#helloBATTA

László Anikó

Kívül-belül gyönyörű, nívós és tartalmas kiadvány köszönti Százhalombatta várossá nyilvánításának 50. évfordulóját. A #helloBATTA című helytörténeti képeslap-könyv a Hamvas Béla Városi Könyvtár kiadásában jelent meg, az önkormányzat támogatásával. A szerzőkkel – Lehoczki Zsuzsanna helytörténésszel, a Magyar Földrajzi Múzeum munkatársával, és Balpataki Katalinnal, a „Matrica” Múzeum volt történészével – beszélgettünk.

– Hogyan született az a gyűjtemény, amely a kiadvány alapját adja?

– Lehoczki Zsuzsanna: Körülbelül húsz éve a családi fotók között találtam néhány lapot: az egyik a harangszentelést, a másik a templombelsőt ábrázolta, és néhány nagyon retró darabot a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat kiadásaiból. Ezek voltak a gyűjteményem első darabjai. A ‘90-es években megvettem a Véső-Jean-Rudy féle lapokat, de ezeket elkevertem sajnos. Most meg kínszenvedés ezek beszerzése, ugyanis még annyira újak, hogy gyakorlatilag senki nem gyűjti őket.

2010-ben fordult elő velem utoljára, hogy egy battai képeslapot nem vettem meg, leginkább az ára miatt. Utána képeztem egy „képeslap-alapot”, hogy ha bármilyen lap, bármilyen borsos áron feltűnne, ne legyen pénzügyi akadálya a gyűjtésnek. Azóta már vannak vidéki antikváriumból „beszállítóim”, akik ha kezükbe akad bárminemű battai lap, azonnal jelzik.
Már nem csak azért vásárolok képeslapot, mert nincs meg, van olyan, amiből 4-5 darabot is őrzök. Az is fontos, hogy ki írta, és kinek küldte. Így van Dezső István plébános, Matta Árpád, Wimpffen Mária által írt lapom is. Nem csak Magyarországon gyűjtök, hanem külföldi aukciós oldalakról is. Ott azért ritkán bukkannak fel battai lapok, de előfordul. Az egyik templomos képet például Franciaországból szereztem. Próbáltam a lehető legtöbb battai képeslapot felkutatni, tehát az összes általam ismert, amely vagy közgyűjteményben vagy a saját gyűjteményemben megtalálható, az bekerült a könyvbe. Körülbelül 5-8 lapról tudom, hogy léteznek, de nem sikerült megszerezni. Még. 

– Hogyan indult a közös munka?

Lehoczki Zsuzsanna: – Felhívtam Katit…

Balpataki Katalin: – Tavaly tavasszal keresett meg Zsuzsa, hogy van ez a gyűjtemény, és kellene valamit kezdeni vele. Eléggé határozott elképzelései voltak.

Lehoczki Zsuzsanna: – Első perctől kezdve tudtam, hogy a 20. század második felét Katival akarom megíratni. Nem mondom, hogy nem tudtam volna, de valószínűleg sokkal görcsösebb lenne a szöveg.

Balpataki Katalin: – Nekem a munkámból adódóan feladatom volt a várostörténet kutatása, ismerete.

– Az valósult meg, amit elképzeltetek?

Balpataki Katalin: – Egy reprezentatív kiadványt szerettünk volna, amiben a képeken túl számtalan információt is kap az olvasó. Ez megvalósult.

Lehoczki Zsuzsanna: – Eredetileg nem csak képeslapok, hanem fotók is helyet kaptak volna a könyvben, sokkal bővebb történelmi háttérrel, információval. Amikor megkerestem meg Katit, hogy 2020 májusában ebből már könyvnek kellene lennie, megmutattam az ötleteimet, átgondoltuk, és rájöttünk, hogy egy év ehhez kevés. Így maradtak a képeslapok, amikkel kapcsolatban szintén konkrét elképzeléseim voltak.

Balpataki Katalin: – Azt tudtuk, hogy a képeslapokat felhasználva olyan kiadványt hozhatunk létre, ami méltó ajándék, megemlékező kötet az 50. évfordulóra. A képeslapokon túl a különböző korszakokhoz passzoló újságcikkeket szerkesztettünk a könyvbe, amik árnyalják a településtörténetet.

– Mit talál az olvasó a kötetben? Milyen időszakot ölel fel?

Lehoczki Zsuzsanna: – Kicsivel több mint 120 évet: a 19. század végétől napjainkig. Bemutatja a háború előtti tipikus kis falut, templomokkal, iskolával, téglagyárral, és ami fontos: vasútállomással! Megismerhetjük a parcellázás kapcsán született dunafüredi képeslapokat. A Pannónia-pusztát ábrázoló, 1910-es években megjelent lapok egyértelműen reprezentációs céllal készültek. 1945 után a szocializmus vívmányai jelennek meg: az épülő iparváros, lehetőleg kerülve a templom-ábrázolásokat. Majd a ‘90 után, a Makovecz-templom felépültével ismét előtérbe kerül a templom. A 2000-es években, amelyik lapon nem egy templom látható, azon szinte biztos, hogy a Régészeti Park.

Balpataki Katalin: – A képeslapok – jellegükből adódóan – önreprezentáló kiadványok: ezt szeretnénk bemutatni, ezek vagyunk mi, ez a lakóhelyünk. Az 1-es számú általános iskola vagy 1975 után az Olajláng-emlékmű minden képeslapon megjelenik. Ez utóbbi még a rendszerváltás utániakon is. De például az iparosítás, a két nagyvállalat nem bukkan fel, mindössze egy lapon szerepel a finomítóról egy éjszakai felvétel. Ami állandó minden korszakban, az valamelyik Dunaparti rész. A képeslapokon és cikkeken keresztül az olvasó megismerheti Százhalombatta gazdag régészeti, történeti, néprajzi múltját, a társadalmi és politikai változásokat.

– Mi az, ami mégis kimaradt, és miért?

Lehoczki Zsuzsanna: – Két képeslap-sorozat maradt ki. Az egyik a Hamvas Béla Városi Könyvtár által 2006-ban megjelent Százhalmi Kalendáriumhoz készült naptár egyes képei, amiket képeslapokra is kinyomtattak. A másik sorozat Klimsa Artúr képviselőjelölt lapjai, melyet az önkormányzati választások kapcsán jelentetett meg. Mindkét sorozat azonos okból maradt ki: ezek reklámanyagként készültek. Persze a képeslapok úgy általában erre készülnek, de ezek kimondottan a városlakók vagy érdeklődők számára, tehát nem kerültek kereskedelmi és postaforgalomba.

Balpataki Katalin: – Ezen kívül az az 5-8 darab maradt ki, amiket még nem sikerült megszerezni. Ezek elsősorban 1945 előttiek. Nem kizárt, hogy ezeken kívül is vannak még. Ha az ember egy fényképet megcímez és bélyeggel ellát, akkor ugyanúgy fel lehet adni képeslapként. A „Matrica” Múzeum számára elküldtek egy megírt lapot, amit egy itt nyaraló hölgy írt az orvosának. Az orvos családja találta meg, így került hozzánk. Nem szép képeslap, de a falu egy részletét ábrázolja. Zsuzsa ezt a lapot például nem ismerte, de felismert rajta jeleket, amik arra utalnak, hogy egy sorozat darabja.

Lehoczki Zsuzsanna: – Ennek a képeslapnak a párját szereztem be Franciaországból. A Kati által említett lap az akkori Fő utcát ábrázolja, háttérben a templomtoronnyal, az enyémen a templom van. Mindkét képeslap azonos technikával és azonos minőségben készült, képeslapként megcímzett fénykép. Lehetséges, hogy több darab is készült. A könyvben ezek a 21-es és a 27-es lapok.

– Miről nincs képeslap, pedig „érdemelné”?

Lehoczki Zsuzsanna: – A szocializmus időszakából nincs képeslap a Zoltán hajóról és a Csónakházról. A mai lapok szerintem elég jól visszatükrözik a várost, de mindig szeretünk új képeslapokat szerezni a gyűjteménybe.

Balpataki Katalin: – Általában azt szokták bemutatni, ami a legújabb attrakciója a településnek. Azt gondolom, már megérett a város egy új képeslap kiadására. Rengeteg olyan része van, ami képeslapra kívánkozik. Milyen kár például, hogy a nívódíjas főtérről nincs képeslap, pedig láttam erre alkalmas felvételeket.

– Ki adhatott vagy adhat ki battai képeslapokat?

Lehoczki Zsuzsanna: – A háború előtt magánszemélyek: Urbach Bernát, Matta Árpád, a helyi Hangya Szövetkezet és országos kiadók: Karinger, Monostory. 1950 és 1989 között szinte kizárólag a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat volt jogosult, majd 1990 óta ismét bárki megjelentethet képeslapot.

– Melyik képeslap vagy melyik történet a kedvencetek?

Lehoczki Zsuzsanna: – Én legjobban a Pannónia-pusztás lapokat szeretem, és persze a kúriához tartozó történeteket.

Balpataki Katalin: – Ha az „én korszakomat” nézem, nekem mindenképpen az Olajláng emlékművet ábrázoló lapok, amik gyönyörűen bemutatják, hogyan változott a környezete, hogyan vált főtérré. Jelentős időszakban volt a város szimbóluma. Konkrétan körbe van fotózva. Továbbá nagyon szeretem azokat, amiken köztéri szobrok láthatók: az Anya gyermekével (1974. Stöcker Károly alkotása –kozterkep.hu), vagy a Munkás szobor (1976. Varga Imre alkotása – kozterkep.hu) a rendelő előtti parkban. De a Pannónia-pusztai kúria, vagy a dunafüredi strand-részlet is nagyon látványos.

– Milyen forrásokból dolgoztatok?

Balpataki Katalin: – Leginkább saját korábbi írásainkból, tanulmányainkból, és az Arcanum Digitális Tudománytár oldaláról csemegéztünk régi újságcikkek között.

Nagyon kellemes a kép és a szöveg aránya, és egyébként is jó kézbe venni a könyvet. A gazdag tartalom, igényes és kreatív formában jelenik meg. Így értettem az elején, hogy kívül-belül gyönyörű, nívós kiadvány. Kik segítették a szerkesztést, kit dicsér a megjelenés?

Lehoczki Zsuzsanna: Pálfi Anna volt a tartalmi szerkesztő és Kis Barnabás, grafikus találta ki a látványt. Amit mi megálmodtunk és amit nagyjából körvonalaztam Annának, ők ketten megvalósították. Csak jobban.

*

A könyv a Hamvas Béla Városi Könyvtárban megvásárolható 2900 forintért. A könyvtár Facebook-oldalán megtekinthetik Lehoczki Zsuzsanna előadását a képeslap-kiadás 150 éves történetéről, valamint az Országos Könyvtári Napok keretében tartott #helloBATTA könyvbemutató felvételét.