Emléktábla-avatás az Óvárosi Búcsún

Tóth György egykori falusi bíró emléktábláját Vezér Mihály polgármester és Buzay József építész (a bíró unokája) avatta fel ünnepélyesen június 24-én este 8 órakor, a ház helyén épült szép új parasztház stílusú épület homlokzatán. Mindketten méltatták az esemény jelentőségét, amely emléket állít a falu sok évtizedekig megválasztott, több nyelvet beszélő, nagy tiszteletben álló bírójának: Tóth Györgynek, aki 1925-1945-ig töltötte be a tisztséget.

Jankovits Márta: A falusi bíró

Ma már ismeretlen ez a tisztség. Az emberek ügyes-bajos dolgaikkal, még a legkisebbel is, a bíróságokhoz fordulnak. Valamikor ez nem így volt. Az államalapítás utáni első századokban a falvak élén a falunagyok álltak, csak a tizenharmadik század óta nevezik őket falusi bírónak. Melléjük segítségül esküdt tett embereket, ún. esküdteket, nótáriusnak (jegyzőnek) pedig egy írástudót választottak, amely általában Szent György napján, április 24-én, történt a falugyűlésen.

1767-ben Mária Terézia úrbéri rendelete (urbárium) országosan a földesúr hatáskörébe helyezte a bíró választást. Három arra alkalmas személyt nevezett meg a bírói hivatalra, a falugyűlés abból egyet szabadon választhatott. A bíró, a jegyző és az esküdtek irányították, szervezték a falu mindennapi életét, a gazdálkodást, bíráskodást, közigazgatást. Kezelték a közös javakat, vigyáztak a falu határ sérthetetlenségére. Ügyeltek a falu rendjére, a szabályok és a felső rendeletek betartására.

(Battán is volt egy határvita Ercsivel 1764 -ben a Köves-hegy (Kamenite Bredo) alján. A battaiak kivonultak kapával-kaszával, hogy megvédjék a saját földjüket amire az ercsiek szemet vetettek. Négy ercsi esküdt próbált békíteni, de nem hallgattak rájuk. Csúnya verekedés támadt, amiért is Fejér Vármegye vizsgálatot rendelt el. Fiáth János szolgabíró és Fekete János esküdt 1764 július 22-én minden érintettet meghallgatott, és erről jegyzőkönyvet vettek fel. Ez és az egész történet olvasható Krizsán László „Százhalom százados krónikája” c. könyvében.)

Az adót a faluban a bírónak fizették be, aki elszámolt róla a felettes hatóságoknak. Felelt a katonai fuvarok teljesítéséért, a körözött személyek elfogásáért, a közmunkák elvégzéséért (utak karbantartása, építése, árvíz idején a javak, lakosok védelme). Tűz esetén, ami gyakran előfordult a nádtetős falvakban, az oltás megszervezése. Fogadott éjjeliőrök vigyázták, hogy megelőzzék a tűzkárt. Gyakran, főleg nyáron, lángra kaptak a szalmakazlak, a tűz hamar terjedt. A tűzoltóságot, főleg a kis falvakban, csak a XX század elején szervezték meg.

1871 és 1886 között szervezték újjá az országban a polgári közigazgatást. A falu vezetését a tiszteletdíjas bíró, egy törvénybíró, a kettő vagy négy képviselő, valamint a tényleges közigazgatási munkát végző, meghatározatlan időre az állam által kinevezett, főjegyző és az írnok alkotta. Az önkormányzati jogokat a képviselő testület gyakorolta. A felét választották, a másik fele a legtöbb adót fizetők köréből került ki.
Százhalom és Batta történetében – amiről biztosat a török időktől tudunk – a közigazgatás időnként más-más kézben volt. A török a saját rendszerét alkalmazta, később 1695 után, a szerbek beköltözése miatt, egyik évben szerb a másik évben magyar bírót választottak.

Volt Százhalombattán egy olyan bíró, aki 20 éven át viselte ezt a tisztséget, id. Tóth György „Bíró Gyuri bácsi”, akiről leánya, Buzay Józsefné Tóth Anna mesél.

*

„Édesapám 1886-ban született Százhalombattán, Tóth József gazdálkodó és Kurán Mária fiaként. Édesanyám, Marinkacsa Anna, de mindenki Ánó néninek szólította. A katolikus templommal szembeni tornácos ház a mienk, a „bíró háza”. Itt nőttünk fel a testvéreimmel, ifj. Tóth Györggyel és Tóth Juliannával, a későbbi Csiszér Jenőnével. A családi emlékezet, és a temetőben talált sírkövek alapján, az első Tóthok az 1800-as évek elejétől éltek ebben a faluban. Az idősebbektől úgy hallottuk, Sárbogárdról származik a család. Ma már számtalan Tóth él a faluban, és házasságok révén szinte minden régi lakó, ma már kibogozhatatlan, rokoni szálakkal kapcsolódik egymáshoz. Édesapám, ahogy nagyapám is, gazdálkodtak a földjeiken. Búzát, kukoricát, szőlőt termesztettek, tehenet, disznót szárnyasokat tartottak. Emlékszem, egyszer lépfenében hat tehene pusztult el, még meg is siratta az állatait.

Negyven éves kora körül 1924 vagy 25-ben választották meg a falu bírójának, és az is maradt 1945-ig. A községháza abban az időben a mostani zöldséges helyén volt, a főutcán. Itt tartózkodott hivatali időben a főjegyző, a segédjegyző, a kisbíró és az írnok. Emlékszem, nagyon sokan jöttek a házunkhoz is, hogy ott mondják el a panaszukat. Főleg a cigánykanyarban (a mai TEHAG-gal szemben) akkor itt élő cigányok keresték fel. „Bíró Úr! Tegyen igazságot!” kérték. A lopások, verekedések gyakoriak voltak, és a bírótól várták, hogy tegyen köztük békességet. Azért is bíztak benne, mert tudott cigányul, de németül, tótul és szerbül is.

A képviselő testületet a jegyző hívta össze. A kisbíró naponta kidobolta a tudnivalókat a falu lakói részére. „Közhírré tétetik!” kiabálta. A jegyzőt és az írnokot az állam alkalmazta, nem választották. Százhalombatta az Adonyi Járáshoz tartozott közigazgatásilag, így a felettes hatóság az adonyi főszolgabíró volt. Időnként a bíró és a főjegyző odament beszámolni a falu dolgairól. Nagyobb ügyekben a lakosok is odajártak, méghozzá amíg nem lett vonat, lovaskocsin.

Súlyosabb ügyekben, vagy ami gyakran előfordult, vízbe fúltat vetett ki a Duna, a bíró Érdről hívta ki a csendőröket, mert nálunk nem volt csendőrőrs, csak egy pihenő a régi posta helyén, a Fő utcán. Bizonyos időközökben, ha nem is történt semmi, átjöttek ellenőrizni a rendet. Telefonon el lehetett érni őket, mert már a korai évektől működött posta a faluban. Nemcsak posta, de több bolt, például hentes, borbély, cipész, de még kávéház is volt a faluban. „Kávésné”, így hívták sokáig a tulajdonost, a Sztanónét. Nem kocsma volt, hanem igazi kávéház, még süteményt is árultak. Nálam még megvan az egyik kis kerek kávéházi asztal.

Emlékszem az Édesapám kísérte minden évben sorozásra az újoncokat, nagyon büszke volt rá, hogy a battaiak mind „beváltak”. Úgy gondolta, a jó dunai levegő miatt ilyen egészségesek. A búcsúztatáskor a lányok hosszú színes szalagot kötöttek a bevonuló legények kalapjára. Akkor még szégyen volt, ha egy legény alkalmatlan a haza védelmére.

A háború alatt az írnok osztotta ki az élelmiszer jegyeket, amiért kenyeret, zsírt, cukrot és petróleum adtak. A lisztjegyeket főleg a pékek kapták. Ő vezette a népmozgalmi nyilvántartást, a szabadságos katonák iratait. 1942-ben a dunafüredi nagygát építésénél vagy 2000 kubikos dolgozott. Ezekről az írnoknak listát kellett vezetni, mert ha haza utaztak, kaptak vasúti kedvezményt. A főjegyző vezette az anyakönyvet. Beírta a születést, halálozást.

A húszas-harmincas években még nem volt Százhalombattának saját orvosa, még állatorvosa sem. Érdről jártak át, az állatorvos néha Ercsiből. A községházán kaptak helyet, onnan jártak ki a házakhoz. Egy bíró hivatala, úgy gondolom, nagyon fontos volt a falu életében. Mindig büszke volt rá a család, hogy az édesapánk húsz évig viselte ezt a tisztséget, méghozzá a legnehezebb években, az első világháborút követően, majd végig a második világháború alatt, amikor nagyon sok szomorú dolog történt a faluban, de ez már egy külön történet. Húsz év szolgálatot követően, 1945 után, mást választottak bírónak. Édesapám 1969. november 23-án halt meg 83 évesen. Utódainak száma ma már több, mint húsz. Unokák, dédunokák, ükunokák, akik szétszéledtek a világban, ezért a bíró háza ma üresen áll, eladó.”

*

Bár a laikusok által betöltött bírói tisztséget 1950-ig még betöltötték, de a gyakorlatban háttérbe szorult, hivatalát fokozatosan a jegyző vette át. A kisbírói státust 1947. augusztus elsején megszüntették. 1950-ben alakultak meg a községi tanácsok, ezek választották meg a végrehajtó bizottságot, amelyek a rendszerváltásig működtették a településeket.

Az 1990. szeptember 30-án és október 14-én megtartott helyhatósági választások alkalmával új önkormányzati rendszer jött létre. Azóta a városok és falvak élén a választott képviselő-testület és a polgármester áll, az általuk kinevezett jegyző a törvényességet képviseli.