ezelőtt találtak bronzkori és középkori edénytöredékeket a Százhalombatta régészeti lelőhelyeit térképező régészek. Ehhez képest meglepetésként hatott a jó 2 méteres mélységben felbukkanó, az agyagos sárga környezetétől kissé különböző színű folt.
Egy régen kiásott gödör visszatöltődött betöltése sötétebb árnyalatot szokott mutatni, mint a környező altalaj színe. Egy vöröses-sárgás csík is megvillant, miközben a markoló kanala kiemelte a frissen markolt földet. „Ez egy objektum, egy friss törésű kerámia!” Vadul integetni kezdtem a gépkezelőnek, hogy állítsa le a gépet. Kézi erővel, lapáttal tisztítottam meg a sötét folt széleit. Gyorsan lefotóztam, mielőtt belebontottam volna.
Az óvatos spaklis bontással nagyon gyorsan kiderült, hogy nagy mennyiségű agyagedény-töredék nyugszik ebben a régi betöltésben. Közben delet harangoztak. A tulajdonos jelezte, hogy másnap érkezik a megrendelt kész beton a pince lebetonozásához. Nagyon kedvesen felajánlotta, hogy minden családtagja szívesen besegít a bontásba. A Múzeum részéről még két kolleganőt tudtam kihívni. Bontottunk, fotóztunk, izgultunk, beszélgettünk. Rengeteg kérdést kaptam a bontás során, amikre igyekeztem válaszolni.
Már szinte besötétedett, mire a fotózás, gyors felmérés és helyszínrajz-készítés után az utolsó darab kerámiát is kiemeltük a találási helyéről. Egy nagy kenyeres ládát teljesen megtöltöttek a nagyméretű edények darabjai. Némi állatcsont és kis orsógombok is előkerültek. A friss leleteket beszállítottam a Múzeum átmeneti raktárába.
Másnap visszavittem a kölcsönzött ládát a családnak. Elmondták, hogy este a gyerekeik és azok barátai még átlapátolták az objektumból kidobott földet és még egy egészen kicsi orsógombot is találtak. Nagyon megköszöntem ezt a további leletet, egy másolatot adtam érte cserébe. Szerencsés módon hamarosan egy restaurátor gondos kezeibe került a feltárt kerámia.
Felnőtt ember két kézzel épp hogy át tudja fogni és meg tudja emelni azokat az óriási edényeket, amelyekből kettőt a tárgyak gyógyítója tisztítás után összeragasztott. Egy harmadik nagy edényt szintén be lehetett azonosítani, de sajnos nem lehetett kiegészíteni a fennmaradt darabokból. Feltehetőn gabona vagy egyéb termény tárolására szolgáltak ezek a nagy edények, 20-30 kg termény is elférhetett bennük.
Az objektumban talált egyéb kerámiaanyagot kisebb edények egyes töredékei alkották, ezt háztartási hulladéknak tekinthetjük. Amint a kerámia között talált kevés állatcsont is a hétköznapi étkezések maradéka lehetett. A kis leletegyüttest számomra a kulturális besorolás meghatározása tette még izgalmassá.
Az egyik nagy edény vállán jellegzetes, a belső oldal felől kinyomott hólyagok láthatók. Ez az edényformálás a Krisztus előtt 9–8. századra, a késő bronzkor és a korai vaskor időszakának váltására helyezi az edény készítési idejét. Magyarország északkeleti részén, jól körülhatárolható területen, illetve egyes Duna menti lelőhelyeken, elvétve tűnnek fel ezek az edények. Délkeleti, keleti irányokból érkező kulturális hatásokat, népmozgásokat tükröznek ezek a hólyagos vállú edények. Más régészeti adataink is azt mutatják, hogy ez az időszak Százhalombatta területén nagyon „mozgalmas” volt.
A Vereckei utcában talált kis leletegyüttest beleltároztam a Múzeum régészeti gyűjteményébe. Hamarosan egy régészeti szakközlést is befejezek a restaurált anyagról, valamit az archeozoológus által meghatározott állatcsontokról. A közeli bronzkori földvárban 3-6 méter vastagságú kultúrréteget hoztak létre több száz év alatt az ott élők, házaikkal a házak omladékával. Ezzel szemben ezen a Vereckei utcai helyszínen nem mutatható ki hosszú ideig tartó egy helyben lakás. A Földvárat nyugat és dél felől körbefolyó egykori pataktól déli irányban, egy rövidebb életű kis település része vagy egy teljesen magányos veremház/tárolóhely lehetett az az objektum, amibe 2018-ban az új ház pincéje kiásásakor a markológép kanala beleásott.
Köszönöm az együttműködést, a feltárásban nyújtott segítséget a családnak!
Régészeti kifejezések kifejtése
Objektumnak vagy jelenségnek neveznek a régészek minden, a talajban megfigyelhető, feltehetően ember által létrehozott beásást, maradványt. Lehet az házhely, háznak az alapárka, kemence, tárológödör, árok, agyagos omladék, kőkupac, sírgödör vagy egyéb „valami”.
Leletnek nevezzük a kézzel fogható, az emberi tevékenységet mutató tárgyat, építőanyagot, étkezési hulladékot, stb.
Kultúrréteg: régi korok emberének tevékenységét mutató, építési törmeléket, tárgyakat tartalmazó földréteg.
Archaezoológus: régészeti korú állati maradványok meghatározásával, állati csontból készült tárgyak vizsgálatával foglalkozó biológus szakember.
